Ahhoz képest, hogy egy alkoholista vasutas lopott
téged, eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan
ősapádat Tutanhamonnal együtt balzsamozták volna
be! Ezt Szőri szokta mondani, ha valamit rettenetesen
elbaszok, de szerinte nem tanúsítok kellő bűnbánatot.
Magam részéről mélységes meggyőződésem, hogy
valami rég halott fáraó ölmacskájának egyenes ági
leszármazottja vagyok. Persze Szőri ezt mindig kétkedve
fogadja, de leszarom, mert ahhoz nem is kell
törzskönyv és szépen, füzetben vezetett felmenők cifra
nevekkel, hogy valakiből isten legyen. Mint belőlem.
Belőlem, aki két fröccsbe kerültem, de az eszmei értékem
egyenlő a világ legjobb borvidékeivel.
Különben is, én szerencsésnek érzem magam, hogy
csak egy lopott macska vagyok, mert legalább sikerült
életképesnek maradom. Ráadásul az arisztokrata,

törzskönyves szerencsétlen dögökkel szemben az én
szervezetem nem borul meg egy-két rossz falattól. Ha
mégis, akkor Szőri gonoszul fel szokta sorolni azokat
az ételeket, amiktől gyakorlatilag összefosom magam,
kezdve a serpenyőből kinyalt olajtól a csirkebőrig. Persze
mindez csak nevelés kérdése, mert aki csirkemellen,
marhahúson és halon nő fel, attól nem lehet elvárni,
hogy ilyen pórias ételeket bevegyen a gyomra. De
egy isten kíváncsisága inkább erény, nem?
Igazság szerint a kapcsolatunk Szőrivel nem úgy indult,
ahogy az a tündérmesékben lenni szokott, mert
amikor először találkoztunk, akkor ő borgőzösen lehelte
bele az arcomba, hogy „Hát, ez biztos megdöglik
reggelre.”, az idióta haverja pedig bőszen kontrázott,
hogy még tán az éjfélt sem érem meg. Na, hát erre rábasztak,
mert még reggel is éltem, sőt, azóta is élek,
mint Zeusz az Olimposzon, és nem is vagyok hajlandó
leszállni onnan, még akkor sem, ha néha le kéne, legalábbis
Szőri szerint.
A legelső jó cselekedetem az volt, hogy amikor
felébredtek, a haverját, aki annyira buzgón szerette
volna, hogy elmúljak az éjféli harangszóval, alaposan
végigfostam. Erre Szőri elkezdett visítozni, hogy
„Jajdearanyoscica!”, és lesüllyedt egy retardált kétéves
szintjére. Vagyis akkor még így gondoltam, hogy lesüllyedt,
de időközben rá kellett jönnöm, hogy ezen a
szinten van kétéves kora óta.

Arra gondoltam akkor és ott, hogy emellett nem lehet
elmenni szó nélkül, ezeket jegyzetelni kell, bazmeg,
mert még egy ilyen ember nincs, aki ennyi baromságot
művel, látszólag minden ok nélkül. Mondtam is Szőrinek,
hogy naplót akarok írni belőled, mert annyira
hülye vagy, mint amilyen hosszú a kínai nagy fal, és
amilyen siralmas a szexuális életed. Gondolom, többek
között ezért is találta ki, hogy kiheréltet. A többi pedig
már történelem.

JÚLIUS.

Bazmeg, ezek tényleg nem szórakoznak, mondom
nekik, hogy engedjetek vissza anyámhoz, erre
magyarázzák, hogy az ajtón sem mehetek ki, mert odakint
veszély van. Kérdezem tőlük, hogy miféle veszély
lehetne, erre a legdagadtabb elkezdi sorolni, hogy például
megcsíp a szúnyog. Mondom, fasza, akkor most
mi lesz? Erre elkezdenek gügyögni, főleg a dagadt, aki
mindennek tetejében még szőrös is, de mintha valami
újszülött lennék, belehajol a pofámba, és magyaráz értelmetlen
szavakat. Gyorsan el is neveztem Szőrösnek,
a név idővel változhat, de viselkedéskutatási szempontból
nem illetném jelzővel, úgyhogy a külső jegyei
alapján utálkozom csak. Erre bejön egy nő, azt kérdezi
a szőrös dagadéktól, hogy mi a fasznak kellett neked
macska, úgyis én etetem. Mondom neki, hébazmeg,
itt vagyok a bokádnál, ne beszélj ilyen csúnyán. Erre
a Szőrös mondja neki, hogy mert szeretetet sugároz,
meg egyébként is magányos vagyok, ezért kellett. Na,
mondom, az király lesz, várd ki egy lábon állva, amikor
én sugárzom a szeretetet. Gyorsan rá is támadtam
a nőre, lekarmoltam a vádliját, erre azt mondta Szőrösnek,
hogy ha hülye lesz a macska, akkor megy a háztól.
Mondom neki – és közben felugráltam egészen a térdéig
–, hogy mennék én, bazmeg, de nem engedtek ki.
Az elején meg voltam ijedve, mondjuk nem csoda,
mert a Szőrös részegen talált rám éjjel háromkor
a spájzban, aztán meg jöttek azzal, hogy megdöglök

reggelre, én meg féltem a sötétben, mert mégsem akartam
megdögleni. Időközben persze rájöttem, hogy már
nem kell félni tőle, mert attól függetlenül, hogy méretre
akkora, mint egy hegyomlás, szeret engem. Mondjuk
én utálom őt, de ezt még nem tudja, bár amikor
az újdonsült tejfogaimmal harapdáltam, akkor mintha
megsejtette volna, és azt mondta, hogy te névtelen
senki, takarodjál a picsába, harapdálj mást.
Akkor még névtelen senki voltam, aztán a nő kijelentette,
hogy ha már a nyakukon maradtam, akkor ki
kell találni valami nevet nekem. A Szőrös persze szokásához
méltóan nem vette egészen komolyan a feladatot,
mert olyan emberekről akart elnevezni, akik háborús
bűnösként vannak számon tartva a történelemben.
Meg is magyarázta a nőnek, hogy azért, mert úgy viselkedek,
mint azok, és ha majd nagy leszek, akkor sok
ember haláláért leszek felelős. Mondom neki, ha nem
is sokért, de egyért biztosan, mert ha nem fejezed be,
akkor kivégezlek, dagadtkám. Ekkor felvetődött, hogy
valami ókori istenről legyek elnevezve, a Szőrös meg
is nézte a számítógépén, hogy milyen istenek vannak,
és kipróbálta rajtam a legjelentősebbeket, de egyikre
sem hallgattam. Aztán jött az aduász. A szemem
láttára odament a nőhöz, sugárzó arccal és könnybe
lábadt szemekkel, szinte csak lehelve súgta neki: legyen
Adolf. A fekete hajú nő erre nekiállt elmagyarázni
ennek a szerencsétlen hülyének, hogy azért az tán

mégsem illik, de aztán dűlőre jutottak, megegyeztek
abban, hogy Alfi lesz a nevem. Érdekes módon egyedül
engem nem kérdeztek meg, hogy milyen nevet
akarok magamnak, de aztán a Szőrös mondta, hogy én
csak egy kis paraszt, parlagi macska vagyok, és úgyis
Józsit vagy Janit választottam vóna. Így mondta: vóna.
De én vagyok a paraszt.
Nem értem egyébként ezeket, egyszer gügyögnek,
máskor ordítoznak velem. Zavarja őket, ha behugyozok
a fürdőszobába, pedig olyan jó csatornaszaga
van a lefolyónak, úgyhogy biztos ők is azt csinálják,
csak engem basznak fejbe érte. Még az is a bajuk volt,
hogy kinyűttem a bambuszt a cserépből, és szétterítettem
a földet a konyhapulton. Én csak segíteni akartam,
de ezek idióták. Főleg a Szőrös anyja, az idegesít
kurvára – úgy hívom, hogy Feketehajú –, mindig azt
hallgatom, hogy Alfi így, Alfi úgy, ne mássz fel az asztalra,
mássz le az ágyról, nem is értem, hogy mi a gond
ezzel, mert olyan kényelmesek, hogy ezeken heverésznék
egész nap. Mondjuk a Szőrös is ordibált velem,
amikor valami vezetéket nekiálltam rágni, és ugrott felém
ordítva, hogy ne edd meg az UTP kábelt. Kérdeztem
tőle, hogy végül is mi a faszom az az UTP kábel,

és miért ne egyem meg. Erre kifejtette, hogy az UTP
kábelen keresztül megy az internet, és ha nem lenne
ilyen kábel, akkor nem tudna ülni a számítógép előtt
naphosszat. Mondtam is neki, hogy rettenetes veszteség
érné a világot, ha nem nőnél még annál is dagadtabbra,
mint amekkora vagy, úgyhogy hozzál még kábelt,
bazmeg, mert éhes vagyok. Tehát nem hagytam
abba, ebből az lett, hogy elmagyarázta és szemléltette
is a kábel rövidítésének jelentését, méghozzá úgy,
hogy Úgy Tarkón Pofozlak, hogy beszarsz. Mondom,
az úgy az hosszú ú, úgyhogy ne hazudozzál nekem,
erre kihajtott a picsába. Cserébe lepisáltam a foteltakaró
kárpitot.
Mostanában azt játszom, hogy nekirohanok az ajtónak
éjszaka, ugyanis kitalálták közös erővel ezek a
szellemi véglények, hogy kizárnak a konyhába éjszakára,
mert nem vagyok szobatiszta. Mondtam Szőrösnek,
hogy takarodjál fel a buzi internetedre, és nézd
meg, hogy a macskák szobatiszták-e már akkor, amikor
megszületnek, azt mondta, hogy igen, de nem érdekli.
Persze hogy nem érdekel, te köcsög, mondtam,
mert te 2 évig magad alá szartál, és most azt hiszed,
hogy én is ennyire hülye vagyok. De nem hatotta meg.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy meddig tart ez az
állapot, mert kénytelen leszek átrágni magam az ajtón,
és álmukban szétkaparni a torkukat, tudniillik én leszek
itt a helyi basszájba.

 

C sinált nekem a Szőrös galacsint papírból, azzal
játszottam egész nap, de egy idő után meguntam,
és inkább az ágyát kezdtem el módszeresen szétkaparni.
Erre megint lebaszott, aztán felvett az ölébe,
én pedig felmásztam a nyakára, és úgy karmoltam
az arcát. Erre újra megharagudott. Nem tudom már,
mi a faszt kezdjek vele. Később benyúltam az orrába,
de azt mondta, hogy ha megkarmolom, akkor karóba
húz, így erről a tervről letettem. Délután adott marhahúst
ez az idióta, pedig direkt mondtam neki, hogy
madár kell. Sajnos kurva nehéz a felfogása, csak tíz
perc harapdálás és hiszti után jött rá, hogy mit akarhatok.
Mire megnevelem ezt a barmot, megőszülök.
Este pedig korzóztam fel-alá a szobájában, és átlag
félpercenként akartam berohanni az íróasztal mögé,
de nem engedte, ezért úgy megkarmoltam a combját,
hogy lebaszni sem volt ideje. Egyébiránt meg
hasmenésem van, ezért figyeli, hogy mikor szarok, és
kitörli a seggem. Normális ez?
Aztán meg úgy kezel, mint egy kisgyereket, eltesz
aludni este 11-kor, pont akkor, amikor játékidő van.
Reggelre talán ki tudom szedni a hűtő másik lábát is,
ha már az egyik nagy nehezen sikerült, sőt, le fogom
rombolni a picsába az egész konyhát, mert ez nem

állapot, hogy száműzve vagyok, mondtam is Szőrinek,
hogy esetleg nem kellett volna elfogadni engem,
hanem odaadni valaki olyannak, aki szeret is, nem
csak azért tart, hogy legyen kit simogatni – magán
kívül. Erre jött a kiselőadás a viselkedési normákról,
az együttélés szabályairól és arról, hogy egy macska
alárendelt szerepet játszik az emberrel való kapcsolatban,
kérdeztem is tőle, hogy alárendelhetlek-e a karmaimnak,
mert tönkrekarmolom a fejedet, bazmeg, ha
nem hagyod abba azonnal a süket dumát. Nem hagyta
abba, sőt, letérdelt elém, megfogta a fejem, a szemembe
nézett, és azt mondta, hogy őszintén reméli, hogy
az infantilis viselkedést elhagyom hamarosan, és normális
macska lesz belőlem. Azt már nem kérdeztem
meg tőle, hogy mi a faszt jelent az infantilis, hanem
otthagytam egyedül, térdelve, mint egy szánalomhalmot.
Remélem, elgondolkodik rajta, hogy ki van alárendelve
kinek, mielőtt még kitalálja, hogy a spanyolviaszt
is ő szarta.

Ha továbbra is olvasnátok Alfi macska kalandját, a könyvesboltban, valamint a Westendben a kiadó boltjában, rátalálhatsz.

Oldal: SIMON TAMÁS-VÉRMACSKA1/RÉSZLET
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat