Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

Folytatás.

Első rész
egy évad a PoKolban

Azt hiszem, hogy a Pokolban vagyok, tehát ott is vagyok.
arthur rimbaud
(Kardos László fordítása)

Valentine nyílvesszője.

– Haragszol még?
Alec a lift falának támaszkodva figyelte Jace-t a szűk helyiségben. – Nem
haragszom.
– Ó, dehogynem. – Jace vádlón bökött fogadott fivérére, aztán felszisszent, ahogy a fájdalom belehasított a karjába. Minden tagja sajgott a délutáni
baleset után, amikor háromemeletnyit zuhant korhadt padlódeszkákon
keresztül, hogy aztán egy rakás fémhulladék tetejére érkezzen. Még
az ujjait is lehorzsolta. Alec, aki csak nemrégiben szabadulhatott meg az
Abbadon elleni küzdelem óta használt mankóktól, nem sokkal nézett ki
jobban, mint Jace. Ruháit sár borította, haja nedves, összetapadt csíkokban
lógott. Arcán hosszú sebhely futott végig.
– Nem haragszom – mondta Alec összeszorított fogakkal. – Csak mert
azt mondtad, hogy a sárkánydémonok kihaltak…
– Azt mondtam, szinte kihaltak.
Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte kihaltak – mondta
dühtől remegő hangon –, akkor NE M HAL TAK KI EL ÉGGÉ.
– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a
démonológiai tankönyvben „szinte kihalt”-ról arra, hogy „Alec szerint
nem haltak ki eléggé. Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak Akkor elégedett leszel?

– Fiúk, fiúk! – szólt közbe Isabelle, aki eddig a lift falára erősített tükörben
tanulmányozta az arcát. – Ne veszekedjetek! – Ragyogó mosollyal
fordult el az üvegtől. – Igaz, egy kicsit akciódúsabb volt a napunk, mint
gondoltuk, de én tulajdonképpen jól szórakoztam.
Alec a lányra nézett, és megrázta a fejét. – Hogy csinálod, hogy sosem
sározod össze magad?
Isabelle mindentudó mosollyal rántott egyet a vállán. – Tiszta a szívem.
Taszítja a koszt.
Jace olyan hangosan mordult fel, hogy a lány összeráncolt homlokkal
fordult felé. A fiú megrázta sáros ujját, körmeit fekete félholdak keretezték.
– Mocskos vagy te kívül-belül!
Isabelle éppen válaszolt volna, amikor a lift fékek nyikorgására emlékeztető
hanggal megállt. – Ideje, hogy megjavítsuk ezt az izét – mondta, és felrántotta
az ajtót. Jace kilépett utána a folyosóra, alig várva, hogy ledobhassa
a páncélját, és beállhasson a forró zuhany alá. Sikerült meggyőznie Alecet
és Isabelle-t, hogy menjenek el vele vadászni, bár egyikük sem szívesen vágott
neki ilyen kalandnak most, hogy nem volt többé Hodge, aki utasításokat
adhatott volna nekik. Jace-nek azonban szüksége volt a harc nyújtotta
felejtésre, a figyelmét elterelő gyilkolásra, a gondolatait kikapcsoló sebekre.
A többiek pedig tudták, mennyire fontos ez neki, így hát vele tartottak, és
addig járták a metró mocskos alagútjait, amíg meg nem találták és meg nem
ölték a dragonidae démont. Tökéletes összhangban dolgoztak ők hárman,
mint korábban is mindig. Mint azt családtagoknál szokás.
Jace lehúzta a cipzárját, és a falból kiálló egyik fogasra dobta a dzsekit.
Alec leült a mellette lévő alacsony padra, és lerúgta sáros csizmáját. Fütyörészni
kezdett valami kivehetetlen dallamot az orra alatt, így tudatván
Jace-szel, hogy cseppet sem haragszik. Isabelle kihúzta a tűket a hajából, és
hagyta, hogy a hosszú fekete tincsek a vállára omoljanak. – Éhes vagyok –jelentette ki. – Bárcsak itt lenne Anya, hogy főzzön nekünk valamit.

 

– Jobb, hogy nincs itt – mondta Jace, miközben kikapcsolta a fegyvereit
tartó övet. – Máris hisztizne a szőnyeg miatt.
– Ebben igazad van – szólalt meg egy hűvös hang. Jace el sem engedte
az övet, úgy pördült hátra. Maryse Lightwoodot pillantotta meg, aki karba
font kézzel állt az ajtóban. Erős anyagból készült fekete ruhát viselt, amilyet
utazáshoz szokott felvenni, Isabelle-éhez hasonlóan fekete haja pedig vastag
fonatban lógott a háta közepéig. Jeges, kék szeme, mint a reflektor járta
végig a három gyereket.
– Anya! – Isabelle máris rohant édesanyja felé, hogy megölelje. Alec felpattant,
és csatlakozott hozzájuk, igyekezvén leplezni, hogy még mindig
sántít egy kicsit.
Jace csak állt tovább egyhelyben. Volt valami Maryse tekintetében,
ahogy végigmérte őket, amitől meghűlt az ereiben a vér. Biztos nem azzal
bántotta meg, amit mondott. Máskor is állandóan azon viccelődtek, men�-
nyire odavan Maryse az antik szőnyegeiért…
– Hol van Apa? – kérdezte Isabelle, miután egyet hátralépett. – És Max?
Szinte észre sem lehetett venni a kurta szünetet, mielőtt Maryse válaszolt
volna. – Max a szobájában van. Apátoknak sajnos Alicantéban kellett
maradnia. Utána kell még járnia egy fontos ügynek.
Alec, aki általában a húgánál jobban ráérzett mások hangulatára, mintha
habozott volna. – Valami baj van?
– Hát ezt én is kérdezhetném. – Maryse hangja egészen száraz volt. –
Sántítasz?
Alec rémesen rosszul hazudott. Isabelle gyorsan át is vette tőle a szót. – Volt
egy összetűzésünk egy dragonidae démonnal a metróalagútban. Nem nagy
ügy.
– És gondolom, a Nagyobb Démon, akivel a múlt héten kaptatok össze,az sem volt nagy ügy?

Erre még Isabelle szava is elakadt. Jace-re nézett, aki úgy érezte, nagyon
jól ellenne a lány vádló tekintete nélkül.
– Azt nem láttuk előre. – Jace-nek nehezére esett koncentrálni. Maryse
őt még nem is üdvözölte, egy árva szót sem szólt hozzá, de tekintetével továbbra
is mintha fel akarta volna nyársalni. Valami üresség kezdett terjedni
a gyomrában. Maryse sosem nézett így rá korábban, akármit is csinált. –
Hiba volt…
– Jace! – A legkisebb Lightwood elfurakodott édesanyja mellett, és
Maryse felé nyúló kezét kikerülve berontott a szobába. – Visszajöttél!
Mind visszajöttetek! – Körbefordult, és diadalmasan mosolygott Alecre
meg Isabelle-re. – Tudtam, hogy a liftet hallottam.
– Mintha azt mondtam volna, hogy maradj a szobádban – szólt rá
Maryse.
– Nem emlékszem – vágta rá Max olyan komolyan, hogy még Alec is
elmosolyodott. Max alacsony volt a korához képest – nem látszott többnek
hétévesnél –, de örökös komolyságával és túlméretezett szemüvegével idősebb
fiú benyomását keltette. Alec kinyújtotta a kezét, és összeborzolta öc�-
cse haját, Max azonban továbbra is Jace-t bámulta csillogó szemekkel. Jace
úgy érezte, mintha a gyomrát markoló kéz szorítása engedne valamelyest.
Max mindig is hősként tekintett rá, ahogy a saját bátyjára sohasem – talán
mert Jace sokkal jobban élvezte a társaságát, mint Alec.
– Azt hallottam, hogy megküzdöttetek egy Nagyobb Démonnal –
mondta. – Izgalmas volt?
– Hát… másmilyen volt – nyögte Jace. – Hogy érezted magad Alicantéban?
– Fantasztikusan. Iszonyú frankó dolgokat láttunk. Van egy óriás fegyverraktár,
és elvittek néhány olyan helyre, ahol fegyvereket gyártanak. Láttam
azt is, milyen új módszerrel lehet szeráfpengéket készíteni, hogy tovább
tartsanak, és majd megpróbálom rávenni Hodge-ot, hogy mutassa meg…

Jace önkéntelenül is Maryse-ra pillantott. Tehát Max nem tudja, mi a
helyzet Hodge-dzsal? Hát Maryse nem mondta el neki?
A nő látta a tekintetét, és ajka pengevékonyságú vonallá préselődött ös�-
sze. – Elég legyen, Max. – Megragadta legkisebb fia karját.
Max meglepetten pillantott fel rá. – De éppen Jace-szel beszélgetek…
– Azt látom. – Maryse gyengéden Isabelle felé taszította a fiút. – Isabelle,
Alec, vigyétek az öcséteket a szobájába. – Jace! – Egészen feszült volt a
hangja, ahogy kimondta a fiú nevét. Mintha láthatatlan savak marták volna
a hangokat a szájában. – Mosakodj meg, és gyere a könyvtárba, amilyen
gyorsan csak tudsz!
– Nem értem – mondta Alec ide-oda járatva a tekintetét anyja és Jace
között. – Mi folyik itt?
Jace érezte, hogy hideg verejték csorog végig a gerincén. – Apámról van
szó?
Maryse összerándult, mintha csak az „apám” szó pofoncsapásként érte
volna. – A könyvtárban – ismételte összeszorított fogain keresztül. – Majd
ott tárgyalunk.
Alec jónak látta közbeavatkozni. – Ami azalatt történt, amíg távol voltatok,
egyáltalán nem Jace hibája. Mind benne voltunk. És Hodge azt mondta…
– Később Hodge-ról is beszélünk. – Maryse jelentőségteljesen nézett Maxra.
– De Anya – tiltakozott Isabelle –, ha megbünteted Jace-t, akkor bennünket
is meg kell büntetned. Úgy lenne igazságos. Pontosan ugyanazokat
a dolgokat tettük.
– Nem – szólalt meg Maryse olyan hosszú szünet után, hogy Jace már azt
hitte, nem is felel semmit. – Nem ugyanazokat a dolgokat tettétek.
– Az Anime első számú szabálya – mondta Simon. A felhalmozott párnáknak
támaszkodva ült az ágya lábánál, egyik kezében egy zacskó csipsszel, a
másikban meg a tévé távirányítójával. Fekete pólót viselt KIBLOGOLTAM

AN YÁDA T felirattal, meg a térdénél kiszakított farmert. – Sose húzz ujjat
egy vak szerzetessel!
– Tudom – bólintott Clary, majd kivett egy darab csipszet, és a közöttük
lévő tálcán billegő szószba mártotta. – Valami oknál fogva mindig sokkal
jobb harcosok, mint azok a szerzetesek, akik látnak is. – A képernyőre pillantott.
– Azok ott táncolnak?
– Ez nem tánc. Ki akarják nyírni egymást. Ez a csávó annak a másiknak
a halálos ellensége, nem emlékszel? Megölte az apját. Miért táncolnának?
Clary a csipszet ropogtatta, és elgondolkodva meredt a képernyőre, ahol
animált rózsaszín és sárga örvények kavarogtak két izzó dárdát szorongatva
egymás körül lebegő szárnyas férfi között. Alkalomadtán mondtak is valamit
egymásnak, de mivel az egész japánul volt kínai felirattal, ez nem sokat
segített. – A kalapos fickó – próbálkozott Clary. – Ő volt a gonosz?
– Nem, a kalapos fickó az apa. Ő volt a bűvös császár, és a kalapjában
rejtőzött az ereje. A gonosz fickónak volt az a beszélő műkeze.
Megcsördült a telefon. Simon letette a csipszeszacskót, és nekiállt feltápászkodni,
hogy felvegye a kagylót.
Clary a csuklójára tette a kezét. – Ne! Hagyd!
– De talán Luke az. Lehet, hogy a kórházból hív.
– Nem Luke – mondta Clary, bár nem volt olyan biztos a dolgában,
mint ahogy tűnt. – Ő a mobilomat hívná, nem a te vezetékesedet.
Simon hosszan a lányra nézett, mielőtt visszatelepedett volna mellé az
ágytakaróra. – Ha te mondod. – Clary hallotta a kételkedést a hangjában,
de a ki nem mondott aggodalmat is: csak azt akarom, hogy neked jó legyen.

Ha továbbra is olvasnád, akkor a könyves boltban rátalálsz, csak kérd a Vörös pöttyöst.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 80
Tegnapi: 455
Heti: 2 193
Havi: 8 001
Össz.: 381 009

Látogatottság növelés
Oldal: VÉGZET EREKLYÉI-HAMUVÁROS/ RÉSZLET2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2019 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »