Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

Kate Morton Délkelet-Queensland hegyvidékén nőtt
fel. Drámaművészetből és angol irodalomból szerzett
diplomát, jelenleg a Queenslandi Egyetem (University
of Queensland) doktorandusza. Kate férjével és fiaival
Brisbane-ben él. Első regénye, a Felszáll a köd
(nemzetközi címén: A ház Rivertonban), 2007-ben a
bestsellerlista első helyén szerepelt.
Kate-ről és könyveiről további információ:
www.katemorton.com

elfeledettkert.jpg


– De miért kell elhoznom a tündérkirálynő hajának három
fürtjét? – kérdezte a vén banyától az ifjú herceg. –
Miért éppen hármat, miért nem kettőt vagy négyet?
A vén banya előrehajolt, de egy pillanatra sem hagyta
abba a fonást. – Mivel nincs más szám, gyermekem. Három
a száma az időnek, hiszen múltról, jelenről, jövőről
beszélünk. Három a száma a családnak, hiszen anyáról,
apáról és gyermekről beszélünk! Három a száma a tündéreknek,
hiszen tölgy, kőris és tövis között lelünk rájuk.
Az ifjú herceg bólintott, hiszen a vén banya igazat szólott.
– Így hát három fürtre van szükségem, hogy megfonhassam
a varázserejű varkocsot.
Eliza Makepeace: A tündérvarkocs című meséjéből

1

London, 1913
Sötét volt, ahol kuporgott, de a kislány engedelmeskedett.
A hölgy azt mondta, várjon, még nincsenek biztonságban,
húzza meg magát, csöndben, akár a kamrában az egerek. Ez csak
játék, épp olyan, mint a bújócska.
A kislány fülelt a nagy hordók mögül. Magában elképzelt mindent,
ahogy Papa tanította. Közel-távol emberek kiabálnak egymásnak,
biztosan a matrózok, gondolta. Nyers, harsány hangok, minden
csupa tenger, csupa só. Valahol messze: hajókürtök fojtott hangja,
sípszó, csobbanó evezők, a magasban sirályok vijjognak, széttárt
szárnyuk elnyeli az érlelődő napfényt.
A hölgy azt mondta, visszajön. Remélhetőleg hamar, gondolta a
kislány. Már nagyon régóta vár, olyan régóta, hogy a nap végiglebegett
az égen, és most már a térdét melengeti az új ruháján át. Fülelt,
hátha meghallja a hölgy szoknyájának suhogását a fedélzet deszkáján.
Sarka pattogó, gyors kopogását – mindig siet, nem úgy, mint a
kislány mamája. A kislány eltűnődött, a gyengéden szeretett gyerekek
felületes, gondtalan módján, hol lehet Mama. Mikor jön majd?
És a hölgyön is eltűnődött. Tudta, ki az, hiszen Nagymama beszélt

róla. A hölgyet úgy hívják, hogy Írónő, és abban a kicsi házban lakik,
a birtok túloldalán, a labirintus mögött. Igazából nem kellene
tudnia. Nem szabad a tüskés labirintusban játszani. Mama is,
Nagymama is mondta, hogy a szirt környéke veszedelmes. De néha,
amikor senki sem nézett éppen oda, szívesen járt egy kicsit tilosban.
Porszemek táncoltak százával a két hordó közé befurakodott
napfényszeletben. A kislány elmosolyodott, gondolataiból eltűnt a
hölgy, a szirt, a labirintus és Mama. Kinyújtotta az ujját, megpróbált
elkapni egy porszemet. Milyen mulatságos, ahogy a porszemek
ide-oda cikáznak!
Búvóhelyén túl most már másféle zaj hallatszott. A kislány hallotta
a lármás mozgást, az izgatott hangokat. Előrehajolt a fényfátyolba,
arcát a hordó hűvös oldalához nyomta. Fél szemmel kilátott
a fedélzetre.
Lábak, cipők, szoknyaaljak. Színes papírszalagok vége száll errearra.
Ravasz sirályok vadásznak morzsákra a fedélzeten.
Lódulás, a nagy hajó felnyögött, mélyről fakadó hosszú, dörgő
hangon. Még a kislány ujja hegyébe is elhatolt a fedélzet deszkáinak
rezgése. Egy pillanat lóg a levegőben, a kislány visszafojtja a lélegzetét,
maga mellé tenyerel, a hajó megemelkedik, és ellöki magát
a parttól. Eldördült a kürt, éljenzés harsant fel, „Szerencsés hajózást!”
– hangzott mindenfelől. Elindultak. Amerikába, egy New
York nevű helyre, ahol Papa született. Hallotta már egy ideje, hogy
erről suttognak, minél hamarabb induljanak, mondta Papának
Mama, tovább már igazán nem várhatnak.
A kislány megint felnevetett, a hajó úgy suhant a vízen, mint valami
óriási bálna, mint Moby Dick abban a mesében, amit apja szokott
felolvasni. Mama nem szereti, ha ilyen meséket olvas neki. Túlságosan
ijesztőek, és mindenféle gondolatot ültetnek a kislány fejébe.

Papa mindig homlokon csókolta Mamát, mikor ilyeneket mondott,
igaza van, mondta Papa, ezentúl majd jobban vigyáz. De továbbra
is mesélt a kislánynak az óriási bálnáról. És mindenféle másról – a
kislány kedvenceit a tündérmesés könyvből, az öreg nénéről, aki elveszítette
a szemét, árva lányokról, hosszú, hosszú tengeri utakról.
Csak arra vigyázott, hogy Mama ne tudja meg, ez a kettejük titka
maradjon.
A kislány megértette, hogy Mama előtt titkolózni kell. Mama
nincs jól; ő még meg sem született, Mama már akkor is beteges
volt. Nagymama mindig figyelmeztette, legyen jó kislány, mert ha
Mama felizgatja magát, valami szörnyűség történhet, amiről csakis
ő tehet. A kislány szerette édesanyját, nem akarta elszomorítani,
és azt sem, hogy valami szörnyűség történjen, hát inkább megőrizte
a titkokat. Mint például a tündérmeséket, meg hogy a labirintus
közelében játszik, és hogy Papa néha elviszi látogatóba az Írónőhöz,
aki a birtok túloldalán lakik egy kicsi házban.
– Aha! – harsant egy hang közvetlenül mellette. – Megvagy! –
A hordót félrelódították, és a kislány felpislogott a napsütésbe. Hunyorgott,
míg a hang gazdája el nem takarta a fényt. Nagy fiú volt,
úgy nyolc-kilenc éves. – De hiszen te nem vagy Sally! – mondta a
fiú. A kislány megrázta a fejét.
– Hát ki vagy?
Senkinek sem szabad elárulnia a nevét. Tiltja a játékszabály,
mondta a hölgy. A kettejük játékáé.
– Na?
– Titok.
A fiú felhúzta szeplős orrát. – Kinek a titka?
A kislány vállat vont. Nem szabad a hölgyről beszélni, Papa
számtalanszor mondta.

– Akkor hova lett Sally? – A fiú türelmetlenül ide-oda pillantott.
– Láttam, hogy errefelé szaladt.
Kacagás harsant kissé távolabbról, futó lábak zöreje. A fiú felderült.
– Gyorsan! – és már neki is lódult. – Még elszökik!
A kislány kinézett a hordó mögül, nézte, amint a fiú a tömegben
kanyarog, üldözőbe vesz egy libbenő fehér alsószoknyát.
A kislány lába viszketett, annyira szeretett volna utánuk szaladni.
De a hölgy azt mondta, várjon.
A fiú már messze járt. Egy kifent bajszú, megtermett férfi olyan
mérgesen nézett utána, hogy az arcvonásai összeszaladtak, mint
megannyi riadt rák.
A kislány felkacagott.
Talán ez is a játékhoz tartozik. A hölgy sokkal inkább gyerekre
emlékeztette, mint a többi ismerős felnőttre. Talán ő is játszik.
A kislány kibújt a hordó mögül, és lassan felegyenesedett. A bal
lába elzsibbadt, és most bizsergett. Várt egy pillanatig, és nézte,
amint a fiú eltűnik egy sarok mögött.
Aztán meg se gondolta, hanem utánaeredt. A lába rohant, a szíve
énekelt.

2

Brisbane, 1930

Nell születésnapi partiját végül a Forester-házban tartották
meg, fent a Latrobe Terrace-on. Hugh a városi új
tánctermet javasolta, de Nell, mintha csak az anyja szólna belőle,
kijelentette: butaság szükségtelen kiadásba verni magukat ezekben
a nehéz időkben. Hugh engedett, de ahhoz viszont ragaszkodott,
hogy Nell hozassa meg Sydney-ből azt a különleges csipkét,
amit annyira megkívánt. A gondolatot még utolsó napjaiban Lil ültette
Hugh fejébe. Odahajolt, megfogta a kezét, aztán megmutatta
az újsághirdetést, a Pitt Street-i címmel, és elmesélte, milyen finom
az a csipke, milyen sokat jelentene Nellie-nek, és igaz, hogy nagyon
drága, de idővel majd átalakíthatják menyasszonyi ruhának. Aztán
rámosolygott Hugh-ra, egyszeriben tizenhat éves volt megint,
és Hugh elolvadt.
Lil és Nell már két hete dolgozott a születésnapi ruhán. Esténként,
amikor Nell hazaért az újságosboltból, megvacsoráztak, a kisebb
lányok kint marakodtak kedvetlenül a verandán, és olyan sűrűn
szálltak a szúnyogok a nehéz esti levegőben, hogy már a döngésüktől
majd megbolondult az ember, Nell elővette a varrókosarát,

és széket húzott anyja betegágya mellé. Hugh néha hallotta őket,
nevettek valamin, ami aznap az újságosboltban történt: hogy Max
Fitzsimmons összekapott egy vevővel, hogy Mrs. Blackwell valami
újabb nyavalyát észlelt magán, hogy Nancy Brown ikergyerekei
miben törték a fejüket. Hugh az ajtóban ácsorgott, megtömte a pipáját,
és hallgatta, amint Nell halkabbra fogva hangját, boldogságában
kipirulva meséli, mit mondott Danny. Biztosan megígérte,
hogy megveszi azt a házat, mihelyt összeházasodnak, meg hogy szemet
vetett egy autóra, amit az apja szerint olcsón megkaphatnának,
vagy a legújabb keverőgépet a McWhirter Áruházból.
Hugh kedvelte Dannyt, jobbat nem is kívánhatott volna Nellnek
– még jó, hiszen azok ketten az első perctől kezdve elválaszthatatlanok.
Elnézve őket, Hugh a maga meg Lil ifjú éveire emlékezett.
Boldogok voltak, akár a gerlice, ha párjára talál, előttük terült ki a
makulátlan jövő. És jó házasság volt az övék. Éltek át nehéz időket,
még mielőtt meglettek volna a lányok, de a dolgok így vagy úgy
mindig elsimultak…
Megtömte pipáját, nem volt már ürügy az álldogálásra, be kell
mennie. Keres majd egy zugot az elülső veranda csöndes végében,
sötét helyet, ahol nyugalomban üldögélhet, vagy legalábbis viszonylagos
nyugalomban, hisz tele a ház lármás leányzókkal, egyik izgékonyabb,
mint a másik. Csak egyedül, a légycsapójával az ablakpárkányon,
ha netán túlságosan közel merészkednének a szúnyogok.
Aztán majd békében terelheti megint a gondolatait ugyanarra a titokra,
amit oly sok esztendeje őrizget.
Hiszen érzi, hogy nyakán az idő. A hosszú évek óta féken tartott
nyomás egyre erősödik. Nell már majdnem huszonegy éves, felnőtt
nő, ideje, hogy megkezdje a maga életét, hiszen eljegyzett menyas�-
szony. Joga van megtudni az igazságot.

Hugh tudta, mit szólna ehhez Lil, hiszen ezért is nem beszélt erről
vele. A világért nem akart volna gondot okozni Lilnek, már azzal
ne töltse az utolsó napjait, hogy megpróbálja őt lebeszélni, mint
annyiszor a múltban.
Gyakran eltöprengett, hogyan is fogalmazhatná meg a vallomást,
és néha azon kapta magát, mi lenne, ha valamelyik lányra bízná a
dolgot. Aztán némán elátkozta magát, amiért akár sajátmagának
bevallotta, hogy bizony van kedvenc leánya.
De hát Nellie mindig is egészen különleges volt, annyira más,
mint a többi. Van benne spiritusz; csupa fantázia. Szakasztott mint
Lil, gondolta nemegyszer, habár ennek persze semmi értelme.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 80
Tegnapi: 455
Heti: 2 193
Havi: 8 001
Össz.: 381 009

Látogatottság növelés
Oldal: KATE MORTON-ELFELEDETT KERT/ RÉSZLET 1
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2019 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »