2015 november 28-interjú.

Az első regényével elnyerte Az év elsőkönyves debütálása címet a Magyar Könyvek Viadalán, idén pedig új fantasy kötettel hódít Kae Westa. Írás, könyvek, no és aKarvalyszárnyon is szóba került a beszélgetés során.

– Közel egy éve, hogy megjelent A démon és a papnő.Mennyiben változott meg az életed, amióta kiadott szerző lettél?

A démon és a papnő megjelenésekor, illetve a bemutatóján úgy éreztem, hogy tótágast áll a világ, abszolút jó (bár kicsit ijesztő) értelemben véve. Azóta szép lassan visszafordult a talpára. Ma már nem megyek be minden könyvesboltba, ami előtt elhaladok, hogy megnézzem a polcon a regényemet, belelapozzak, vagy épp magamban csendesen örüljek, mert kifogytak belőle. Maguk a mindennapok tulajdonképpen nem vagy alig változtak, viszont nagyon pozitív élmény volt, ahogyan a tágabb környezetem is felfigyelt rá, mivel foglalkozom. A mai napig jó érzés, amikor egy kedves szomszéd vagy szülőtárs megállít, és megkérdi, mikor jön a következő.

– Idén elnyerted a II. Magyar Könyvek Viadalán “Az év elsőkönyves debütálása” címet, amihez újfent gratulálok. Mennyit jelent neked egy ilyen elismerés? Támaszt-e plusz elvárásokat önmagaddal szemben?

A külső megerősítés mindig rengeteget számít. Számomra azért volt különösen fontos ez a díj, mert egyre több a kiadott magyar szerző (baráti, ismeretségi körömben is), és számtalan új magyar regény kap lehetőséget ennél vagy annál a kiadónál. Amellett, hogy a hibáival együtt is rengeteget jelent nekem A démon és a papnő, öröm volt látni, hogy megállja a helyét, és nem veszett el ebben a mezőnyben. A plusz elvárásokat viszont írás közben igyekszem kikapcsolni, mert hajlamosak megbénítani az embert.

Az új regényed, a Karvalyszárnyon egy sorozat első kötete. Ismét zseniális világot alkottál, ezért kérdem, hogyan kezdtél neki? Mi az első dolog, amit világépítésnél bevetsz? Jegyzeteket használsz, térképeket készítesz?

Térképet soha, nincs meg hozzá a kézügyességem, nem ismerek vonatkozó programokat, és igazából nem is tartom fontosnak. Veterán fantasyolvasó és gamer vagyok, mégsem szokott különösebben megmozgatni, ha egy-egy regényhez vagy videojátékhoz mellékelik a világ térképét (bár azért Középföldén elég jól tájékozódom). Viszont cserébe rengeteg jegyzetem van, a most íródó regényemhez aktuálisan legalább negyven oldal, bár egy része már feleslegessé vált.

Mindig az ötlet az első. Ez lehet egy szituáció, egy párbeszédfoszlány, egy kezdőmondat, de akár egy világépítéssel kapcsolatos elem is. Nagyon ritka, hogy rögtön el is kezdjem megírni, szinte mindig a jegyzetelés fázisa jön előbb. A Karvalyszárnyon esetében viszont a világot első körben három szóra húztam rá – sziklafa, snauka, dörgőpor –, és az írás, majd a szerkesztés során erre a csontvázra került rá a hús és a bőr, vagyis Angarossa királysága a maga teljességében.

– A Karvalyszárnyon másik nagy erőssége a romantikus szál, amiből ráadásul több is van. Melyik volt a kedvenced?

Mindegyiknek megvan a maga szépsége, ami miatt közel áll hozzám. Annak is, amelyik frissen bontakozik ki a két fél között, és annak is, ami hosszú évek után is a beteljesülésre vár. De nagyon szeretem azt a felszín alatt megbúvó, teljességgel plátói vonzalmat is, amire leginkább csak utalásokat tettem, és mégis nagyban meghatározza a regény történetét. Ha viszont azt kérdeznéd, hogy a férfi szereplők közül kihez húzok leginkább, a válaszom egyértelműen az lenne, hogy Shastorhoz.

– Meg tudom érteni, Shastor szála is lenyűgöző  A regényben gyönyörűen elkülönülnek a dialógusok, a karaktereknél érezhetően lehet látni, hogy ki mennyire iskolázott és milyen közegből származik…

Ez az egy dolog tulajdonképpen sosem okozott nehézséget. Sok évvel ezelőtt, amikor még füzetbe, ceruzával írtam, kaptam egy olyan visszajelzést egy akkor már publikáló szerzőtől, amiből rengeteget merítettem. Amellett, hogy sok hibára felhívta a figyelmemet, és hasznos tanácsokat adott, ő pont a párbeszédeimet dicsérte meg, azt mondta, ha nem írnám oda, mit ki mondott, akkor is világosan elkülönülnének a szereplők a beszédmodoruk alapján.

 Íróként gyakran írsz kávézóban. Miért pont ott? Mi pluszt ad, ha kimozdulsz otthonról, hogy másutt írj?

Inkább mínuszt ad: mínusz egy dackorszakos és magának aktívan figyelmet követelő gyerkőcöt. Még itthon vagyok a kislányommal, az pedig jogos igény egy ilyen apró ember részéről, hogy az ő szükségletei legyenek az első helyen. Ha elszaladok otthonról egy kávéra és néhány óra munkára, akkor biztosan nem kelek fel két bekezdés után etetni, fürdetni, legózni vagy azért a millió más dologért, amivel egy író anyát remekül ki lehet zökkenteni egy varázsvihar vagy egy haramiaherceggel való találkozó közepéről.

– Teljesen jogos  Van valamilyen írói babonád? Ha igen, mi az?

Olyan régóta írok, hogy ha volt is ilyesmi, már nem emlékszem rá. Inkább praktikus szempontok vannak, amiket szeretek figyelembe venni.

Már készül a Karvalyszárnyon folytatása. Mesélsz nekünk róla egy picit?

A folytatásban új utakra indulunk – erről nehéz anélkül beszélni, hogy lelőném a Karvalyszárnyonvégét, de annyit elmondhatok, hogy más helyszínek jönnek, nagy formátumú új szereplők fognak bemutatkozni, míg a régiek közül lesz, akitől elköszönünk, és persze olyanok is, akiknek követni fogjuk a további sorsát. A férfi és a női szemszögkarakter személye is változik, azt hiszem, a férfinak nagyon sok olvasó örülni fog, a fiatal hölgyet pedig remélem, hogy hamar megkedvelik majd.

– Kinek ajánlanád elolvasásra az új regényedet?

Kamaszkoromban gyakran bosszantott, hogy az olvasmányaim többségében vagy a szerelmi szál volt túlsúlyban, és mellette alig történt valami, vagy akcióról akcióra rohantunk, és nem jutott idő az érzésekre meg a szereplők emberi oldalára. A Karvalyszárnyon írása közben igyekeztem egyensúlyt teremteni a két dolog között: peregnek az események, folyik a vér és csörög a kard, de a romantika, mi több: a baráti, testvéri, beosztott és felettes közötti emberi kapcsolatokra is jutott a hangsúlyokból. Azt hiszem, leginkább azoknak tudnám ajánlani a regényt, akiknek fontos, hogy azonosulni tudjanak a szereplőkkel, de többre vágynak egy mesekörnyezetbe ültetett szerelmi történetnél.

– Köszönöm a beszélgetést!

 

Az interjút készítette: Rácz Tibor

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-kae-westa-2-7650.html

 

Oldal: Interjú Kae Westával.
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat