FOLYTATÁS.

Simonnak elkerekedett a szeme.
– Azt akarja mondani, hogy legyek elnézőbb az árnyvadászokkal,
mert szegényeket csak így nevelték?
– Legyél olyan goromba azokkal a gőgös bunkókkal, amennyire
csak jólesik – nyugtatta meg Catarina. – Jót tesz nekik. Csak
azért szólok, hogy vedd észre, milyen hatással vagy a dolgokra. És
milyen hatással lehetsz még. Gyakorlatilag kivételes helyzetben
vagy, napjáró. Egyetlen diákról tudok, aki az elitből a resztlibe
került, nem számítva Lovelace-t, aki eleve a resztliben kezdett
volna, ha a nephilimek öntelten nem képzelik azt, hogy közülük
való. Persze az öntelt képzelgés az egyik kedvenc foglalatosságuk.
Catarina nyilván pontosan tisztában volt vele, miféle hatást fog
elérni ezzel. Simon felhagyott vele, hogy megpróbálja begyömöszölni
az Árnyvadászok kódexét a táskájába, és leült. Bőven maradt
még idő, hogy a társaság felkészüljön a baseballmeccsre, úgyhogy
ő is ráért egy kicsit.
– Ő is mondén volt?
– Nem, árnyvadász – felelte Catarina. – Több, mint száz évvel
ezelőtt járt az Akadémiára. James Herondale-nek hívták.
– Herondale? Még egy Herondale? – kérdezte Simon. – Minden
bokorban Herondale-ek rejtőznek. Maga nem érzi néha úgy,
mintha szünet nélkül Herondale-ek üldöznék?
– Nem igazán – mondta a nő. – Persze nem bánnám. Magnus
szerint jellemzően jóképű fiúk, bár hajlamosak kissé a zavart viselkedésre.
James Herondale különleges eset volt.

– Várjon, kitalálom! Szőke volt, nagyképű, és mindenki körülrajongta.
Catarina felhúzta elefántcsontszínű szemöldökét.
– Nem, úgy rémlik, Ragnor egyszer említette, hogy a fiú sötét
hajú és szemüveges. Járt egy másik diák is ide akkortájt, Matthew
Fair child, rá is illett ez a leírás. Nem jöttek ki egymással különösebben
jól.
– Tényleg? – Simon fontolóra vette a dolgot. – Akkor én mégis
James Herondale-lel vagyok. Lefogadom, hogy ez a Matthew gyerek
egy seggfej volt.
– Hát, nem is tudom – mondta Catarina. – Személy szerint
mindig is kedves fiúnak találtam. A legtöbben így voltak vele.
Mindenki kedvelte Matthew-t.
Ez a Matthew tényleg kedves fiú lehetett, gondolta Simon. Catarina
nem sok árnyvadászról beszélt akár csak félig-meddig elismerően
is, most pedig még egy meleg mosollyal is megtoldotta a visszaemlékezést
egy száz évvel ezelőtt élt fiúról.
– Mindenki, kivéve James Herondale-t? – kérdezte Simon. –
Azt az árnyvadászt, akit kidobtak az árnyvadásztanfolyamról? Volt
talán ehhez némi köze Matthew Fairchildnak is?
Catarina kilépett a tanári asztal mögül, és az ablakként szolgáló
lőréshez lépett. A délutáni nap sugarai ragyogó fehér csíkokat rajzoltak
a hajába, szinte glóriával véve körül a homlokát. Azért nem
egészen.
– James Herondale angyalok és démonok fiaként született –
mondta halkan a nő. – A kezdetektől meg volt írva, hogy nehéz és

fájdalmas utat kell bejárnia, hogy néha keserű lesz a szájában a falat,
nem mindig édes, hogy tövisek közé is kell majd lépnie, nem hevernek
mindig virágok a lábai előtt. Ettől senki nem menthette meg,
bár akadt, aki megpróbálta.

• Árnyvadász akadémia, 1899 •

James Herondale azzal nyugtatta magát, hogy csak a kocsi
zötykölődése miatt fogta el a hányinger. Borzasztóan izgatott
volt, amiért végre iskolába mehetett.
Az apja kölcsönvette Gabriel bácsi új kocsiját, hogy elvihesse
vele Jamest Alicantéból az Akadémiára. Kettesben utaztak.
Az apja nem kérdezte meg Gabriel bácsitól, hogy kölcsönveheti-
e az új kocsiját.
– Ne vágj olyan komoly képet, Jamie! – mondta apa, majd
walesi nyelven mormogott valamit a lovaknak, amitől azok gyorsabban
ügettek. – Gabriel amúgy is szívesen ideadta volna a kocsit,
végül is a családban maradt.
– Gabriel bácsi tegnap este azt mondta, hogy nemrég festette
le a kocsit. Sokszor elismételte. És azzal fenyegetőzött, hogy hívatja
a rendőrséget, és letartóztattat téged – jegyezte meg James.
– Sokszor elismételte.
– Pár év, és Gabriel abbahagyja a füstölgést. – Apa Jamesre kacsintott
kék szemével. – Mert addigra mind automobillal járunk majd.
– Anya szerint soha nem vezethetsz majd automobilt – mondta
James. – Megígértette velem meg Lucie-val, hogy ha mégis megpróbálod,
nem szállunk be melléd.

Ha továbbra is olvasnád, a könyvesboltban vagy azon bevásárló központokban megtalálod, ahol a Könyvmolyképző kiadó üzletet nyitott.

 

Oldal: TÖRTÉNETEK AZ ÁRNYVADÁSZ AKADÉMIÁRÓL 4/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat