FOLYTATÁS.

Kiersten ránk vigyorog, és beletunkolja a sült krumpliját a
ketchupba. Valahányszor meglátogat bennünket, mindig eltöprengek
azon, vajon mitől lett ilyen. Az édesanyjával még nem találkoztam,
de az alapján, amit hallottam róla, nem mindennapi asszony
lehet. Kiersten szemmel láthatólag sokkal okosabb, mint a vele egykorú
gyerekek, de mégis furcsa. A kiselőadásait hallgatva Kel és
Caulder valahogy olyan normálisnak tűnnek.
– Kiersten! – szólal meg Eddie. – Leszel a legjobb barátnőm?
Lake felkap egy maréknyi krumplit, és a fejéhez vágta.
– Micsoda baromság! – mondja.
– Tudod mit? Te meg pillangózd meg magad! – feleli Eddie, és
már repülnek is az újabb hasábok.
Gyorsan magamhoz veszem a tálat, nehogy megint kajacsatába
torkolljon az este. A múlt heti után még mindig találok
brokkolidarabokat a lakásban.
– Elég legyen! – kiáltok, és az asztalra csapom a tálat. – Ha még
egyszer kajacsatázni mertek a házamban, mindkettőtöket pillangón
rúgom.
Lake látja rajtam, hogy nem tréfálok. Kedvesen megszorítja a lábamat
az asztal alatt, és témát vált.
– Mélypont-fénypont – mondja.
– Mi az a mélypont-fénypont? – kérdezi Kiersten.
– Az, amikor elmeséled a napod mélypontját és fénypontját.
Hogy milyen rossz és milyen jó dolog történt veled aznap. A szívást
és az örömöt. Minden este ezt játsszuk vacsoránál – magyarázza
Kel. Kiersten bólint, jelezve, hogy megértette a lényeget.

– Én kezdem – szólal meg Eddie. – A mélypont az órafelvétel volt.
Csak hétfőre, szerdára és péntekre kaptam időpontokat. A keddi és
a csütörtöki helyek mind beteltek.
Mindenki a kedd-csütörtöki órarendre hajtott. Igaz, hogy ezeken
a napokon tovább kell bent maradni, de cserébe csak heti két
napot kell suliba járni.
– A fénypont, hogy megismertem Kierstent, az új legjobb barátnőmet
– néz rá Lake-re.
Lake a tányérján heverő krumpliba markol, és támadásba lendül.
Eddie elhajol, és a kaja a padlóra potyog. Elhúzom Lake elől a terítéket.
Ő vállat von, és rám mosolyog.
– Bocs! – mondja, és felcsippent egy darabot az én tányéromról.
– Ön következik, Mr. Cooper – fordul hozzám Eddie.
Még most is gyakran szólít a vezetéknevemen, főleg, ha ki akarja
hangsúlyozni, milyen dögunalmasnak talál.
– Én is az órafelvétellel szívtam a legnagyobbat. Hétfő, szerda,
péntek.
– Micsoda? – néz rám Lake feldúltan. – Azt hittem, hogy mindketten
kedd-csütörtöki beosztást kérünk.
– Megpróbáltam, de azokon a napokon nem indítottak nekem
való kurzusokat. Írtam neked SMS-t.
– Ez tényleg szívás! – biggyeszti le az ajkát. – Egyébként nem kaptam
meg az üzenetedet. Megint eltűnt a mobilom.
Lake állandóan elhagyja a telefonját.
– Na és a fénypont? – kérdezi Eddie.
Ez könnyű kérdés.
– A fénypontom ez az este veletek – felelem, és homlokon csókolom
Lake-et.
Kel és Caulder felhorkannak.

– Will, minden áldott este ugyanezt mondod – jelenti ki bosszúsan
Caulder.
– Én jövök – veszi át a szót Lake. – Az én fénypontom az órafelvétel
volt. A statisztikán kívül mind a négy kurzusra bekerültem,
ahová szerettem volna. A mélypontom pedig – néz Eddie-re –, hogy
a legjobb barátnőm lecserélt egy tizenegy évesre.
Eddie elneveti magát.
– Lehetek én a következő? – kérdezi Kiersten.
Senkinek nincs ellenvetése.
– Az én mélypontom, hogy kenyeret kellett vacsoráznom – néz
a tányérjára.
Merész beszólás. Odalökök elé még egy szeletet.
– Ha legközelebb váratlanul beállítasz egy húsimádó család házába
vacsorára, gondoskodj magadnak kajáról! – mondom.
A megjegyzésem simán lepattan róla.
– A fénypontom pedig a délután három óra volt – folytatja.
– Miért, mi volt háromkor? – kérdezi Gavin.
– Akkor ért véget a suli – von vállat Kiersten. – Pillangóra rühellem
a sulit.
A három kölyök egymásra néz, mintha valami kimondatlan
egyezség lenne köztük. Erről majd később beszélgetnem kell
Caulder rel. Lake megbök a könyökével, és kérdőn néz rám. Látszik,
hogy ugyanarra gondol, amire én.
– Te jössz, bárhogy hívjanak is – fordul Kiersten Gavinhez.
– Gavin vagyok. A mai mélypontom az, hogy egy tizenegy évesnek
nagyobb a szókincse, mint az enyém – vigyorog Kierstenre. –
A fénypontom viszont meglepi.
A barátnőjére pillant.
– Mi az? – kérdezi Eddie.

– Tényleg, mi az? – faggatja Lake is.
Én is kíváncsi vagyok. Gavin viszont mosolyogva hátradől a székében,
és várja a tippeket. Eddie lök rajta egyet.
– Gyerünk, bökd már ki! – noszogatja.
Gavin előrehajol, és tenyerével az asztalra csap.
– Szereztem munkát! Pizzafutár leszek a Getty’snél! – kiáltja boldogan.
– Ez volt a napod fénypontja? Hogy pizzafutár lehetsz? – értetlenkedik
Eddie. – Nekem ez inkább mélypontnak hangzik.
– Tudod, hogy kellett egy meló. És ez a Getty’s! Imádjuk azt a
helyet – mondja Gavin.
– Hát akkor gratulálok! – fintorog Eddie.
– Kapunk ingyen pizzát? – kérdezi Kel.
– Azt nem, de kaphatsz kedvezményt – feleli Gavin.
– Szuper, akkor nekem ez a mai fénypont! – mondja Kel. – Olcsó
pizza.
Gavint felvillanyozza, hogy legalább egyvalaki vele örül.
– A mélypontom Brill igazgatónő – folytatja Kel.
– Atyaég! Mit művelt már megint? – kérdezi Lake. – Vagy inkább
te mit műveltél már megint?
– Nem csak én voltam – mentegetőzik Kel.
Caulder az asztalra könyököl, és arcát eltakarva próbál kikerülni
a látóteremből.
– Mit csináltál, Caulder? – nézek rá.
Leteszi a kezét, és Gavinre néz. Gavin ugyanúgy fedezékbe vonul,
mint az öcsém az előbb. Tovább eszik, mintha mi sem történt
volna, és közben makacsul kerüli a pillantásomat.
– Gavin! Ezúttal milyen disznóságra tanítottad őket? – kérdezem.

Gavin felkap két szem krumplit, és a kölykök felé dobja őket.
– Végeztünk! Többet nem mesélek nektek. Állandóan csak bajba
kevertek!
Kel és Caulder csak nevetnek, és visszahajítják a krumplikat.
– Majd én elmondom, mi történt – vág bele Kiersten. – Ebédidőben
kezdődött. Mrs. Brill az ebédlő másik végében ült, és ezek ketten
azon gondolkodtak, hogyan tudnák futásra bírni. Az a hír járja,
hogy futás közben úgy totyog, mint egy kacsa, és ezt mindenképpen
látni akarták. Végül Kel úgy tett, mintha fulladozna, Caulder pedig
nagy látványosan mögé állt, csapkodni kezdte a hátát, és eljátszotta
rajta a Heimlich-fogást. Mrs. Brill teljesen kiakadt! Amikor odaért
hozzánk, Kel beadta neki, hogy már jól van, és Caulder megmentette
az életét. Ez még nem is lett volna baj, de a diri addigra felhívatta
valakivel a 911-et. Perceken belül két mentőautó és egy tűzoltókocsi
hajtott be a suli elé. A szomszéd asztaltól egy srác beköpte, hogy csak
eljátszotta az egészet, és ezért Kelt behívták az igazgatói irodába.
Lake előrehajol, és az öccsére mered.
– Mondd, hogy ez csak valami vicc!
– Tényleg annak szántuk – néz rá Kel ártatlanul. – Nem gondoltam
volna, hogy kihívja a mentőket. Most egész héten büntetésben
leszek.
– És Mrs. Brill miért nem hívott fel engem? – kérdezi Lake.
– Gondolom, megpróbálta – feleli Kel –, de te megint elhagytad
a telefonodat.
– Ha még egy beszélgetésre be kell mennem hozzá, szobafogságot
kapsz.
Caulderre nézek, de ő makacsul kerüli a pillantásomat.
– És veled mi a helyzet? Engem miért nem hívott fel az igazgatónő?
– kérdezem.

Az öcsém felém fordul, és száján huncut mosoly jelenik meg.
– Kel kamuzott neki – feleli. – Azt mondta, hogy tényleg fuldokolt,
és én próbáltam megmenteni az életét. Egyébként ez volt a napom
fénypontja. Megdicsértek a hősiességemért, és kaptam két szabad
kilépőkártyát a tanulószobáról.
Erre is csak az én drága öcsém képes! Nemcsak hogy megússza a
büntetést, de még jutalmat is kap.
– Szeretném, ha most már leállítanátok magatokat – nézek a srácokra.
– Gavin, te pedig ne tömd a fejüket ezekkel a történetekkel!
– Parancs, Mr. Cooper! – vágja rá pimaszul Gavin, majd a fiúk
felé fordul. – Azért valamit tudnom kell. Tényleg úgy totyog, mint
egy kacsa?
– Naná! – vihog Kiersten. – A nő kiköpött kacsa. Na és neked mi
volt a mai mélypont? – fordul Caulderhez.
Az öcsém komoly képpel néz vissza rá.
– Még kérded? A legjobb barátom majdnem megfulladt. Meg is
halhatott volna.
Mindnyájunkból kirobban a nevetés. Bármennyire is próbáljuk
Lake-kel a felelősségteljes felnőttet játszani, nehéz megtalálni a szülői
és a testvéri szerep közötti egyensúlyt. Próbáljuk megválogatni,
miért érdemes küzdeni a két kölyökkel, de Lake azt vallja, hogy minél
kevesebb csatát vívjunk velük. Az önfeledt kacagásából ítélve a
mai esetet nem sorolta a lényeges dolgok közé.
– Most már megehetem? – kérdezi Lake a vacsorájára mutatva,
amit nemrég elvettem előle.
Visszacsúsztatom elé a tányért.
– Köszönöm, Mr. Cooper – mondja.
Az asztal alatt finoman megrúgom a térdemmel. Tudja jól, menynyire
utálom, amikor így szólít. Nem tudom, miért zavar ennyire,

de van egy sejtésem. Amíg a tanára voltam, a kínok kínját éltük
át. Már az első randevúnkon nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Még soha senkivel nem éreztem ilyen jól magam, és ezért nem kellett
mást tennem, mint pusztán önmagamat adnom. Egész hétvégén
csak rá gondoltam.
Aznap, amikor az iskolában megláttam őt a termem előtti folyosón
ácsorogni, úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet a mellkasomból.
Azonnal rájöttem, mit keres ott, neki viszont időbe telt,
míg felfogta a helyzetet. Amikor rájött, hogy tanár vagyok, a pillantása
mindent elárult. A hír porig sújtotta. Összetört a szíve, ahogy
az enyém is. Egy dologban biztos vagyok: soha többé nem szeretnék
ilyen fájdalmat látni a szemében.
Kiersten feláll, és a tányérját a mosogatóhoz viszi.
– Most már mennem kell. Kösz a kenyeret, Will. Isteni volt! –
pimaszkodik.
– Én is megyek – szólal meg Kel. – Hazakísérlek.
Felpattan a székéről, és követi a lányt az ajtó felé. Lake-re nézek,
aki csak a szemét forgatja. Nem tetszik neki, hogy Kel máris szerelmes.
Nincs rá felkészülve, hogy egy hormongőzben úszó kiskamaszszal
kelljen megküzdenie. Caulder is feláll az asztaltól.
– Megyek a szobámba tévézni – mondja. – Később találkozunk,
Kel. Szia, Kiersten!
Elköszönünk egymástól, és a fiatalok eltűnnek a színről.
– Bírom ezt a kiscsajt – töri meg a csendet Eddie, miután Kiersten
hallótávolságon kívül kerül. – Remélem, Kel összejön vele, aztán
később összeházasodnak, és lesz egy csomó fura gyerekük. Remélem,
örökre a mi kis családunk tagja lesz.
– Fogd be, Eddie! – horkan fel Lake. – Kel még csak tízéves. Kicsi
még ahhoz, hogy barátnője legyen.

– Azért annyira nem. Különben is, nyolc nap múlva betölti a tizenegyet.
A legjobb kor az első szerelemhez – kötekedik Gavin.
Lake egy egész maréknyi sült krumplit vág Gavin képébe. Nekem
már csak egy lemondó sóhajra futja. Ezt a lányt lehetetlen féken
tartani.
– Ma este te raksz rendet Eddie barátnőd segítségével – mondom.
– Gyere, Gavin, nézzünk meccset a tévében, mint az igazi pasik!
Addig a lányok elvégzik a piszkos munkát.
Gavin Eddie elé löki a poharát.
– Töltsd tele, asszony! Engem vár a foci.
Miközben Eddie és Lake a konyhában sürgölődnek, kihasználom
az alkalmat, és kérek egy szívességet Gavintől. Lake-kel már hetek
óta nem voltunk kettesben a fiúk miatt, és szeretnék végre csak
vele eltölteni egy kis időt.
– El tudnátok vinni Eddie-vel a srácokat holnap este moziba? –
kérdezem.
Egy kicsit habozik, ami lelkiismeret-furdalást ébreszt bennem.
Lehet, hogy más terveik vannak.
– Az attól függ – mondja. – Kierstent is vinnünk kell?
– Az a csajodtól függ – nevetek fel. – Elvégre most már ő a legjobb
barátnője.
Gavin grimaszol egyet.
– Persze, semmi gond – mondja. – Amúgy is moziba készültünk
holnap. Mikorra jöjjünk, és meddig tartsuk távol őket?
– Az mindegy, nem készülünk sehová. Csak jó lenne egy kicsit
kettesben lenni Lake-kel. Szeretnék átadni neki valamit – felelem.
– Ó! Már értem! Akkor írj egy SMS-t, amikor „átadtad neki”,
amit akartál, és hazahozzuk a srácokat.

Megrázom a fejem, és elnevetem magam. Nagyon bírom Gavint,
de az már kevésbé tetszik, hogy bármi történik Lake és köztem,
vagy Eddie és Gavin közt, arról mindannyian értesülünk. Ez a hátulütője
annak, ha legjobb barátnőkkel járunk: semmi sem maradhat
titokban.
– Indulás! – kiált fel Eddie, és felhúzza Gavint a kanapéról. –
Kösz a vacsit, Will! Joel szeretné, ha jövő hétvégén átjönnétek hozzánk.
Tamalét készít.
Egy jó tamaléra sohasem mondok nemet.
– Ott leszünk – felelem.
Miután Eddie és Gavin elmentek, Lake bejön hozzám a nappaliba,
és lábát maga alá húzva hozzám bújik a kanapén. Átkarolom
és magamhoz szorítom.
– Szomorú vagyok – mondja. – Azt reméltem, hogy mindketten
ugyanazokon a napokon fogunk suliba járni. Egy percet sem tölthetünk
kettesben ezek miatt a pillangós kölykök miatt.
Az ember azt hinné, hogy ha valaki ilyen közel lakik a szerelméhez,
akkor annyit találkoznak, amennyit csak akarnak, de az igazság
ettől nagyon távol áll. Az előző félévben Lake hétfőn, szerdán
és pénteken járt iskolába, én pedig minden hétköznap. A hétvégék
nagyrészt a beadandó feladatokkal és a fiúk edzéseivel teltek. Julia
szeptemberi halála után Lake-re még több teher hárult. Az életük
fenekestül felfordult. Ami nagyon hiányzik, az a kettesben töltött
idő. Fura, de ha a fiúk az egyik házban vannak, és mi átmegyünk a
másikba, biztos, hogy pillanatokon belül ők is megjelennek. Mintha
követnének bennünket.
– Majd megoldjuk – nyugtatom meg. – Mindig megoldjuk valahogy.

Ha továbbra is szívesen olvasnád a Szívcsapás második részét, a könyvesboltban megtalálod, és azon bevásárlóközpontokban, ahol a kiadó üzletet nyitott.

Oldal: COLLEEN HOOVER-SZÍVCSAPÁS 2/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat