– Hölgyeim, és uraim! Vajon feláll Bruti farka ekkora nyilvánosság
előtt? Van egyáltalán akkora, hogy észrevegyük? – Késes hangjára újra
vaskos röhögés támadt, zengett tőle a börtön.
Scar összeszorította az állkapcsát. Gyors halál, már csak ennyit
akart, és visszajutni Istenhez. Fel kell hergelnie a férfit, hogy azonnal
megölje őt.
Bruti mellette termett, és megmarkolta a combját, Scar az érintésre
már akkor reflexből rúgott, mielőtt kinyitotta volna a szemét. És
ugyanilyen ösztönösen oldalra pördült.
– Hé! – ordította Bruti, mintha személyes sértésnek venné. Pontosan
olyan tagbaszakadt, alacsony homlokú állat volt, mint ahogy a
neve sugallta. A zöld katonai gyakorlónadrág felett, meztelen mellkasán
vércseppek látszottak, de nem az ő vére, a korábbi ellenfeleké
lehetett.
Scar nem várta meg, míg elkapja, továbbgurult, majd talpra szökkent.
– Micsoda helyes kis fekete bőrsort villant ki! Bruti fiam, segítsünk
megtudni, mi van a köpeny alatt, vagy megy egyedül is?
– Kussolj már, Késes! – Bruti oldalra kapta a fejét. – Beverjek egyet
neked is?
Scar menekülési utat keresett. Meglepetésére nem cellában voltak,
hanem egy hatalmas csarnokban. Nagyjából négyszáz férfit látott,
többségében vézna alakokat, szakadt ruhában, szakállasan, és csak
maroknyi nőt, egyesek arcán sebek látszottak, mások meglepően jól
tápláltnak tűntek. Nem látott rácsokat és őröket, a börtön automatikusan
működhetett.
Hátrapillantott. A bejárati ajtót és a teljes falat egy hatalmas zöld
energiamező borította. Előtte, az üres téren állt ő és Bruti, körülöttük
az emberek. A csarnok másik felében különös, két méter magas

oszlopokat látott szerteszét. Ágy, asztal egy darab se, bár ezt a tömegtől
nehezen lehetett pontosan kivenni. A jobb oldali falon ételkiadó
tálcák csíkja látszott, egészen a plafonig, hogy fel kelljen mászni,
harcolni a kajáért. A bal oldali falon két ajtó nyílt, talán a vizesblokkok.
Lucy valami bizarr logika lapján tervezhette ezt a helyet, nem a
szokásos kockamániája szerint, ahogy az épületkomplexum többi
szintjét.
– Te, az a pirinyó dudor a gatyád elején csak nem a…?
– Ha még egy szót szólsz, Késes…! – ordította Bruti.
– Jól látom, Bruti, inkább engem akarsz, mint ezt a cuki vagácskát?
Mik derülnek ki! – Késes gúnyosan röhögött, és vele együtt a tömeg
is.
– Te! Te! – Bruti feje elvörösödött, látszott, hogy dühében nem találja
a szavakat.
– Miért hagyod magad heccelni? – nevetett Acél is.
Scar először a bandafőnököt nézte meg, Acél szögletes arcú, nagydarab
fickó volt, és viszonylag fiatal, talán huszonöt éves lehetett.
Mindenki abban a holmiban volt, amiben behozták. Kincstári zöld
trikók és fekete kalózruhák közé színes foltként keveredett a csempészek
sárga, kék vagy piros műanyag nadrágja. Acél fehér harci
öltözetben volt, valószínűleg valamilyen jeges bolygón kapcsolták
le.
Aztán Késesre pillantott, és meglepődött. A harmincas férfi még
ebből a tarka társaságból is kilógott. Meghökkentően festett feketére
kihúzott szemmel, kifestett szempillával, mint valami jóképű énekes
vagy szexügynök, aki mellől csak a rúd hiányzik, hogy vonaglani kezdjen.

De Scar nem dőlt be a feminin arcnak, sem a karcsú, izmos testnek.
A fekete bőrnadrág oldalán és a mellény szegélyén állati prém csíkja
húzódott. Ilyet az arénaharcosok viselnek, akik pénzért bármikor
megküzdenek Ferrington kutyáival. A végeken csak azok merik felvenni
ezt a holmit, akik nem térnek ki a balhék elől.
Késes észrevette, hogy őt nézi, mert elmosolyodott, valami csúfondáros
félmosollyal. Scar egy pillanatra úgy érezte, megáll az idő.
Összekapcsolódott a pillantásuk, és a tarkóján hideg verejték jelent
meg, ahogy a férfi felmérte. Aztán Késes kissé oldalra billentette
a fejét, a nézése megváltozott, tekintete Scar bokájára siklott, majd
játékosan felkúszott a combján, egészen a köpeny aljáig. Vágy volt
ebben nézésben, és ígéret, hogy megvédelek, kellesz nekem. Talán azt
várta, hogy zavarba jön tőle, vagy nőként reagál, de Scar meredten,
megvetően viszonozta a pillantását, nem hatott rá Késes szuggesztív
kisugárzása.
Hirtelen durva rántást érzett. Bruti elkapta a köpeny szélét, és le
akarta róla tépni.
Váratlanul érte a támadás. Hallotta Késes gúnyos nevetését, és dühödten
jött rá, a férfi csak szórakozott vele, elvonta a figyelmét.
Scar hagyta magát közelebb húzni, majd váratlanul ütött, és kifordult
oldalra. A köpeny Bruti kezében maradt. Amikor a combtőig érő
rózsaszín anyag lekerült róla, és a rabok meglátták a fekete topot, a
kis sortot, a körülöttük álló tömeg élvezettel cuppogni és fütyülni
kezdett, tetszett nekik a játék.
Scar megrettent, bevitt egy félköríves rúgást, és visszaszerezte
a nagydarab férfitól a köpenyt. Riadtan szorította a melléhez, az
anyag a testéhez simult, puha szőrméjével szinte simogatta a combját.
Úgy szorította, olyan rémülettel, mintha az astori éjszakában állna.

KÉSES
Késes azon kevesek közé tartozott, akik tudták,
hogy a börtön a „Szürke szobák” nevet nem a színéről kapta, hanem
arról a számítógépes játékról, amit tesztként használtak a vezetőképzésen.
Az élethű szimuláció őrjítő volt, hiába törte fel a szobák ajtaját,
mögötte újabb szürke szoba, újabb ajtó, egészen a végtelenségig. Bármilyen
erős volt az akarat, találékony az elme, nem volt kiút, csak az
ismétlődő helyzet, egyforma ajtók, és újra egyforma szobák. Normális
ember küzd napokon át, majd dühöng, végül apátiába zuhan. De
Késes sosem volt normális. Ez nem tartozott a hibái közé.
A dühöngés gyors szakasza után elkezdett játszani. Önmagát szórakoztatta,
miközben feltörte az ajtókat, és szívósan várt, hogy odakint
megunják. Egy elmejáték zajlott közte és Trent, a koordinátor között.
Végül Trent adta fel, kihozta a tudatát a programból.
Késes a börtönben is ezt tette. Játszott, néha kegyetlen játékokat,
és várt. Mire? Lehetőségre. Szökésre, földrengésre, bármire. Arra,
hogy Trent beismerje, hibázott.
A rózsaszín köpeny érdekességet jelentett, egy napra megtette, talán
kettőre is. A kiképzők olyan védelemmel hozták be a lányt, ami

képtelenség. És pont, mert túlzó volt, inkább féltésnek látszott: esélyt
akartak adni a lánynak, időt, hogy ne eszméletlenül erőszakolják
meg. Jól számoltak, mert Acél kivárt, nem csapott le rá, inkább harcot
hirdetett érte.
Késes jól szórakozott. Vicces volt, ahogy a csitri előbb előadta a
szűzlányt, majd amikor az a csököttagyú Bruti bevette, és óvatlanul
közel engedte magához, meg is fizetett érte. Mókás, de csak addig,
míg Bruti nem fetrengett fulladozva a földön. Késes nem a primitív
felderítőt sajnálta, hanem hogy a történet rossz irányba kanyarodik.
A lánynak most meg kéne ölnie, majd bátran, de kissé hízelkedve megkörnyékeznie
Acélt. Az erős nők mindig ezt tették, a bandavezér hálótársai
lettek, felismerve, hogy ez a legjobb pozíció, amit elérhetnek.
Csakhogy ez a mezítlábas lány csípőre tette a kezét, és olyan hanghordozással,
ami azonnal a halálos ítéletét jelentette, azt mondta:
– Rohadt szar napom volt, kiscsillagok. Ki szeretne még papás-mamást
játszani?
Késes látta, ahogy a rabok összenéznek. Talán az előbb még hajlottak
volna némi szimpátiára, de most már az agyonverésre szavaztak.
– Mondtál valamit? – kérdezte gúnyosan Acél. Ujját a fehér nadrág
övébe fűzte, és a barna félhosszú hajtól a kis topon és sorton át egészen
a lábujjáig végigmérte a lányt. Ez már a vezér fellépése volt, aki
nem tűrheti a pimaszságot.
Késes elhúzta a száját, az új játékszer pillanatok alatt tönkremegy.
Sem a lincselés, sem a nemi erőszak nem tartozott a szórakozásai közé,
ezek túl egyszerűek, túlontúl gyors kimenetelűek voltak. Épp meg
akart szólalni, amikor a lány újra Brutira nézett.
– Lila a szád. Vedd el a kezed, kilazítom a nyakad!
Bruti már a padlón fetrengett, a hörgő hangok is egyre halkabbak
lettek. A torkát markolászta, és rettegve nézte a lányt.

Kedves Olvasó!
Ha továbbra is érdekelne a mű, a könyves boltba megtalálod, és kívánok hozzá jó olvasást.

 

Oldal: ON SAI-SZÜRKE SZOBÁK RÉSZLET 2.
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat