Aranytoll sorozat.
Arthur Hailey: Bankemberek.
Az amerikai „profi írók” élvonalába tartozó szerző a bankvilág rejtelmeibe vezeti be az olvasót, aki – míg csak bele nem merül a könyvbe – nehezen hinné, hogy ilyen száraz, merkantil témáról izgalmas regény kerekedhet. A szerző nem sokat teketóriázik, már az első oldalakon felvázolja az alapállást. Az öreg Rosselli, a Bank elnöke néhány vezető állású tisztviselő előtt megdöbbentő bejelentést tesz: halálos beteg, napjai meg vannak számlálva. Ezzel kezdetét veszi az utódlásért folytatott harc. Mindkét jelöltnek megvan a maga tábora. A választást nehezíti, hogy a két alelnök különböző programot hirdet. Az egyik egy multinacionális mamutvállalatnál kíván befektetni tőkét, a másik hajlik arra, hogy egy pár megkezdett lakótelepet finanszírozzanak, ami ugyan hosszabb távon és csekélyebb mértékben, de biztosabb haszonnal kecsegtet.
A másik szál nem annyira pénzügyi, inkább alvilági vonatkozású: a bank belvárosi fiókjában (a "vezérhajóban") egy tolvaj garázdálkodását fedezik fel. Itt a biztonsági ügyekért felelős alelnök, a hatalmas termetű, rabiátus alkatú főtisztviselő lép akcióba.
Arthur Hailey: A repűlőtéren.
Hat éve nem volt ilyen erős havazás Illinois államban. A Lincoln Nemzetközi Repülőtéren a ki- és bejövő légiforgalom akadozik. Amikor a Rómába tartó, az „Aranyhajó”-ként emlegetett járat jelentős késéssel a levegőbe emelkedik, úgy tűnik, a légiirányító központ munkatársai végre egy kissé fellélegezhetnek.
Amikor azonban a kapitány tudomására jut, hogy az egyik utas bombát csempészett a fedélzerre, és arra készül, hogy az Atlanti-óceán felett felrobbantsa a repülőgépet, hirtelen elszabadulnak az események. Az arrogáns első riszt vakmerő lépésre szánja el magát, melynek során a gép megsérül, és kényszerleszállást kell végrehajtani. A sors iróniája, hogy az egyetlen erre alkalmas kifurópálya a Lincoln Nemzetközi Repülőtér három-nullás kifutója, melyet órákkal korábban torlasz miatt lezártak…
Benedek István: Aranyketrec.
Cornelius Ryan: Messze volt a híd.
A nyomtatásban és filmen egyaránt világsikert aratott nagy „történelmi riport” a nyugat-európai hadszíntér egyik legdrámaibb csatáját, az arnhemi Rajna-híd birtoklásáért vívott ütközetet beszéli el, amely egyúttal a második világháború legnagyobb légidesszant-hadművelete volt. 1944. szeptemberében egy teljes angol-amerikai hadosztályt szállítottak át a szövetségesek felszereléssel, tüzérséggel, járművekkel egyetemben Angliából Hollandiába, hogy a Rajna hídjait elfoglalva, biztosítsák az előretörő angol páncélosoknak a folyón való átkelést Németországba. Ha sikerül a merész terv, talán hamarabb véget ért volna a világháború. De messze volt a híd…
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő.
Tisztában volt azzal, hogy az ideiglenesen Amnesztia fedőnévre keresztelt tervet, amely fölött éppen töprengett, a legmagasabb parancsnoki szinten hagyták jóvá, de az még Armbruster őrnagynak sem jutott volna eszébe, hogy maga a Szövetséges Expedíciós Erők Főparancsnoksága dolgozta ki, annyira ellent mondott minden hagyománynak: válasszanak ki tizenkét köztörvényes bűnözőt, akiket a hadbíróság halálra vagy hosszú fegyházbüntetésre ítélt gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért vagy más erőszakos bűncselekményért; képezzék ki és készítsék fel őket az ellenséges vonalak mögötti bonyolult és mocskos munkára, amennyire csak rövid, bár meg nem határozott idő alatt ez lehetséges; végül, közvetlenül az invázió előtt tegyék partra őket titkon az európai szárazföldre, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék a náci háborús gépezet anyagi javaiban és emberállományában. Ennyiből állt az Amnesztia-akció terve…
Frank G. Slaughter: A frontsebész.
A második világháború első napjaiban egy légitámadás során irtózatos robaj hasítja ketté az éjszakát. Egy villát bombatalálat ért. A becsapódást követő baljós csendben, a ház belsejében, két emberi lény, egy férfi és egy fiatal lány egymásba kapaszkodva, rettegve várja a véget. Ilyen körülmények között találkozik Rick Winter százados, a cinikus, kiábrándult nőcsábász és katonaorvos azzal a lánnyal, aki felrázza érzelmi fásultságából, és örökre megváltoztatja életszemléletét. Rick képtelen elfeledni azt a különös, rettegéssel és gyönyörrel teli éjszakát, és felteszi magában, hogy megtalálja az elsötétítés lányát, ahogyan ő nevezi a titokzatos nőt, aki azonban minduntalan kisiklik a kezei közül, valahányszor úgy érzi, már-már sikerül rábukkannia. A kutatás azonban értelmet ad az életének, és Rick tudja, hogy sohasem fogja feladni, még ha az életével kell is fizetnie érte
Guy de Maupassant: Belami-A szépfiú.
Georges Duroy leszerelt őrmester mindössze néhány frankkal a zsebében érkezik Párizsba. Egykori bajtársa szerez számára állást egy helyi lapnál. Ifjú hősünknek nincs különösebb tapasztalata a tollforgatás terén, ezért eleinte barátjának felesége, Madeleine segít rajta. Ám nem ő az egyetlen nő, akinek a rendkívül ambíciózus és nem kevésbé vonzó Georges igénybe veszi a segítségét. A férfi hamar felismeri ugyanis, hogy az érvényesülés legegyszerűbb útja Párizsban a női szalonokon – esetenként hálószobákon – keresztül vezet. Ezzel egy nem mindennapi karriertörténet veszi kezdetét, melyet a szerző csípős iróniával és érzéki megjelenítő erővel mutat be. Sokan úgy tartják, ez Maupassant legteljesebb regénye, melyben leginkább megmutatkozik páratlan társadalom- és lélekábrázoló képessége, éles szatírája.
Isaac Asimov: Szívélyes Fahrenheit.
Richard Matheson * Damon Knight * Gordon R. Dickson * William Tenn * Randall Garrett * Donald A. Wollheim * Alfred Bester * Tom Goodwin * Arthur C. Clarke * Philip K. Dick * Frederic Brown… és mások… Szóval, valamennyien a sci-fi amerikai világnagyságai.
Leonore Fleisher: Esőember.
Szívfacsaró történet… Charlie Babbitt: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli, nagy vagyont örökölt. De apja mást gondolt. Raymond Babbitt: Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit sem tudott: egy gyógyintézet ápoltja, saját elméjének foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje. És hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán – a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.
Lomb Kató: Így tanulok nyelveket.
Ha valahol nyelvismereteimre kerül a szó, az emberek mindig ugyanazt a három kérdést intézik hozzám. Én mindig ugyanazokat a válaszokat adom. Ezt a könyvecskét azért írtam meg, hogy kollektíven felelhessek rájuk. 1. kérdés: Lehet-e tizenhat nyelven tudni? Válasz: Nem, nem lehet. Legalábbis egyforma színvonalon nem. Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az orosz, angol francia és német a magyarral egyszerre él bennem. Ezeket bármely kombinációban, azonnali „váltással” fordítom egymásra. Olasz, spanyol, japán, kínai vagy lengyel nyelvi feladatok esetén fél napot szoktam szentelni jegyzeteim átnézésre és a tanultak felfrissítésére. A többi hat nyelven csak szép- és szakirodalmi fordítási gyakorlatom van.
James Clavell: A sugun I-II (Ázsia saga1).
Európai – németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura.
James Clavell: A Tajpan (Ázsia saga2).
Nagy-Britannia 1841. január 26-án felségterületévé, kolóniájává nyilvánítja Hongkong apró, kopár sziklaszigetét. A jelenlévő nemzetközi kereskedő-kalandorok és katonák között nem egy akad, aki fitymálja az értéktelennek látszó új birtokot. A hatalmas termetű, kiváló hajósnak és ragyogó vezetőnek számító Dirk Struan azonban pontosan tudja, mire való ez a hely. Hongkong a Távol-Kelet legbiztonságosabb kikötőjévé lesz, bázisa annak a hatalmas arányú kereskedelemnek, amit a roppant méretű és hihetetlen erőforrásokkal rendelkező kínai birodalommal lehet lebonyolítani. Ezüst, fűszerek, selyem, jáde és legfőképp a tea… A több évszázados, korhadó mandzsu birodalom alatt elgyöngült Kína rengeteg kincset rejt azok számára, akik elég bátrak és könyörtelenek, hogy elvegyék tőle.
James Clavell: A nemes ház I-II Gajdzsin ( Ázsia saga3).
James Clavell hatalmas ívű Ázsia-sagájának negyedik kötete ugyanazon a helyszínenen folytatódik, ahol A Tajpan abbamaradt: Hongkongban. Kelet és Nyugat e tenyérnyi, élettől nyüzsgő ütközőterén, a titkok szigetén, ahol semmi sen marad titok, folytatódik a két hatalmas kereskedőcsalád, a Struan és a Brock immár csaknem másfél évszázados küzdelme és ellenségeskedése Ázsia legelső cégének, a Nemes Háznak a birtoklásáért. 1963-at írunk. A Hongkong alapításakor, 1841-ben megismert szereplők és történetek immár legendákká patinásultak, de a hatalmi játszmákat ugyanúgy át- meg átszövik az ősi kínai fondorlatok, akár néhány fillérről, akár több nemzedék boldogulásáról van szó. James Clavell monumentális regényében abszolút hiteles, színes minden sorában lendületes, életteli tablót fest Hongkong sajátos világáról, a nagytőke és a nagypolitika egymásra hatásáról, a tőzsde világáról, titkos kínai társaságokról, a nyugati és a keleti világ kémszervezeteinek rivalizálásáról és módszereiről, szerelemről, emberrablásról, kábítószer- és fegyverkereskedelemről, hivatásos verekedőkről, lányokról, fő- és alsárkányokról, milliomosokról, dzsunkalakókról, korrupcióról, kínai kulikról, bankárokról, aranycsinálásról, csempészekről, szövevényes hosszú és rövid távú tervekről, s mindezt olyan lebilincselően érdekesen, ahogy rajta kívül talán senki sem tudja.
James Clavell: Patkánykirály.
Dúl a háború. A világ egyik isten háta mögötti sarkában, a szingapúri Changiban több ezer foglyul ejtett brit, ausztrál és amerikai katona sínylődik embertelen körülmények között egy táborban. Japán rabtartóik állatnak tekintik őket, hiszen „gyáván ” megadták magukat, és eszerint bánnak is velük. Clavell átélte ezt a sok szenvedést, és hitelesen ír arról, hogyan őrizték meg néhányan – elsősorban Marlowe, az angol úrifiú, és barátja, a King, a Király, a harlemi proligyerek, aki királlyá lett a patkányok között – tartásukat és emberi méltóságukat a fogolytábor poklában.