FOLYTATÁS.

Van, aki táncol. Van, aki csámborog. Mi meg
az emelvény szélén ülünk.
Általában ott vagyok én, meg a legjobb barátaim,
Kellen és Harvey. Harvey a magas vigyorgó
fazon, Kellen a vékony arc, aki a zene ritmusára
bólogat a fejével, hogy menőbbnek tűnjön, én
pedig az az alacsony kölyök vagyok, akinek a
haján látszik, hogy baromi nehéz megfésülni.
Aztán van még Lance, Mike és Quavondo. Ők
az emelvényen dekkolnak, mert a legtöbben
nem szólnak hozzájuk. Hogy miért? Mert Lance
fura, Mike folyton sír, Quavondo pedig a hírhedt
Csítoszirtó. Ki vannak rekesztve. Dunsztom
sincs, minek jönnek a sulibulikba, mikor még
nálam is kevesebb esélyük van arra, hogy táncoljanak
egy lánnyal.
Pár lány is szokott ott ülni, például Cassie és
Caroline. Nem tudom, miért ülnek a peremen,
biztos félősek, vagy valami. Szerintem még egymással
sem beszélgetnek.
És persze ott van Dwight. Tudom, hogy már
alapból is kockáknak nézünk ki ott, a peremen,

Hinnye!
Hát, mi lesz a McQuarrie Általános Iskolában?
Készüljetek, komák, a kalandos cowboykavalkádra,
mert most bizony úgy kirúgjuk a ház oldalát,
hogy nem fogja szó érni az elejét!
Hely: zene az ebédloben, kosár a tornateremben
Ido: péntek, április 6., 19:00 Belépo: 2 dollár vagy 1 ételkonzerv

VADNYUGATI
SULIBULI

de Dwighttól valahogy még gázabb az egész.
A múlt havi sulibuliban egyszer csak kitalálta,
hogy ő mégis tud táncolni, és elkezdett furán
fel-le ugrálni.
Várj, lesz még rosszabb is. Nekiugrott egy
népszerű lánynak, Jennifernek, aki éppen egy
pohár italt hozott a büféasztalról, ami persze
kiborult.
Még mindig lesz rosszabb. Dwight ugyanis
erre azt mondta: ”Feltörlöm!”, hasra vágódott,
és össze vissza csuszergált a padlón. Aztán felállt,
a pólóján egy óriási ragacsos pacával, és
simán táncolt tovább.
Hiszed vagy sem, még ENNÉL is volt lejjebb,
merthogy azt mondta Jennifernek: ”Táncolna
velem, kisasszony?” Erre a lány azt felelte: ”Ki
van csukva!”, Dwight meg visszasétált hozzánk.
És közben mindenki őt nézte!
— Haver, tökre leégetsz minket! — mondta
Harvey. — Minek erőlködsz? Soha senki nem fog
táncolni veled. Miért nem lapulsz meg?

— Azt mondod, csak álljak itt tétlenül, mint
ti? — kérdezte Dwight. — Okés.
Ott helyben lemerevedett, és az este hátrale -
vő részében meg sem mozdult többet. Még akkor
is ott állt, amikor én eljöttem.
Amennyire én tudom, ez volt az egyetlen alkalom,
amikor valaki az emelvényről táncolni
hívott egy lányt. Nem mintha nem akarnánk.
Igazándiból a legtöbb sulibulit azzal töltjük,
hogy vitázunk, megtegyük-e, meg azzal, hogy
reméljük, inkább majd egy lány hív el minket.
(Egyszer majdnem rávettem Kellent, hogy kérje
fel Rhondellát, de az anyja pont az előtt futott
be érte, hogy elszánta volna rá mag át.)
Ez alkalommal Kellen és Harvey próbált engem
rávenni, hogy kérjem fel Hannah-t, aki az
emelvény és a büféasztal között lófrált.
— Csak áll ott egymagában — érvelt Kellen.
— Ja, és szerintem bír is téged! — mondta Harvey.
Nem tettem volna rá a nyakamat, hogy ez
tényleg igaz, de azért gondolkodóba estem. Persze,
nem Hannah volt a szívemnek legkedvesebb

lány — mert az Sara, akit abszolúte sosem mernék
felkérni.
De Hannah mindig igazán kedves velem. És
talán még igent is mondana. És talán Sara meglátná,
ahogy táncolunk, és féltékeny lenne, és
rájönne, hogy ő is velem akar táncolni, és aztán
felkérne engem, és nem nekem kellene őt!
Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy csak állok
bambán, hogy már a gondolatától is leizzadtam,
hogy felkérjek egy lányt táncolni — még
ha nem is Saráról van szó, egy lány az egy lány,
a tánc meg tánc. (Hála az égnek, a rendezvényesteken
sosincsenek lassú számok, ahol hozzá
is kell nyúlni a másikhoz.) A kezem remegett,
a gyomrom meg összeszorult, mint amikor apu
véletlenül nekitolatott egy tűzcsapnak.
Igen, gondoltam, itt van a lehetőség, és én
nem fogom elszalasztani.
Már épp elindultam volna Hannah felé, amikor
Dwight leszökkent az emelvényről, és megállított.
— Előbb meg kéne kérdezned Papír-Yodát.

— Uh, nem akarsz végre leakaszkodni rólunk?
— mondta Harvey. — Még jobban be akarsz
égetni minket, mint múltkor?
— Talán éppen azért vagyok itt, hogy ne égjetek
be — mondta Dwight. Felemelte a jobb kezét,
és ott volt az egyik ujjára húzva az origami
Yoda. — Kérdezd Papír-Yodát!
No, hát mind láttuk már Papír-Yodát, de még
sosem kért minket Dwight, hogy beszéljünk
hozzá. Sorsfordító pillanat volt ez, csak akkor
még ezt nem tudtam.
— Eltennéd azt végre? — szisszent fel Harvey.
— Tiszta lúzereknek nézünk ki miattad.
— Vettem — mondta Dwight, és elindult. —
Csak gondoltam, Tommynak jól jönne egy kis
segítség.
— Minden segítségre szüksége van — mondta
Kellen. — Mit tanácsolsz?
— Én semmit — mondta Dwight. — Papír-Yodának
van ötlete.
Erre Dwight megrázta az ujjbábot, és fura,
vinnyogó hangon így szólt:

— A kapkodás a bolondok erénye.
— Ez most Yoda hangja akart lenni? — kérdezte
Harvey. — Életemben nem hallottam még ilyen
rossz Yoda-hang-utánzást. Yoda hangja ilyen…
És Harvey elkezdte felmondani Yoda összes
szövegét az összes Csillagok háborúja filmből.
De Kellent és engem ez nem izgatott, mi
megpróbáltuk kisilabizálni, mit jelent a tanács.
— Yoda mindig trükkösen fogalmaz — mondtam.
— Úgyhogy valójában biztosan nem igazán
erény a kapkodás. Nekem úgy tűnik, hogy szerinte
bolond módon elkapkodnám a dolgot, ha
most kérném fel Hannah-t.
— Egyetértek — szólt közbe Mike. Ő és Quavo n -
do, meg az összes többi gyerek az emelvényen,
minket figyelt. Kezdtem kínosan érezni magam.
— Azt mondod, nem kéne megtennie? — kérdezte
Cassie.
— Én nem mondok semmit sem — mondta
Dwight. — Csak Papír-Yoda.
— Életemben nem hallottam még ilyen ostobaságot
— mondta Harvey, miután a végére ért

a Yoda-mondatainak. — Tommy, ha Dwight zöld
galacsinja miatt nem kéred fel Hannah-t, akkor
Tök Lökött vagy. Tedd meg!
— Csak ne siessünk úgy! — mondtam én. —
Semmi okom rá, hogy KAPKODJAK.
— Ne már, tesó, most csak kibúvót keresel,
hogy betoji lehess! — mondta Kellen, és előrelökött.
— Menjél!
— Adj egy kis időt!
Ekkor megjelent Mark, egy hetedikes, aki jó fél
méterrel magasabb nálam, Hannah pedig szinte
szó szerint a nyakába ugrott. És ott helyben, az
ebédlő közepén csókolózni kezdtek, ami Nyilvános
Érzelemkifejezés, és totál szabályellenes, és
még nézni is undorító.
— Még szerencse, hogy Papír-Yodára hallgattál!
— mondta Dwight.
Tényleg nagy szerencse volt! Oltári nagy mák.
El tudod képzelni, mi lett volna, ha épp akkor
jelenik meg az a kigyúrt szívtipró, amikor én felkérem
táncolni Hannah-t.

— Egyetértek — szólt közbe Mike. Ő és Quavo n -
do, meg az összes többi gyerek az emelvényen,
minket figyelt. Kezdtem kínosan érezni magam.
— Azt mondod, nem kéne megtennie? — kérdezte
Cassie.
— Én nem mondok semmit sem — mondta
Dwight. — Csak Papír-Yoda.
— Életemben nem hallottam még ilyen ostobaságot
— mondta Harvey, miután a végére ért

a Yoda-mondatainak. — Tommy, ha Dwight zöld
galacsinja miatt nem kéred fel Hannah-t, akkor
Tök Lökött vagy. Tedd meg!
— Csak ne siessünk úgy! — mondtam én. —
Semmi okom rá, hogy KAPKODJAK.
— Ne már, tesó, most csak kibúvót keresel,
hogy betoji lehess! — mondta Kellen, és előrelökött.
— Menjél!
— Adj egy kis időt!
Ekkor megjelent Mark, egy hetedikes, aki jó fél
méterrel magasabb nálam, Hannah pedig szinte
szó szerint a nyakába ugrott. És ott helyben, az
ebédlő közepén csókolózni kezdtek, ami Nyilvános
Érzelemkifejezés, és totál szabályellenes, és
még nézni is undorító.
— Még szerencse, hogy Papír-Yodára hallgattál!
— mondta Dwight.
Tényleg nagy szerencse volt! Oltári nagy mák.
El tudod képzelni, mi lett volna, ha épp akkor
jelenik meg az a kigyúrt szívtipró, amikor én felkérem
táncolni Hannah-t? A lány simán átgázolt

volna rajtam, csak hogy vele lehessen, engem
meg körberöhögtek volna. Az egész termet bezengte
volna Harvey iázó röhögése. Még Kellen
is majd szétdurrant volna.
Vagyis, mindent összevetve: Papír-Yoda megkímélt
a beégéstől!
Én ekkor kezdtem el komolyan venni Papír-
Yodát, és aztán egyre többen kezdték követni a
példámat.
Oh, igen, megtértem! Én is hiszek Yoda-Galacsinban!
Juuuhéé!
Hiszem, hogy ő egy igazi, hamisítatlan papírfecni,
ami Dwight igazi, hamisítatlan ujjának begyén fityeg.
És hiszem, hogy Dwight egy igazi, hamisítatlan
ropogósra sült bolond.
De hogy hiszem-e, hogy van valami varázslatos
Yoda-Galacsinban? Dehogy hiszem. Ez kamu.
Még az igazi Yoda sem igazi. Egy-két filmben csak
egy bábu, a többiben pedig egy számítógépes izé.
Harvey megjegyzése

És még ha Yoda létezne is, akkor is egy
„”
messzimesszi
galaxisban” élne. Szerintem lenne jobb dolga
is, mint hogy Tommyt pesztrálja, nehogy hülyét csináljon
magából.
Jut eszembe, emlékszel a tanácsára, hogy „
”
A kapkodás
a bolondok erénye”? Ezt nem is Yoda mondta!
A mostohaapám szerint Elvis Presley énekelt ilyesmiről
a hatvanas években.
Az én megjegyzésem: Oké, Dwight tényleg fura, ezt
már én is említettem. De a tanácsa nagyon-nagyon jó
volt. És Yoda nem csak egy galacsin, hanem origami, és
tényleg úgy néz ki, mint Yoda.
De nem tudom eldönteni, igaza van-e Harvey-nak.
Mármint, én nem hiszek a varázslatban, de Papír-
Yoda tényleg csinált pár bámulatos dolgot. Kicsivel
az után, hogy nekem segített, Kellent óvta meg
attól, hogy óriási hülyét csináljon magából.

Ha továbbra is olvasnád szívesen ezt a szórakoztató történetet, a könyvesboltban, azon bevásárlóközpontban megtalálhatod, ahol a kiadó üzletet nyitott.

 

Oldal: TOM ANGLEBERGER-PAPIR-YODA 1/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat