Amíg egy macska szeme kinyílik.

Marcsi olyan apró kölyökmacska volt, amilyet Gazdasszony
addig még sohasem látott. Ott feküdt a szalmán a testvérkéi
között, és már akkor egészen más volt, mint ők, mert
a testvérei naphosszat csak aludtak, ő viszont mindenre figyelt:
a hangokra és az illatokra, amelyek körülvették.
Hiszen az újszülött macskák nem látnak még, ezért csak az
orruk és a fülük után tudnak tájékozódni. És két hang nagyon
hamar kitűnt a többi közül: Anyamacska és Apamacska hangja.
Az első, amit Marcsi megtanult a világból, hogy van valami
nagyon finom, sugárzó meleg, és amikor ezt érzi, akkor nem
fél semmitől. De ezt sajnos nem érezhette mindig, mert ez a
meleg időről időre átadta a helyét a didergős hidegnek. Még
szerencse, hogy Anyamacska pontosan tudta, hogy is van ez,

 

és amikor elmúlt a finom melegség, aludni küldte Marcsit,
és hogy álmában se fázzon, engedte, hogy a kismacska
hozzábújjon.
Hamar megismerte a testvérkéi hangját is: négyen voltak
az alomban, mind más és más természetű kismacska.
Amikor eljött a névadás ideje, Apamacska és Anyamacska
együtt döntötte el, melyik kölyköt hogyan hívják majd.
– Ez itt legyen Cila – mondta Apamacska egy szép, cirmos
nőstényre. – Ő kapja a te neved után a nevét.
– Jó – mondta rá Anyamacska –, de akkor ez a teknőcmintás
pedig Ciró legyen. A te neved után.

A harmadik testvér, egy kis fehér jószág a Micu nevet kapta.
Egy távoli rokont hívtak így.
– És ez az aprócska fekete? – kérdezte Apamacska.
Anyamacska hosszasan nézte, aztán elmosolyodott.
– Ő legyen Marcsi.
A testvérkéi mind nagyobb macskák voltak nála, ők
hamarabb kinyitották a szemüket, és Gazdasszony mindjárt
túl is adott rajtuk. Így hamarosan Marcsi azt vette észre, hogy
elfogynak körülötte a hangok. Anyamacska és Apamacska
hangja persze megmaradt; ők mesélték el Marcsinak, hogy
milyen a világ.
– Ahová születtél – mesélte Apamacska –, az egy nagy
gazdaság.
– Mi az, hogy gazdaság? – kérdezte Marcsi.
Apamacska gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta:
– Egy hatalmas kert. Egy nagy-nagy terület, ahol
mindenféle megtalálható. Különféle állatok élnek itt, olyanok,
mint mi vagyunk. És vannak egészen másmilyenek is.
Marcsi azt is tudni szerette volna, ő maga milyen. De
hogyan lehet elmagyarázni valakinek, aki még nem lát,
hogy mi is az, hogy kicsi, és mi is az, hogy fekete?

– Tudod, a fekete az olyan… – próbálta érzékeltetni
Anyamacska –, mint amikor lemegy a nap.
– Mi az a nap?
Erre megint Apamacska felelt.
– A nap a legfontosabb dolog a világon. Egy nagy fényes
csillag. Azt tudod már, kismacskám, hogy milyen érzés
felébredni reggel, amikor simogatja a bundádat a meleg, és
a csukott szemeden át is érzed a fényét.
Marcsi elmosolyodott. Hiszen az volt a legjobb dolog a
világon! Amikor felébredt, nyújtózott egy nagyot, és akkor
jött az a finom, puha érzés.
„Ez volna hát az a bizonyos nap? – gondolta Marcsi. –
Ezt biztos, hogy mindig szeretni fogom.”
De még mindig nem értette, mi az, hogy fekete.
– Most már tudod, mi a meleg – magyarázta tovább
Apamacska –, és tudod, mi a fény. Amikor este aludni mész,
akkor a fény is elmegy aludni. Hűvösebb lesz a világ és
sötétebb.
Marcsi megborzongott. Ezt az érzést is ismerte már. Egyszer
csak elkezdett kihűlni a levegő, és elmúlt a biztonságos meleg.

„Ilyen hát a fekete? – gondolta Marcsi. – És én is ilyen
vagyok?”
Csak Anyamacska vette észre, hogy a kiscica ezen
elszomorodott.
– Az éjszaka és a sötét ugyanúgy része a világnak, ahogyan
a nap és a fény – ezt mondta Marcsinak.
Úgy tudott magyarázni, hogy Marcsi egyből megértett
mindent, és Anyamacska még a legszomorúbb dolgokba is
tudott csempészni egy kis derűt.
– Ha nem volna éjszaka, nem tudnánk örülni a napnak.
Ha nem volna sötét, nem tudnánk kipihenni magunkat, nem
tudnánk erőt gyűjteni az új ébredéshez.
És még hozzátette azt is:
– Ha majd kinyílik a szemed, és meglátod a bundád színét,
tudd és ne felejtsd el soha: te szép vagy, kismacskám! Nekem
mindig a legszebb macska maradsz.
Akkoriban Marcsi még nem tudott egyedül közlekedni
a kertben. Ha valahová mentek, akkor Anyamacska óvatosan
a szájába vette őt, és úgy vitte magával. Sokat jártak így
kirándulni, és a kirándulások során Marcsi a hangok és

fények után megtanulta azt is, hogyan tájékozódhat az
illatok alapján.
– Ha eltévedsz, vagy bizonytalan vagy – mondta neki
Apamacska –, használd az orrod, kismacskám! Az illatok
nem csapnak be!
Néha pedig Apamacska megállt a séták során, és
figyelmeztette Marcsit:
– Most szagolj a levegőbe! Mit érzel?
– Hmmm… ez nagyon finom illat! – mondta egyszer,
amikor a frissen kaszált széna mellett mentek el.
– Juj, erre ne menjünk! Ennek nincs jó illata! – mondta
máskor a tehénistállókra.
A virágágyások mellett pedig úgy érezte, mintha valami
csiklandozná az orrát. Nagyokat tüsszögött a nárciszok között.
Így tanulta hát meg Marcsi az illatok, a hangok és a fények
alapján azonosítani a dolgokat maga körül. És ahogy egyre
jobban figyelt a külvilágra, egyre inkább azt érezte, igaza van
Apamacskának. Ha a fülére és az orrára figyel, akkor biztosan
a jó utat választja.
Óvatosan és bizonytalanul állt a saját lábára, és elindult
lassan. Először csak botladozott, hiszen nem látott még.

Aztán megtanult mindenre figyelni. Kiélesedett a hallása
és a szaglása. Megtanulta megérezni a járható utat, lassan
már nem ment neki semminek. Anyamacska persze minden
lépését vigyázta, de engedte, hogy a kiscica egyre önállóbbá
váljék.
És amikor Marcsi már úgy érezte, egész biztosan áll a lábán,
egy reggel arra ébredt, hogy nem kell többet az orrára és a
fülére hagyatkoznia: neki is kinyílt a szeme.

Különleges világ

Amikor Marcsi először nyitotta ki a szemét, nagyokat pislogott
a világra. Csupa újdonság vette körül: színek, formák milliói.
Mind olyasmi, aminek Marcsi nem tudta a nevét. És sok olyan
szó kavargott a fejében, illatok és hangok nevei, amihez nem
tudott képet társítani.
Először hunyorognia kellett a fénytől. Csukott szemmel is
érezte már persze, hogy a nap valami nagyon finom, simogató
– sőt, néha csiklandozó – dolog, de most látta is. És az első,
amit egészen tisztán látott, egy mosoly. Anyamacska mosolya.
Aztán Anyamacska rózsaszín nyelve, ahogy végignyalt
Marcsi bundáján. És a megnyugtató, jól ismert hang:
– Kiscicám!

Majd meglátta Apamacskát is. Apamacska erős volt,
fényes a bundája, és hosszú a bajsza. Olyan, amilyennek
Marcsi elképzelte. Ő is mosolygott, és azt mondta:
– Isten hozott a látható világban, Marcsikám!
Aztán Anyamacska és Apamacska körbevezette őt a
gazdaságban. Megmutattak neki mindent. És Marcsi okos
tanítványnak bizonyult, könnyen megtanulta a színeket és
a formákat.
– Az a kerek és sárga ott a nap – mutatott fölfelé
Apamacska. – Jegyezd meg, kismacskám, ha valaha szomorú
leszel, vagy egyedül érzed magad, csak nézz föl a napra, és
tudd, a fény minden bánatot elmulaszt.
– És ez a gyönyörű, puha zöld itt körben, ez pedig a fű
– tanította őt Anyamacska. – Ha valaha bizonytalan leszel
bármiben, vagy félsz, kicsi macskám, nézd csak meg a
tavasszal kibújik megint.
Így tanulta meg Marcsi az élet fontos
dolgait.
Aztán találkozott más állatokkal is.
Először is ott volt Vakkancs, a puli kutya.

– Hurrá! – loholt felé az örökké vidám kiskutya, amikor
meglátta, hogy Marcsi végre elhagyta a kosárkáját. – Játsszunk!
Játsszunk! Játsszunk! – kérlelte Marcsit, és közben olyan
vehemensen csóválta a farkát, hogy majd’ elsodorta szegény
kismacskát.
– Csak óvatosan! – intette őket Anyamacska.
Vakkanccsal aztán bejárta Marcsi az egész kertet. Egészen
hátra, a kerítésig elmerészkedtek. Ott laktak a kacsák.
– Háp, háp, te meg ki vagy? – kérdezte egy pelyhes, sárga
kiskacsa, mert ő még sose látott macskát.
Marcsi bemutatkozott, és alaposan szemügyre vette új
ismerősét. A kiskacsa is megmondta a nevét: őt Sápikának
hívták. Sápika nagyon büszke volt úszótudományára, hát
gyorsan ugrott is egy fejest, hogy megmutassa, milyen ügyesen
lebeg a vízen.
„Ezt én is kipróbálom” – határozta el Marcsi, és egy nagy
ugrással belevetette magát a kerti tóba.
– Jaj, ez hideg! – kiabálta aztán. – Jaj, a szép kis bundám!
Elázott!
Prüszkölve kászálódott ki a vízből, Vakkancs meg csak
nevetett rajta.

Oldal: KOZÁRI DORKA-MARCSI SZERETETRE VÁGYIK/ RÉSZLET 1
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat