Előszó
Tisztában vagyok vele, hogy a második részek mindig
szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában
vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért
sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak
egyáltalán hibái), és tanultam abból is, hogy Szőrire
nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Tehát,
ha a következő alkalommal a nyilvánosság előtt képviseli
az érdekeimet, akkor jól pofán karmolom előtte,
csak azért, hogy érezze azt, hogy meg kell tanulni beszélni,
mert arra van a szája, nem arra, hogy hebegjenhabogjon,
mint valami marha. Történt ugyanis, hogy
volt könyvbemutatóm, ahol én nem vehettem részt,
mert kitalálta, hogy majd ő képvisel engem és egyébként
sem érezném jól magam, tehát emiatt. Szerintem
meg azért, mert nem akarta, hogy egy macskára többen
figyeljenek, mint rá. Aztán az volt, hogy nem tudott
megszólalni, mert annyian voltak, mintha ott lettem
volna.
Azt javasolta, hogy szaladjunk előre, mondom, nem
szaladunk előre, mert ez naplóregény lesz, nem a te
fényezésed, szóval fogd be és tanulj tőlem. Azt mondta,
hogy mást nem is lehet tőlem, csak tanulni. Meg
esetleg agyvérzést kapni.
Miközben ezeket a sorokat írom, éppen hatan akarnak
megölni. Erre majd még bővebben kitérek, mert
sorrendben haladunk tovább. Legalábbis mondtam
Szőrinek, hogy sorrendben haladunk. És, ha valamit
mondok Szőrinek, az úgy van.
Szóval hat köcsög az életemre tör, de Szőrit ez egyáltalán
nem zavarja, ugyanis amikor nekiáll turbékolni,
mint valami szárnyas, akkor aztán lehet égszakadás
meg földindulás is, sőt, az én szőreim is hullhatnak
zsákszámra. Ezt párszor már szóvá tettem, hogy
talán üdvös megoldás lenne, ha velem is foglalkozna,
nem csak a létfenntartó ösztönével, mert az én létemet
is fenn kéne tartani valahogy, csak hatszoros túlerővel
szemben nagyon nehéz. Azt mondta, hogy duguljak
el, mert nem mindegyik akar megölni, csak a Nemesek,
de azok is inkább csak azért, mert pattogok a szemük
előtt, mint a nikkelbolha, aztán föláll a szőrük,
és ne csodálkozzak, ha ilyenkor adnak egy-két pofont.
Egy-két pofont? – kérdeztem a Szőritől, kapjál te is
ennyit, aztán akkor kíváncsi leszek, hogy áll a szád,
bazmeg! Szerintem úgy, mint a kacsa segge, szóval nekem
csak ne add a faszagyereket, ha kérhetem, mert
nem áll jól. De aztán rájöttem, hogy ő már faszagyerek,
meg neki van saját élete, meg ő felnőtt, meg őneki párkapcsolata
van! Hát, így múlik el a világ szánalmassága
egy csettintésre, de mondtam neki, hogy arra azért
majd figyeljen, amikor majd még egyet csettint az élet,
akkor nehogy az történjen, hogy megint én leszek az
egyetlen, akit szeret, meg akire számíthat, mert az kurva
élet, hogy nem leszek olyan türelmes, mint kezdetben.
Mert lehet, hogy olyannak tűnök, mint aki megbocsát,
viszont felejteni nem fogok.
Azt mondta, hogy azok után, amiket az utóbbi időben
műveltem, ne adjak életvezetési tanácsokat neki,
mert felesleges. Egyből hanyatt is vágtam magam,
és nekiálltam torkom szakadtából dorombolni, mert
tényleg nem volt szép tőlem, amiket tettem. De komoly
előzménye van annak, hogy kevésbé viselkedtem
aranyosan.
JÚNIUS
Azt hiszem, ott hagytuk abba, hogy lófaszt kaptam
születésnapomra, nem szülinapi bulit, de ez végül
mindegy is, mert azt mondta a Szőri, hogy más
macskának még a születésnapját sem tudják. Mondom,
te sem tudod az enyémet, csak kitaláltad, tehát
gyakorlatilag teljesen mindegy. De csak feszt bizonygatta,
hogy nem ünneplik meg más macska születésnapját,
mondom, tudom, de az enyémet ünnepeld,
mert én vagyok az isten. Például. Azt mondta, hogy
vegyek vissza az arcomból; mondom, a tiédből szívesen
visszaveszek egypár hektárt, mert amekkora fejed
van, nyugodtan ki lehetne belőle venni. Azt mondta,
hogy ne tiszteletlenkedjek, mert ki fog kötni a napra és
elsorvaszt a járdán, mondom, egyrészt az üres fenyegetések
nem érdekelnek, másrészt pedig, ha érdekelnének,
akkor is tudom, hogy nem tennél velem ilyet,
mivel én vagyok az egyetlen, aki van neked. Innentől
kezdve pedig bármit megtehetek veled, mert úgysem
lesz semmi szankció. Azt mondta erre, hogy azt sem
tudom mi a szankció, mondom, dehogynem tudom,
az olyan, hogy csinálok valamit, te agyatlanul fenyegetőzöl,
aztán rájössz, hogy szánalmas vagy és nem
történik semmi. Szomorúan vette tudomásul, hogy
tényleg valami ilyesmit jelent. Ezért vitatkozol? – kérdeztem
tőle, mert ezért tényleg felesleges.
Leültettem magammal szemben, hogy mesélje el a
jövőre vonatkozó terveit, mert roppantul érdekel, mi
fog történni a közeljövőben. Azt mondta, könyvet fog
írni, mondom, ez olyan, mint hogy pilóta leszel meg
űrhajós, tehát az összes olyan embernek, aki nem ért
semmihez, annak az az álma, hogy könyvet írjon, szóval
én valami komolyabb dologra gondoltam, mert
megmondom őszintén, aggódom honnan lesz tasakos.
Azt mondta, hogy lesz.
Mivel üres ígéretekkel már teli van a padlás, ezért
gyorsan pofán csaptam, hogy térjen észhez. Mert ő
dolgozik. Mondom, az nem munka, hogy mindig a
kocsmában vagy. De hogy ő nem inni megy, hanem
dolgozni, mondom, teljesen mindegy, akkor is átjár a
légkör, aztán paraszt leszel te is, mint az alkoholistáid,
meg reggelente remegni fogsz. Erre közölte, hogy nem
fog remegni, továbbá pedig ne adjak neki életviteli tanácsokat,
kérdezem, hogy miért ne, azt mondta, hogy
azért, mert egy élőlény, aki fekszik és eszik és illegeti
magát, és ennyiből meg is él, az ne adjon tanácsokat.
Mondom, nem illegek bazmeg, hanem te lennél
szomorú, ha nem csinálnám, úgyhogy talán kussoljál
és figyeljél rám. Azt mondta, hogy nem figyel, mert
könyvet fog írni és ne zavarjam a szellemi tevékenységben.
Azt hittem, befosok. Főleg azon, hogy Szőri
szellemileg tevékeny. Bár, jegyzem meg, még mindig
jobb, mintha termékeny lenne. Vagyis lehet, hogy az,
de ha van isten, vagyis vagyok, akkor ez soha nem fog
kiderülni.
Olyan kurva meleg van, hogy kihullik a szőröm,
mondtam a Szőrinek, hogy vegyen hordozható
klímát, azt mondta, hogy nincs rá pénze, mondom
neki, az nagyon érdekes, mert általában aki dolgozik,
annak van pénze, azt mondta, hogy általában igen,
de ő nem általános eset, mondom, azt vettem észre.
Erre közgazdasági és társadalmi előadást tartott nekem,
hogy más országban tényleg így van, mondom,
akkor takarodjál másik országba klímát venni, csak
kurva gyorsan csináld, mert meg fogok zavarodni.
Azt mondta, ne aggódjak, mert ő is meg fog zavarodni.
Persze, hogy meg fogsz zavarodni, hisz annyira
dagadt vagy, hogy ki kéne téged állítani annak bizonyítékaként,
hogy a Földön kívül van élet, mert hogy
nem vagy idevalósi, az száz százalék. Kérdezte, hogy
miért mondom ezt, mondom, azért, mert olyan dagadt
vagy, hogy az életellenes, semmihez sem hasonlítható
a fejed, olyan undorítóan nagy, az orrodon meg simán
landolnának a Malév-gépek. Ezen megsértődött, aztán
elvonult szellemi tevékenységet végezni, ami pontosan
úgy nézett ki, mintha sorozatot nézne a számítógépen,
meg is kérdeztem tőle, hogy ez mire jó, azt mondta,
hogy arra, hogy kikapcsolja az agyát. Felhívtam rá
a figyelmét, hogy az alkotáshoz nem kikapcsolt agy
kell, hanem odafigyelés, erre megkérdezte, hogy mit
tudok én az alkotásról, és mutattam neki, hogy most
alkottam az alom mellé egy adag szart. Erre nem volt
annyira büszke, de annyira nem is érdekelte, hogy eltakarítsa,
inkább nézte tovább a sorozatot, mert abban
biztos benne van az élet értelme. Na persze.
Ha továbbra is szivesen olvasnád a macska kalandjának 2.részét, a könyvesboltban, illetve a Westendben, a kiadó boltjában és boltjaiban megtalálod.