FOLYTATÁS.

 

2. fejezet
8 évvel később…
Az ismerős érzés ébresztett, hogy mindjárt összenyomnak. Ficánkolni kezdtem, és hátratoltam a vállamat. Liam kissé lecsúszott rólam. Hátulról ölelt kifliben, és a tarkómba szuszogott. Nehéz karját körém fonta, a karomat a mellkasomhoz szorította, és közben szorította a kezemet. A lábát lazán átdobta a lábamon, és a hátam alsó részéhez nyomódott. Éreztem a szokásos reggeli merevedését. Gyorsan lehalkítottam a telefonom ébresztőjét, és a hasába könyököltem. – Hat óra – motyogtam álmosan, és újra behunytam a szememet. Morogva még szorosabban átölelt. – Még tíz perc, Angyal. Álmos vagyok. – Nem, nincs újabb tíz perc! Legutóbb egy óra lett belőle, és Jake majdnem itt talált – suttogtam, és újra belekönyököltem a hasába. Megmozdította a karját, és a kezemet leszorította a fejem mellé az ágyhoz. Ettől úgy feküdtem, mintha imádkoznék. – Még tíz perc – mondta panaszosan.

Sóhajtottam, és újra behunytam a szememet. Ilyenkor nem volt értelme vitatkozni vele, meg aztán ennyire korán reggel energiám sem volt veszekedni. Mind a ketten azonnal elaludtunk.
– Amber, remélem, ébren vagy! – kiáltotta a bátyám, és az ajtót püfölte. Liamre néztem a vállam fölött. Az arcát dörgölte és kábultan nézett. – Oké, én húzok reggelizni! Siess, ma Liam visz minket, szóval, fél órád van! – kiabálta be Jake az ajtón át, majd végigdübörgött a folyosón. – Jézusom, Angyal, miért nem ébresztettél fel? – ásított Liam, és a karját felemelve nyújtózkodott. Hihetetlenkedve húztam fel az egyik szemöldökömet. – Felébresztettelek, te idióta! Azt mondtad „még tíz perc” – utánoztam rémesen a hangját –, aztán az ágyhoz szorítottál, hogy ne bökdösselek a könyökömmel – mormoltam gúnyosan. Komiszul kuncogva rám vetette magát. Visszanyomott az ágyra, a kezemet a fejem fölé nyomta, és rám nehezedett. – Az ágyra szorítottalak? Megint rólam álmodtál? Valóra válthatom! – csúfolódott. Az arca csak néhány centiméterre volt az enyémtől. Kék szeme hamiskásan csillogott. Kinevettem, és ökölbe szorítottam a kezemet, nem adtam meg azt az elégtételt, hogy lássa, küzdök ellene. Nem voltam vicces kedvem ben. – Csak szeretnéd – vágtam vissza csípősen. – Na, a fenébe, szállj le rólam, és menjél! Készülődj! Hallottad, ma te vezetsz – sziszegtem, és az ablak felé biccentettem, világosan jelezve, hogy mennie kell. Nagyot sóhajtott, és lemászott rólam. Hang nélkül húzta fel a pólóját és a farmerét. Ritkán kedveskedünk egymással, és a hallgatás

sem szokatlan közöttünk. Felültem és néztem, ahogy kimászik az ablakon, majd behúzza maga után. Sértődötten és mérgesen bámultam az ébresztőórára. Azon tűnődtem, van-e még időm egy gyors zuhanyzásra iskola előtt. Pontosan huszonhat perccel később kicammogtam a konyhába. Elhúztam a számat, amikor észrevettem Liamet. Lazán a konyhapultnak támaszkodott. Barna haja kócos volt a szokásos, éppen most másztam ki az ágyból-stílusban, ami őszintén szólva, igaz is volt. Épp most mászott ki az ágyból. Általában csak az ujjaival túrt bele néhányszor, néha egy kis vakszot tett rá. Pontosan úgy nézett ki, mint minden reggel: akár egy rohadt szupermodell. Alacsony derekú, szaggatott farmeréből kilátszott a bokszeralsója. A csajok totál begőzöltek ettől. Ma fehér pólót húzott a farmerhez, amiben még jobban látszott tökéletesen kidolgozott teste. Fölé narancssárga-szürke kockás, rövid ujjú inget vett, persze, nem gombolta be. Kék szeme vidáman csillogott, látszott, hogy jól szórakozik rajtam, mert egy kanál zabpelyhet emelt a szájához pont abból a fajtából, amit szeretek. – Csúszásban vagy ma reggel, Angyal? – vigyorgott. Még mérgesebben néztem, amitől röhögni kezdett. – Fogd be, Liam! Mi a fenéért eszed az én zabpelyhemet már megint? Nincs otthon kajátok? – csattantam fel, és mielőtt tiltakozhatott volna, kikaptam a kezéből a tálat, hogy megegyem a maradékot. Liam mosolyogva megvonta a vállát, és a cipőjével a padlót piszkálta. Jake felém dobta a narancslét. Éppen csak elkaptam, mielőtt a földre esett volna. – Kicsit feldúlt vagy ma reggel, Ambs. Minden oké? – kérdezte kissé aggódva.

– Elaludtam – motyogtam lemondó sóhajtással. A fogamat csikorgattam, mert Liam jókat nevetett mögöttem. Naná, hogy feldúlt vagyok, amikor Liam miatt csak fél órám volt arra, hogy lezuhanyozzak és felöltözzek. De ezt persze nem mondhattam el Jake-nek. Fogalma sincs róla, hogy Liam minden este velem alszik, a szobámban. Ha tudná, nagyon mérges lenne. Jake különösen óv engem. Mindig is vigyázott rám, de azóta még jobban, hogy apánk lelépett, amikor tizenhárom éves voltam. Az, hogy lelépett, nem éppen a megfelelő szó. A bátyám és Liam péppé verték, és kidobták a házból azt az embernek nem nevezhető valamit. Egyik este korábban értek haza, és azon kapták a részeg apámat, hogy rám mászik. Jake-nél ez végleg betette a kaput. Liammel eszméletlenre verték, majdnem megölték. Ezután dobták ki a házból, és figyelmeztették, hogy ne merjen többé viszszajönni. Azóta eltelt három év, de még csak nem is hallottunk felőle. Kicsivel ezután anyu munkát kapott egy nagy elektronikai cégnél, az igazgató titkárnője lett, így elég sokat utazik. Tavaly kétszer annyit volt távol, mint itthon. Egy hónapban talán egy hetet, ha látjuk. Időnként Jake felügyel rám, de inkább én viselem az ő gondját. Liam szintén nagyon óv, de annak ellenére sem jövünk ki mindig egymással, hogy az elmúlt nyolc év minden egyes éjszakáját az ágyamban töltötte, méghozzá egész éjjel szorosan átölelve. Az azt követő éjszakán, hogy sírni látott és elaludtunk egymás mellett, megint visszaosont a szobámba, és két hét elteltével ez szokásunkká vált. Sohasem beszéltünk erről, csak kinyitom az ablakot, ő meg bemászik, miután a szülei benéznek a szobájába és meggyőződnek róla, hogy alszik. A nyolc év alatt egyszer sem buktunk le, bár párszor épphogy csak nem. Néhány évvel ezelőtt Liam anyja üresen találta az ágyát, de ő elvitte a balhét, azt hazudta, hogy egy barátja bulijába szökött ki, és ott aludt. Senki sem sejtette, hogy a szomszédban volt, velem.

Még mindig ugyanúgy piszkál és halálra idegesít, mint gyerekkorunkban, de tudom, hogy számíthatok a segítségére, amikor szükségem van rá. Olyan, mintha kettős személyisége lenne. Napközben dühít, bosszant, éjszaka viszont ő a világ legédesebb sráca. Átölel, hogy megvédjen és biztonságban érezzem magamat. – Nagyon csini vagy ma, Angyal! – mondta, miközben tetőtől talpig lassan végigmért a rá jellemző önelégült mosollyal az arcán. Elhúztam a számat, és beraktam a tálat a mosogatóba. Tudtam, csak azért piszkál, hogy reagáljak valamit. Nem is voltam „csini”. Barna hajam még nedves volt, mert nem volt időm megszárítani a hülye „még tíz perce” miatt, ezért úgy döntöttem, hogy kócos kontyba tűzöm. És mint mindig, egy kicsit kifestettem magamat. Feltettem egy kevés szempillaspirált, hogy a szürkészöld szememet kihangsúlyozzam, meg színtelen szájfényt. A farmerem és a kapucnis pulcsim sem tett kifejezetten csinivé. Megvártam, amíg Jake nem figyel, és felmutattam a középső ujjamat Liamnek. Ezután kiballagtam a kocsijához, és nekitámaszkodva vártam, hogy a fiúk megtiszteljenek a jelenlétük kel. A suliba vezető út ugyanúgy zajlott, mint mindig. A srácok elöl fociról meg bulikról beszélgettek, én pedig hátul hallgattam az IPodomat, és igyekeztem tudomást sem venni Liamről, aki önelégülten vigyorgott rám a tükörből. Amikor megálltunk a suli parkolójában, a kocsit szokás szerint, mint minden reggel, elárasztották az emberek. Liam és Jake menő srácnak számítanak a sulinkban. Felsősök és minden lány róluk álmodozik. A fiúk barátkozni, a lányok szexelni akarnak velük. Gusztustalan. Liam nevetett, amikor kimásztam a kocsiból, és próbáltam kikerülni a hülyék tömegét, akik belém ütköztek, mert annyira rájuk akartak tapadni. Az egyik lány direkt nekem jött. Ránéztem az apró

szoknyájára, ami inkább övnek nézett ki, és a felsőjére, amiből kint volt a hasa. Grimaszoltam. Jesszus, micsoda egy ribi! – Jessica, tudsz arról, hogy otthon felejtetted a szoknyádat? – gúnyolódtam. Haragosan nézett rám. Hallottam, hogy Liam és Jake nevetnek. – Nem érdekelsz! Azt tudod, ugye, hogy az emós külső nem áll jól neked? – vágott vissza gonoszkodva. Magamban kuncogtam, és válasz nélkül elsétáltam. Szokásunkká vált így beszólogatni egymásnak. Jessica és Liam jártak egy rövid ideig, ami azt jelenti, hogy szexeltek néhányszor, aztán Liam szakított vele, amin Jessica nem tette túl magát, vissza akarja őt szerezni. Ettől viszont Liam undorodik. Jessica valamiért sohasem kedvelt engem. Már félúton jártam a parkolóban, amikor egy nehéz kar lendült át a vállamon. Hátrahőkölve pillantottam fel Liamre. – Ez nem volt szép, Angyal – korholt játékosan, majd közelebb hajtotta a fejét. – Bocs, a ma reggelért! – lehelte a fülembe. A könyökömet a bordái közé nyomtam. Felnevetett és hátrébb lépett. – Ne foglalkozz Jessicával, szerintem király vagy az emós külsővel – cicázott, és rám kacsintott. Hirtelen, a semmiből előkerült Jake, és tarkón paskolta Liamet. – Haver, ő a kishúgom! – mondta szigorúan, és Liam ingét megragadva, elhúzta mellőlem. Liam csak nevetett és újra rám kacsintott, amitől a szememet az égre emeltem. Mintha csak végszóra vártak volna, egy csapat lány hívta kiabálva Liamet. Ő el sem köszönt, otthagyott minket, és odasétált ahhoz, amelyik a legközelebb állt. Csábítóan rámosolygott. A lány elpirult. Liam azonnal flörtölni kezdett vele. – Pfuj! – mondtam halkan a fejemet rázva, majd elindultam. A fene akar a tanúja lenni annak, ahogy becserkészi a lányt.

Az épületben ráakadtam a barátaimra. A szekrényeknek dőlve dumáltak. – Hahó, Kate, Sean, Sarah! – mondtam vidáman, miközben feléjük tartottam. – Hé, Amber, ma is az egyes és kettes számú bomba pasikkal jöttél? – kérdezte Kate, és álmodozva bámult a bátyám felé, aki éppen befejezte a beszélgetést a jéghokis csapattársaival. Nevetve megráztam a fejemet. – Nem, csak a régi jó Jake-kel és Liammel. Kate felsóhajtott. – Hogy a fenébe hagy hidegen, hogy ilyen rohadtul jól néznek ki? Mekkora mákod van, hogy Jake-kel élsz! Boldogan elnézegetném a formás fenekét egész nap – dorombolta, és drámaian legyezte az arcát. Úgy csináltam, mintha elhánynám magam. – Kate, ő a bátyám meg az idióta barátja! Nem zavar, hogy röptében a legyet is elkapnák? Gyökér mind a kettő – jegyeztem meg. Nem értem, miért, de a suliban az összes lány szerelmes beléjük. Jake nagyon jó fej, de a lányokkal tárgyként bánik, és Liam… nos Liam egyszerűen csak gyökér. Kate hamiskásan grimaszolt. – Ők a legjobb hokisok, és úgy néznek ki, mint egy-egy szexisten. Bár túl lennék rajtuk – mondta kétértelműen, és vigyorogva emelgette a szemöldökét. Nagyot nevettem a nyersességén. Belém karolt, és elhúzott az első órára. A suli jó volt, mint mindig. Én meglehetősen népszerű vagyok, mert a bátyám és a legjobb barátja a legmenőbb srácok. Mindig is vigyáztak rám, ami legfőképpen azt jelentette, hogy figyelmeztették a fiúkat, tartsák magukat távol tőlem. Ez igazság szerint tökéletesen megfelel

nekem. Nem akarok senkivel sem járni. A lányok meg… hát, a legtöbb barátkozni akar velem, mert azt hiszik, úgy közelebb kerülhetnek a bátyámhoz. A barátnőjelölteken elég könnyen át lehet látni, már abból látszik, ki mire pályázik, ahogy öltözködnek. Ha nincs rajtuk sok ruha, akkor csak azt akarják, hogy mutassam be őket Jake-nek vagy Liamnek. Szeretem az óráimat. A tanárok is eléggé szeretnek engem, mert sosem volt rosszabb jegyem négyesnél. A házi feladatokat mindig megírom, és nem vagyok lusta. Erre büszke vagyok, mert közben soha nem voltam egy pedálgép. Ebédidőben épp a barátaimmal ültem, amikor kezdetét vette a szokásos suttogás és vihogás. A lányok igazgatni kezdték a hajukat és a sminkjüket, így egyből tudtam, hogy a bátyám és a barátai megérkeztek az ebédlőbe. Sóhajtottam, mert Kate és Sarah megint bociszemekkel bámultak át a vállam fölött. Sarah hirtelen kihúzta magát a székben, és tágra nyílt a szeme az izgatottságtól. – Ó, jessz, az egyes számú bomba pasi ide tart! – kuncogott, és oldalba bökte Kate-et a könyökével. A szememet forgattam, amikor egy kéz hirtelen kinyúlt mögülem, és ellopott egy marékkal a sült krumplimból. – Helló, Angyal! – lehelt bele Liam a nyakamba, és a másik kezével is célba vette a tányéromat. Rácsaptam a kezére, mielőtt újra csenhetett volna a kajámból. – Az ég szerelmére, Liam, vegyél magadnak ennivalót! Sóher! – csattantam fel, és rosszallóan néztem rá. Nevetett. – Mindketten jól tudjuk, hogy meg akarod velem osztani – felelte, és lehuppant mellém a padra, miközben a csípőjével arrébb lökött.

Sóhajtva távolabb toltam a tányéromat, hogy ne ehesse meg az egész ebédemet. – Mit akarsz? – kérdeztem megadóan. Átölelte a vállamat. – Á, csak meg akartam látogatni a csajomat. Tudom, hogy már hiányoztam, egész délelőtt nem láttál – válaszolt beképzelten. A barátaimtól nem számíthattam segítségre, mosolyogva bámulták és a szempilláikat rebegtették. Nyögve leráztam magamról a karját. – A fenébe is, levennéd rólam azt a tapizós kezedet? Még a végén elkapok valamit! – dühöngtem. Megint csak nevetett. – Angyal, ne légy ilyen – turbékolta –, csak akartam mondani, hogy ma én viszlek haza. A bátyádnak randija lesz. – Azzal vigyorogva elvonult. Remek, ez aztán remek! Ő visz ma haza. Fantasztikus! Hogy idegesít sen, mindig olyan hosszúra nyújtotta a hazafelé utat, amennyire csak lehetett, utána pedig állandóan nálunk várta meg, hogy Jake hazaérjen, ami azt jelentette, hogy neki is főznöm kellett. – Ez nagyszerű, Liam. Most siess, biztos vagyok benne, hogy még vannak lányok, akiknek nem adtál át semmilyen nemi betegséget – morogtam, és intettem, hogy tűnés. Nevetve megcsókolta az arcomat. – Tehetsz úgy, Angyal, mintha nem így lenne, de mindketten tudjuk, hogy akarod, hogy ma éjjel nálad aludjak – kacsintott rám, ezzel kétértelműsítve a dolgot. Csak remélni mertem, hogy senki sem hallotta. – Hát persze hogy akarom, hiszen olyan nagyon szerelmes vagyok beléd – sóhajtottam a szememet forgatva és az arcomat dörgölve, hogy letöröljem a csókját.

 

Oldal: KIRSTY MOSELEY: ÁLMAIM ŐRZŐJE/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat