Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

FOLYTATÁS.

2. fejezet.

Erik bekapcsolta a diktafont a telefonján. – Tizenhetedik ellenőrzés, december 22. Megkezdem az adatok rögzítését – csicseregte a mikrofonba. – Mit teszed itt a tudóst? – szurkálódott Adria. – A vak is látja, hogy az átjáró még mindig itt van. Abban a befejezetlen és elhagyott társasházban álltak, ahol az időzavarok miatt pár hónapja átjáró nyílt, amin keresztül több száz hárpia szökött át a múltból. A főhárpia, Kelainó pedig a jelenbe hurcolta az elrabolt feledés istennőt és folyót, Léthét, aminek a vizéből Zeusz esőt akart készíteni, hogy meghintse vele az ókori Görögországot. Az esővel kitörölnék a létezés közös emlékezetéből Héphaisztosz árulását, ezzel végleg helyreállítva az időzavart. Legalábbis Klóthó szerint ekkor az egymás mellé került idősíkok újra eltávolodnak egymástól, és a jelenben megszűnik minden idő- zavar. De hiába találták meg Léthét, Zeuszék még mindig nem érhettek a terv végére, hiszen az átjáró nem tűnt el, összezsugorodva ugyan, de még mindig ott vibrált a levegőben. Erikék viszont nem kockáztathatták, hogy

észrevétlenül megint ókori szörnyek szökjenek a jövőbe, ezért folyamatosan szemmel tartották. Erik nem törődött Adriával, elővette a mérőszalagját, és lemérte az átjárót. Ahogy nyújtózott, megfeszült rajta a tavalyi kabát. Nyáron Erik és Marcell közösen kezdett kick-box edzésre járni, de az iskola indulásával mindketten abbahagyták, ami Eriken meg is látszott, és néhány kiló máris visszaszaladt rá. – A magassága hat centiméter, a hossza nyolc centiméter, átmérője két milliméter – darálta a telefonjának. – A színe nem változott, az örvény kavargása ugyanolyan irányú és intenzitású, mint a korábbi méréseknél. Adria fázósan összébb húzta magán a dzsekijét, majd Marcell felé fordult. – Nem nézünk szét inkább a többi lakásban, amíg Erik az okoskát játssza? – kérdezte óvatosan, nehogy feltűnő legyen, hogy megpróbál kettesben maradni Marcell-lel. Amikor pár hónapja Léthét keresték a múltban, úgy érezte, mintha Marcell közeledni akarna hozzá, és ez tetszett neki. Viszont amióta visszatértek a jelenbe, a kapcsolatuk hullámzóvá vált. Egyszer-egyszer úgy tűnt, akár lehetne is köztük valami, máskor viszont Marcell olyan messzire távolodott tőle, hogy akár másik bolygón is lakhatna. Mintha a fiú szerepet játszott volna, amiből időnként kiesett. Adria csak azt nem tudta, hogy melyik a szerep, a közeledés vagy a távolodás. Az viszont biztos, hogy ez a toporgás kezdte felbosszantani. – Talán később – hessegette el Marcell Adria felvetését. – Kíváncsi vagyok Erik munkájára. Adria „ez kész” tekintettel tárta szét a karját, és duzzogva figyelte, ahogy Marcell szinte nyáladzva hallgatja Erik áltudományos baromságát. Szívesen megkérdezte volna, hogy „Mi van, szerelmes lettél?”, de sikerült

visszagyömöszölnie magába a gúnyos beszólást. Különben is, ő már eldöntötte, hogy Marcell csak egyvalakibe lehet szerelmes. Erik elhúzta a tenyerét az örvénylő lyuk előtt, de nem érintette meg. Még véletlenül beszippantaná, és megint az ókorban kötne ki. – Hőt nem bocsát ki, ahogy hideget sem, már amenynyire ez megállapítható ilyen időjárási körülmények között. – A lényeget – türelmetlenkedett Adria fázósan –, van változás? – Semmi! – sóhajtott Erik. – Minden ugyanolyan, mint legutóbb. Meg azelőtt, meg azelőtt… – És ez mit jelent? – kérdezte Marcell feltűnő érdeklődéssel. – Zeusz és Klóthó elbukott? – Elbukott? Valószínűleg csak sok időbe telik, mire az összes isten és ember emlékezetét úgy megvágják, hogy csak a Héphaisztosz árulására vonatkozó emlékeiket felejtsék el. Utána még esőt kell csinálni a feledés folyójából, majd meghinteni vele a világot. Szóval van munkájuk bőven… – Azért haladhatnának gyorsabban is – jegyezte meg Adria. – Majd' három hónapja ilyen a mérete. – De mivel láttuk, hogy mennyivel nagyobb volt, amíg Léthét elrabolva tartották, legalább abban biztosak lehetünk, hogy a legnagyobb bajt elhárítottuk. – Talán… – hajított át egy kavicsméretű törmeléket az átjárón Adria. – Megőrültél? – ripakodott rá Erik. – Mi van, ha valakit megsebesítesz a túloldalon? – Ezzel a kis törmelékkel? Ugyan már! Különben is, az átjáró a hárpiák rejtett otthonához vezet, úgyhogy


legfeljebb egy hárpiát találhatnék fejbe. Értük meg aligha kár. Mehetünk végre? – Még nem. Felvételeket kell készítenem az átjáróról, hogy össze tudjam vetni a korábbi videókkal. Még negyedóra. – Erik elkezdte felállítani a sarokba támasztott kameraállványát. – Teszek egy kört – morogta Adria türelmetlenül. Kisétált a lakásból, és elindult a romos gangon, be-benézett a lakásokba, míg a harmadikba be is ment. Kinézett az ablakon, és azon gondolkodott, mikor lesz már ennek vége. Elég baja volt azzal, hogy az édesanyja és Erik apja válni készülnek, nemhogy még azon gondolkozzon, egy időhasadék vajon még meddig fenyegeti a világát. – Bejöhetek? – hallotta meg Marcell hangját a folyosóról. Adria szíve két ütemmel magasabb fokozatba kapcsolt. – Tőlem… – felelte érdektelenül, de azért óvatosan végigsimított a frizuráján. Úgy tűnik, mégsem feleslegesen bajlódott azzal, hogy valamit kihozzon a boglyas, göndör, kezelhetetlen hajából. – Nem semmi ez az Erik, ugye? – kérdezte a fiú. – Nagyon aprólékos. Adria kivárt a válasszal, amíg Marcell melléért. – Ja, emiatt én is szívózok vele – mondta végül –, de azt hiszem, neki van igaza. Nem semmi dolgok történtek velünk, jobb, ha odafigyelünk mindenre. Marcell az ablakkeretre helyezte a tenyerét, pont Adria keze mellé, az ujjaik épphogy nem értek össze. Most? Most fog megtörténni? – gondolta Adria, és legszívesebben megfogta volna Marcell kezét, de erőt vett magán. Ő nem fog kezdeményezni. Ha akar valamit,


tegye meg Marcell az első lépést. Csakhogy idáig már máskor is eljutottak, máskor is maradtak már kettes ben, mégsem történt semmi. Sőt, ilyenkor Marcell mintha elszégyellte volna magát, és pont akkor vett vissza a közeledésből, amikor Adria rátett volna még egy lapát- tal. – Igaz, de azért kicsit tényleg siethetne – felelt Marcell kis késéssel, miközben megigazította a sálját, elvéve a kezét az ablakról. – Nem bírom a hideget. – Tényleg? – csodálkozott Adria. Hülyén érezte magát, amiért reménykedni kezdett, ezért ő is elemelte a kezét az ablakkeretről. – Én úgy tudtam, szereted a telet, egyfolytában hangoztatod is, majdnem minden évben síelni mentek, nem ismerek rajtad kívül mást, aki ennyire bírná ezt az évszakot. Marcell zavarodottan nézett a lányra, mintha hirtelen nem tudná, hogy mit mondjon. – Én csak… – Amúgy is feltűnt, hogy megváltozott néhány szokásod, amióta visszatértünk a múltból. – Nem hinném – ellenkezett erőtlenül Marcell. – De, de! Például… – Nem hanyagolhatnánk inkább a témát? De Adria nem hagyta magát. – Nem! Szerintem beszélnünk kell róla. Nem vagyok egy pszichodoki, de elég sok minden történt velünk a múltban, te még az alvilágban is jártál, és ezek tuti hatással vannak ránk. Kivel beszéljük meg ezt, ha nem egymással? Tegnap néhány osztálytársad azzal po én kodott, hogy olyan könyveket olvasol, amik csak krikszkrakszokkal vannak tele. Ahogy körülírták, rájöttem, hogy valószínűleg görög szövegeket bújsz. Hogy lehet ez? Megmaradt a nyelvi tudásunk, amit Klóthótól kaptunk?


És ha igen, miért nem szóltál róla? De egyáltalán, miért olvasol görögül? Visszavágysz a múltba? – Adria, én… – nyelt egy nagyot Marcell. – És nem ez az egyetlen apróság, ami arra utal, hogy te kicsit az ókorban ragadtál… – De ezt Adria már nem mondhatta végig. Még a kabátján keresztül is jól érezte, a szorítást a karján. Marcell egyszer csak megragadta, és közel húzta magához. Az orruk szinte összeért, és Adria hirtelen azt sem tudta, mi történik. A szavak a szájában ragadtak, már arra sem emlékezett, miről akart beszélni, a szemét ösztönösen becsukta, a szíve már a torkában lüktetett, és akkor megérezte… A fiú megcsókolta. Ő pedig visszacsókolt.

AZ ÍRÓTÓL, HAMAROSAN EGY ÚJABB KÖNYVE LESZ KAPHATÓ,
AMI VÖRÖS PÖTTYÖS SOROZAT -
LÁNYOK, SZELLEMEK ÉS EGYÉBB POKOLBÉLI FÚRCSASÁGOK

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 70
Tegnapi: 450
Heti: 520
Havi: 9 133
Össz.: 382 141

Látogatottság növelés
Oldal: BESSENYEI GÁBOR: AZ OLIMPOSZ LEGYŐZÉSE 3/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2019 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »