FOLYTATÁS.

Legalább három remek ütést be tud vinni, mielőtt az ember agya felfogja, hogy verik. Imádom Margaretet. A legjobb anyós lesz, akit csak kívánhatok. Tanulhatnék tőle egy-két dolgot. – Majd megkérem, tanítson párat a manőverei közül. – Drágám, kérlek, ne! Nem tudok több felesleges durvaságot elviselni. Kivéve, ha rakoncátlankodni akarsz velem az ágyban. Odahajol, és oldalról megcsókolja a nyakamat. Azonnal libabőrös leszek, és liftezni kezd a gyomrom. Imádja ezt csinálni velem. – Álljon meg a menet, még nem vagyunk a szállodában! Visszahúzódik, és úgy sejtem, majdnem elvigyorodik. – Mi az? Csak nem sántikál valamiben, Mr. McLachlan? – Lehet, de legyen meglepetés, Mrs. McLachlan! Alig várom, hogy megmutassam.
Az autó csak pár másodperce áll, amikor Jack Henry meleg keze lágyan megszorítja az enyémet. Hallom, hogy kinyílik az ajtó. Úgy sejtem, a sofőr azt várja, hogy kiszálljunk. – Látsz valamit a kendőn át?

Így van. A férjem bekötötte a szememet, de az autóban, nem pedig a hálószobában. – Nem. Semmit az égvilágon – válaszolom, és nem is látok. Csak teljes sötétséget, és ez nagyon zavaró. De nem annyira, mint az, amit éppen csinálunk. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem a szállodában vagyunk, hanem valahol teljesen máshol. Érzem, hogy lecsusszan az ülésről a másik irányba, és a kezemnél fogva magával húz. – Erre, szivi. Kilépek az autóból, a távolban hullámok zúgását hallom, és sós levegő üti meg az orrom. A tengerparton vagyunk. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem értem, miért hoz ide egyenesen a repülőtérről. Miért nem foglaljuk el inkább a szobánkat, ahol forró fürdőt vehetnénk a hosszú repülőút után? Túl korán van még az úszáshoz. És különben is, ruhában vagyok, nem úszódresszben. Ezek egy nyavalygós feleség gondolatai, úgyhogy gyorsan elhessegetem őket. Mi okom panaszra? Álmaim férfijához mentem hozzá, aki királynőként bánik velem. Ennél sokkal rosszabb is lehetne. – Erre gyere! – hívogat. Pár apró lépést teszek arra, amerre húz. Nem látok, de úgy tűnik, mintha hátrálva menne, és úgy fogná a két kezemet. – Ne félj, L., nem hagylak elesni! Soha. Egy pillanatig sem kételkedem benne. – Tudom, hogy nem hagysz, de az ösztöneim azt súgják, hogy el fogok esni, és ezt nehéz kikapcsolni. – Már nincs messze. Nem a homokban járok, szilárd felszínnek tűnik, mintha beton vagy aszfalt lenne. Még vagy húsz lépés, és megállunk.

– Most leveszem a kendőt, de addig ne nyisd ki a szemedet, amíg nem szólok! – Rendben. Leveszi a kendőt. A nap egyenesen az arcomba tűz, érzem a melegét a bőrömön, és látom a fényét lehunyt szemhéjamon át. – Most kinyithatod. Az óceáni fuvallat a hajamat az arcomba fújja, ami pont az egyik szememben köt ki. Megrázom a fejem, hogy a hajam az egyik vállamra hulljon. Amikor kiegyenesedem, és felnézek, egy gyönyörű, tengerparti házat látok magam előtt. Várom, hogy Jack Henry mondjon valamit – például elmagyarázza, hogy mit keresünk itt –, de nem szól semmit. – Ez lesz a szállásunk? – Ez – közli szélesen mosolyogva, mint aki irtó büszke magára. Biztos örül, hogy sikerült jól behúznia a csőbe. Én tisztára azt vártam, hogy egy nászutaslakosztályban leszünk Maui egyik legjobb szállodájában, de ez sokkal jobb. – Tetszik? Most rajtam a sor, hogy vigyorogjak, mint a vadalma, mert tudom, hogy ez azt jelenti, nem kell csendesnek lennünk. Teljesen elengedhetjük magunkat, és nem kell félni, hogy mások meghallanak bennünket. – Viccelsz? Lélegzetelállító! Kinek ne tetszene? – ugrom a nyakába, és ölelem át lelkesen. – Sokkal jobb lesz, mint valami szálloda! – Ez az a ház, amiről beszéltem. A gyerekkori nyaralónk. Jesszusom! Hihetetlen, hogy elhozott arra a helyre, amit kiskorában második otthonának tekintett. – Ó, Jack Henry! – Nem jöhettem Mauira a menyasszonyommal úgy, hogy nem itt alszunk.

Olyan sietősen szerveztük meg a nászutunkat! Hihetetlen, hogy egy ilyen hely nem volt már foglalt. – Irtó szerencsénk van, hogy sikerült kibérelni ilyen rövid idő alatt. Elmosolyodik, majd a ház felé fordít. Hátulról átöleli a derekamat, szorosan magához húz, és a fülembe súgja: – A ház az enyém, L., megvettem neked. Ez a nászajándékod. – Felé fordítom az arcom, szúr a borostája. – Itt akarom tölteni életünk hátralévő napjait, és szép emlékeket gyűjteni veled és a gyerekeinkkel együtt. Jézus Mária! A világ! Legjobb! Férje!

2. FEJEZET
Jack McLachlan

Régebben azt gondoltam, nem akarok feleséget és gyerekeket, de csak, mert nem találkoztam a megfelelő személlyel. Most minden megváltozott: elvettem a tökéletes nőt, és alig várom, hogy a gyermekeim anyja legyen. Örülök, hogy L. rákérdezett, miért várom türelmetlenül a családalapítást. Nem hinném, hogy valaha elég bátor lettem volna magamtól bevallani. Félelem. A férfiak nem szeretik bevallani, hogy félnek, de ez az L.-lel való kapcsolatom szépsége. Bármit elmondhatok neki. Megfordul a karjaimban, és minden szótag után megcsókol: – Cso-dá-la-tos vagy. – Örülök, hogy így gondolod, mert a hátralévő életedben hozzám vagy kötve. – Boldogan és szabad akaratomból. Így más. Nézem a nap játékát az arcán, ahogy a pálmafa leveleit lengeti a szél felette. A halántékán egy rövidebb hajfürt szabadon röpköd. A füle mögé simítom. – Tényleg boldog vagy? – Ennél boldogabb már nem is lehetnék.

Kezembe fogom az arcát, és aranyló barna szemébe nézek. Látom, hogy őszinte, és tudom, hogy igazat beszél. Nem másért jött hozzám feleségül, csakis azért, mert szeret, szóval Laurelyn Paige Prescott McLachlan olyan nő, akit meg kell becsülni. – Én sem lehetnék boldogabb. Felnyalábolom a földről, mire visítozni kezd. – Azt hiszem, ideje, hogy átvigyem a menyasszonyomat a küszöbön. Meg akarom mutatni a házat belülről is. Elfordítom a gombot, és a lábammal finoman betaszítom az ajtót. L. csillogó szemmel bámul, mint egy kisgyerek. Leteszem. Lassan ingatja a fejét, miközben mindent jól megnéz. A ház nyitott alaprajzú, úgyhogy látja a nappalit, a konyhát és az étkezőt. Egy szót sem szól, nem tudom, tetszik-e neki vagy sem. – Na, mit gondolsz? – Hogy annyira szeretlek! – lelkendezik, és a karjaimba veti magát, hogy megcsókoljam. – Te igazán törődsz velem – súgja a számhoz hajolva. – Ezt még soha senki nem csinálta. Szörnyű! Szerető szülőknek kellett volna gondoskodniuk róla. De nem így történt, és ez formálta őt olyanná, amilyen most. Nem tudom, hogy nem lett belőle totális roncs, de ő ennek a teljes ellentéte: a legerősebb ember, akit ismerek. Azon filózom, mi lett volna belőle, ha úgy bánnak vele, ahogy kell. Gyorsan megcsókolom, és kézen fogom. – Gyere, meg akarom mutatni a többi helyiséget! Az öt kisebb hálószobával kezdem, majd a fő lakosztályhoz érünk. Megkérem, hogy csukja be a szemét. Az egyik kezemmel befogom a szemét, a másikkal a szoba közepére irányítom. Mintha felnőttek játszanának bújócskát. – Ne less!

• 25 •
– Nem is lestem. És röntgenszemem sincs, hogy átlássak a kezeden. – Ez igaz – ismerem el, és amikor szemben áll az ággyal, elveszem a kezemet a szeme elől. – Oké, kinyithatod. Kissé eláll a lélegzete, ahogy végigjártatja a szemét a szobán, azaz a felújított lakosztályunkon. – Csak ezt a szobát és még egyet sikerült felújítani, olyan sietős volt a vétel. Hogy tetszik? – Imádom! Magam sem választhattam volna ennél tökéletesebbet… vagy szexibbet. Átfordul a karjaimban, kezét a vállamra csúsztatja. Én is először látom a szobát, és bár egészen más, mint az avaloni hálószobánk, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Ez sokkal lányosabb, de nem nyálasan nőies. Világosabb. A falak halvány bézs színűek, szinte fehérek. Még behúzott sötétítő függönyökkel is át fogja engedni a reggeli napfényt, úgyhogy nem hinném, hogy sokáig tudunk majd itt szunyálni. Én nem bánom, mert korán kelő vagyok, de L.-t lehet, hogy zavarni fogja. Imád sokáig durmolni. Mindenütt szövet és kárpitozás. A világoskék, a bézs és a krémszín árnyalatai uralkodnak; rengeteg gyertya vár meggyújtásra. Menynyei illat van, leginkább mintha ribizli lenne, amit L. imád. Nem kell nagyon erőlködnöm, hogy elképzeljem, milyen látványt nyújt majd este a háló gyertyafényben, és milyen gyönyörű lesz L. abban a megvilágításban. Annyira örülök, hogy tetszik neki! – Szerintem remek munkát végzett a lakberendező. Teljesen szabad kezet adtam neki, csak annyi volt a kikötésem, hogy romantikus legyen. – Küldetés teljesítve. L. az ágyhoz megy, és végigsimítja a baldachin oszlopát.

 

Oldal: GEORGIA CATES. A SZERELEM SZÉPSÉGE-RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat