Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

ELSŐ RÉSZ
A BITÓFÁK
1.
(Részletek Enos Gardiner „Bizalmas” jelzéssel ellátott katonai
törzslapjából, amelyet a Hadsereg Missouri állambeli St. Louis
törzslapraktárában helyeztek letétbe.)
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HADSEREGE
A DÉLI HADSEREGCSOPORTTÖRZSE
EURÓPAI HADMŰVELETI ÖVEZET
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
HPf. 490
A Hadseregcsoport Hadbíróságának EK73 sz. végzése
Az angliai Swindonban, Camp Chiseldenben 1943. november 30-
án megtartott hadbírósági tárgyaláson, amelyet a Déli Hadseregcsoport
Törzse EHÖEÁH 74. sz. rendkívüli parancsának 1. §-a alapján
folytattak le, vádat emeltek Enos Gardiner, a 4. lövészhadosztály 501.
zászlóalja „A” századának 32149763 azonossági számú közkatonája
ellen, és az alábbi
ítéletet
hozták.
a) Vád: a Katonai Büntetőtörvénykönyv 92., 96. és 69. cikkelyeinek
megszegése. Részletezés:

piszkos121.jpg
1. Enos Gardiner, a 4. lho. 501. z. „A” szd. 32149763 azon. sz.
közkatonája az angliai Wootton Bassett-i Wiltshire katonai táborban
1943. november 20-án vagy nagyjából e napon szándékosan, szántszándékkal,
kitervelve, rosszhiszeműen, törvényellenesen és előre
megfontolt szándékkal karabéllyal lelőtte és megölte George Trainort,
a 4. lho. 501. z. „A” szd. 15368492 azon. sz. törzsőrmesterét.
2. Enos Gardiner a 4. lho. 501. z. „A” szd. 32149763 azon. sz.
közkatonája az angliai Wootton Bassett-i Wiltshire katonai táborban
1943. november 20-án vagy nagyjából e napon szándékosan,
szántszándékkal, kitervelve, rosszhiszeműen, törvényellenesen és
előre megfontolt szándékkal karabéllyal lelőtte és megölte Beatrice
Elizabeth Rosamond Hawley brit állampolgárt.
3. Enos Gardiner a 4. lho. 501. z. „A” szd. 32149763 azon. sz. közkatonája,
amikor egyenruhásan, ittas állapotban, rendbontás közben
letartóztatták, figyelmen kívül hagyva az emberi élet szentségét és megvetést
tanúsítva a hatóságok iránt, ellenállást tanúsított az őt letartóztató
közegekkel szemben, karabélyt fogott a Wootton Bassett-i rendőrség
tagjaira, valamint a 322. katonai rendőri zászlóalj intézkedő tagjaira.
4/a) Enos Gardiner, a 4. lho. 501. z. „A” szd. 32149763 azon. sz.
közkatonája szántszándékkal öncsonkítást követett el, amennyiben
karabéllyal fejbe lőtte magát, s ezáltal alkalmatlanná tette magát a
katonai szolgálat maradéktalan ellátására.
b) A vádlott valamennyi részletet és a vád egészét illetően úgy
nyilatkozik, hogy nem vallja magát bűnösnek.
c) A hadbíróság megállapítása valamennyi részletet és a vád
egészét illetően: bűnös.
d) ítélet: kötél általi halál.
e) Miután az ítéletet jóváhagyta a hadbíróságot összehívó hatóság
és megerősítette a Déli Hdscs. EHÖEÁH parancsnoka, s eleget tettek
a Katonai Büntetőtörvénykönyv 50 1/2. sz. cikkelyének – 1944.
febr. 25-én hajtják végre Angliában, a somerseti Marston-Tyne 1. sz.
egyesült királyságbeli őrházában. A kivégzést a Marston-Tyne-i 51.
Büntető-Kiképző Központjának parancsnoka vezényli.
A Déli Hdscs. EHÖEÁH parancsnokának utasítására:
F. S. Bryan, vezérőrnagy, helyettes törzsfőnök L. D. Partch
dandártábornok, főszárnysegéd

A DÉLI HDSCS. TÖRZSE
51. BÜNTETŐ-KIKÉPZŐ KÖZPONT HPf. 490
1944. febr. 26.
Tárgy: Jegyzőkönyvi kivonat Enos Gardiner köztörvényi rab,
korábban a 4. lho. 501. z. „A” szd. 32149763 azon. sz. közkatonájának
kivégzéséről.
Megküldendő: A Déli Hdscs. parancsnokának, HPf. 400. EHZ
Vonatkozással a Déli Hdscs. Törzse EHÖEÁH iktatási sz. 171.
jelzetű, 1944. febr. 20-án kelt, „Halálos ítélet végrehajtása” tárgyú
levélre, valamint az EHÖEÁH Törzse 1942. március 2-án kelt 54. sz.
hatályos perrendtartási rendelet 9. §-ára, miután a kivégzés lezajlott,
a következő jelentést terjesztjük fel:
1. A kivégzés helyszíne a somerseti Marston-Tyne városi börtön
kivégzőhelyisége volt. A börtön jelenleg az 51. Büntető-Kiképző
Központ adminisztratív különítményének illetékességébe tartozó
egyesült királyságbeli 1. sz. őrház. A helyiség magas, téglalap alakú,
körülbelül negyvenöt (45) láb hosszú és harmincöt (35) láb széles
terem. Falai és padlózata kő. A mennyezeten keresztben végigvonul
egy körülbelül tizenkétszer (12) tizenkét (12) hüvelyk méretű vastag
tölgyfa gerenda, s erről függ alá a hurok. Közvetlenül a hurok alatt
nyílik egy süllyesztő, melynek mérete megközelítőleg hatszor (6) öt
(5) láb, s amely alatt egy másik helyiség van.
2. A kivégzés időpontja 03.00 óra volt, mely időpontot a parancsnok
azért jelölte ki, mert feltehetőleg legkevésbé zavarja a város
lakosságát, ébreszti fel az épületben tartózkodó többi rabot vagy
zavarja meg a közeli cellák elítéltjeit.
3. Az elhúzódó esős időjárás következtében a kivégzőhelyiség
belseje rendkívül dohos és igen hűvös volt. A kivégzés órájában
viharos nyugati szél fújt, szakadatlanul zuhogott az eső, ami az épület
egyéb részeiből hallható és látható volt, ámde a kivégzőhelyiségből
nem volt észlelhető.
4. 1944. febr. 25-én 02.40 órakor Simon R. Tarbell alez.
0-2473629 sz., az 51. BKK. parancsnoka húsz tisztségviselőt, tanút,
arra illetékes katonai és polgári szemtanút és megfigyelőt engedett
be a kivégzőhelyiségbe. Felolvasta előttük a Déli Hdscs. EHÖEÁH
Hadbíróságának EK73 sz. 1944. febr. 20-án kelt végzését, majd

ismertette a vonatkozó utasításokat és elővigyázatossági rendszabályokat,
amelyek ezen információ birtokában szükségesek.
5. A tanúkat és megfigyelőket ezután elvezették kijelölt helyeikre,
nevezetesen a hivatalos tanúk egyetlen sorban ültek öt (5) lépéssel
a süllyesztő déli peremétől, míg a katonai megfigyelők és az angol
polgári személyek két (2) sorban helyezkedtek el a süllyesztő nyugati
peremétől hét (7) lépésre. Az egészségügyi szolgálat tisztjei a
süllyesztő északi peremétől négy (4) lépésnyire foglaltak helyet.
6. 02.50 órakor a parancsnokból, a hadbíróság jegyzőjéből és két
katonai rendőrből álló katonai kíséret lépett az elítélt cellájába. Egy
katonai rendőrt a merevítődeszkával az ajtón kívül hagytak.
7. A katonai kíséret a rabot imádkozva találta Thomas C. Pines fhdgy.
tábori lelkésszel, azon. sz. 0-5375923, 4. lho. A parancsnok közölte
velük, hogy elérkezett az indulás ideje. A két őr hátrakötözte a rab kezét.
A menet 02.52 órakor hagyta el a cellát; az élen Tarbell ezds. haladt,
balján Pines fhdgy. halkan imádkozva, őket követte a rab, két oldalán
egy-egy őrrel, míg a harmadik őr mögöttük hozta a merevítődeszkát.
8. 02.52 órakor egy szomszédos cella egyik rabjának rendbontása
miatt a menet megállt. 02.54 órakor ismét megindulhatott szabályos
katonai alakzatban.
9. 02.54 órakor a menet belépett a kivégzőkamrába. A jegyző kiadta
a „Vigyázz!” parancsot. A rabot a süllyesztő közepére vezették.
Az őrök segédkeztek az ítélet-végrehajtónak a rab lábának összekötözésében
és a merevítődeszka felerősítésében a hátára.
10. A parancsnok elfoglalta helyét a rabbal szemben, kissé jobbra.
A lelkész is elfoglalta helyét a rabbal szemközt, kissé balra. A parancsnok
felolvasta a rabnak a hadbírósági eljárás részleteit és a kivégzését
elrendelő végzését, majd a következő szavakkal fordult a rabhoz:
– Gardiner közkatona, van-e valami mondanivalója számomra,
mielőtt a kivégzését elrendelő parancsot végrehajtják?
A rab nem válaszolt.
Ezután a tábori lelkész fordult a rabhoz a következő szavakkal:
– Gardiner közkatona, van-e számomra, a lelkésznek, valami
mondanivalója?
A rab nem válaszolt.
A lelkész imába fogott. Az ítélet-végrehajtó fekete kámzsát húzott
a rab fejére, leengedte a nyakára a hurkot, megkötötte a hóhércsomót
a rab bal füle fölött, amint azt az AR 633-15 előírja.

11. Az ítélet-végrehajtó a süllyesztő kioldóját szabályozó fogantyúhoz
lépett. A parancsnok bólintott felé, és az ítélet-végrehajtó 02.58 órakor
meghúzta a fogantyút. A süllyesztő gépezet tökéletesen működött, a rab
mindenki szeme láttára alázuhant a süllyesztő kinyílott ajtaján, és a terem
alatti helyiségben függött. A jegyző kiadta a „Pihenj!” parancsot.
12. A test némán függött, csak az alsó végtagok izomzata rángatózott
alig észrevehetően. A tanúk és megfigyelők némán álltak,
néhányan lehajtották a fejüket. Egyetlen hivatalos személy vagy
megfigyelő részéről sem volt tapasztalható semmiféle látható vagy
hallható érzelmi reagálás.
13. 03.03 órakor a parancsnok kiadta a parancsot: „Egészségügyi
tisztek, végezzék el a vizsgálatot!” 03.09 órakor Paul L. Gordon szds.
(azon. sz. 0-1954372) az egészségügyi szolgálat 51. sz. rangidős
egészségügyi tisztje jelentést tett a parancsnoknak: „Parancsnok úr,
hivatalosan halottnak nyilvánítom ezt az embert.” Az alakulatnak
03.09 órakor vezényeltek „Oszolj!”-t.
14. Attól fogva, hogy a rab belépett a kivégzőkamrába, a sül�-
lyesztő ajtajának megnyitásáig három és háromnegyed (3,75) perc
telt el. A rab alázuhanása és a beállott halál megállapítása között tíz
és fél (10,5) perc telt el.
15. Valamennyi hivatalos személy maximális szakszerűséggel
végezte kötelességét. Az eljárás méltóságteljesen, ünnepélyesen és
katonai pontossággal zajlott le.
Láttamozva: LeRoy W. Strom
Simon R. Tarbell, 0-2473629 fhdgy. DC.0-1638815
alez. katonai rendőrségi parancsnok
Hadügyminisztérium Western Union Távíróhivatal
Washington, D. C. 1944. febr. 26.
Box 17, Route 3. Mrs. Aileen Gardiner
Loveland, Tennessee
Sajnálattal értesítjük, hogy Enos Gardiner 1944. febr. 25-én szolgálata
teljesítése során elhunyt.
Az Egyesült Államok Hadserege
Személyügyi Főcsoportfőnökség

2.
Marston-Tyne-ban mindig is akasztottak.
Ez mélységesen beivódott a régi börtön beleibe, amelyek egész
szász nemzedékek ürülékét nyelték el, most pedig itt tartották
elzárva a tengerentúlról az Egyesült Királyságba érkezett hatalmas
amerikai hadsereg már semmire fel nem használható üledékét. Az
ősi mezővároskában tornyosuló épületet régies vidéki hangulat
álcázta.
A börtön sötét méhe a bitóterem volt, amelyet nyirkos kőfalak
rejtettek szemérmesen. Mindaz, amit a teremről suttogtak, csak
halkan, titokzatosan, titkolózva hangzott el. A terembe csupán
különleges alkalmakkor léptek. A szokások és a katonai előírások
szabályozta használati utasítás alapján a komor szertartásban részt
vevőkön, már arra a gondolatra is, mire használják a termet, az
elviselhetetlen végkifejletig egyre fokozódó bonyolult érzelmek
lettek úrrá. A papok, akik járatosak voltak az efféle dolgokban,
azt állították, hogy ez a magábaszállás helye; már csak azért is így
beszéltek róla, hogy csillapítsák a kivégzésre ide hozott emberek
remegését.
Az átmenetileg Angliában tartózkodó hadsereg az Atlanti-óceán
túlsó partjáról hozott magával még egy vesztőhelyet, mégpedig
egy EÁH Személyügyi Fcsf-ség pecséttel ellátott, kiváló vermonti
fenyőfából ácsolt, hordozható vérpadot. A hadtápnak valamelyik
jóstehetséggel megáldott lángelméje ragaszkodott ahhoz, hogy
ezt is csomagolják a hadigépezetekhez és készletekhez, mert nem
volt kétsége afelől, hogy majd szükség lesz rá. De azután valahová

elraktározták, soha nem használták, fel sem bontották a ládát, mintha
csak attól tartottak volna, hogy esetleg megbánthatják a házigazda
nemzetet, ha tapintatlanul arra utalnak, hogy Amerikában jobb bitófákat
ácsolnak.
Hump Edwards és Albie Salmon a régi bitókról beszélt a jenki
századosnak a börtönfalakon túl elterülő sötét, dohos városban, a
Hentesbárdhoz címzett fogadó söntésében.
– Régen az ember tudhatta, mikor lesz egy akasztás – mondta
Albie. Közelhajolt John Reismanhoz, leheletéből áradt a finom
somerseti almabor szaga. Elhomályosuló kék szemének pillantása
öreges makacssággal tapadt Reisman arcára. – Akkoriba' hajnalba'
csinálták – folytatta Albie –, az is az alkalmas idő az ilyesmire. Szó
se vót semmiféle ilyen alamuszi bujkálásról, ahogyan mongyák,
maguk jenkik csinálják.
Az amerikai százados erősen megmarkolta whiskys poharát, és
megbökte vele Albie kriglijét. – Igya mán ki, öreg! – utánozta Albie-t.
Veszek még egy mérget. – Rendelt magának még egy whiskyt; megfontoltan,
tervszerűen ivott, hogy elfojtsa az éjszakai megbízatása
miatt érzett szorongását.
„Megjelenik az 51. Büntető-Kiképző Központban Marston-Tyneban
1944. február 24-én, hogy tanúja legyen egy kivégzésnek…”
Csak így. Gyerünk, öregem! Semmi az egész. Csináltál már magad
is ennél rosszabb dolgokat. Ezért is értékelünk téged olyan nagyra.
Eredj, nézzed, hogyan köti fel a hadsereg a sivalkodó kurafiakat
sorra egymás után!
A parancs a lichfieldi 10. kiegészítő parancsnokságon érte, ahol
megfelelő önkénteseket keresett egy Rosedale fedőnevű, új titkos
parancs végrehajtására. Sehogy sem értette, milyen összefüggés
lehetséges egy bűnöző felakasztása és az ellenséges vonalak mögötti
kémkedés között.
Reismannek fogalma sem volt arról, hogy a hadsereg egyáltalán
foglalkozik ilyesmivel, s amikor megtudta, meg is döbbent; ez
önmagában is gyötrelmes volt, mert az idők során egyre inkább
hitt saját szellemi, érzelmi nyers erejében és inas, hegek borította
testének rendíthetetlen szívósságában. Először tiltakozni akart,
megkérdezni, tulajdonképpen miért – hiszen az ő beosztásában a
miért néha elnyomta a mit bűzét –, de azután jobbnak látta, ha hallgat.
A Stratégiai Hadműveletek Hivatala londoni főhadiszállásának

a fejesei gyakran éppolyan homályosan érveltek, mint a hadsereg, s
parancsaik is hasonlóan kifürkészhetetlenek voltak.
Most, hogy az ötödik pohár italt is magába döntötte és az
alkohol megnyugtatóan áradt szét az ereiben, már kevésbé volt
dühös, kevésbé szorongott, mint amikor belépett a kocsmába, s
ismét úrrá lett rajta az élettel és halállal szembeni szokásos kimért
kíváncsisága. A halál semmi újat nem tartogatott John Reisman
számára – s az erőszak sem volt ismeretlen számára. Nem a durva
és rosszul alkalmazott, hanem a dörzsölt, ravasz, okos és kellőképpen
alkalmazott erőszak. Évek óta ez volt Reisman foglalkozása.
Hivatásos erőszak-alkalmazó volt, így azután bosszantotta, hogy
ezen az éjszakán megzavarják azzal, hogy meghívott vendégként
jelen legyen egy akasztáson. Szüntelenül iszonyúan tudatában volt
önmagának, ami állandóan piszkálta, nem hagyta nyugodni, kiváltképpen,
ha észrevette, hogy híján van valamilyen tulajdonságnak,
például bátorságnak.
Kinyílt a Hentesbárd ajtaja, s Reisman hűvös leheletet érzett a
tarkóján, mintha a gondolatban elkövetett rosszindulatú varázslattól
származott volna; a hűvös léghuzat egy pillanatra betöltötte a
termet, amíg a tűz fel nem melegítette. Egy amerikai katona lépett
be, vastag katonai köpenyt és tábori sapkát viselt. Túlzottan kimért,
szinte színpadias mozdulatokkal bújt ki a kabátjából, vette le a sapkáját
és akasztotta a kandalló közelében levő fogasra. Harmincas
évei közepén járó zömök férfi volt. Húsos arca puha tokába ment
át. Apró világos szeme fürgén járt fel s alá a teremben, gyorsan
fölmért minden szegletet, személyt, miközben halk lépésekkel egy
asztalhoz ment és leült. Zubbonyának mindkét ujján ott díszlettek
a törzsőrmesteri csíkok; nem a rövid, új szabású zubbonyt viselte,
hanem az egyenes vonalú régimódit, amely elfedte a derekat, csípőt
és az ülepet is. Hajtókáján ott volt a katonai rendőrség jelvénye: a
keresztbe rakott két pisztoly.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 80
Tegnapi: 455
Heti: 2 193
Havi: 8 001
Össz.: 381 009

Látogatottság növelés
Oldal: E.M. NATHANSON-A PISZKOS TIZENKETTŐ/ RÉSZLET 1
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2019 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »