FOLYTATÁS.

Nagy nehezen mégis ágyba került Marci, és rácsukódott
a szobaajtó. A napközben oly barátságos szoba most
egyszeriben fekete lett és sötét. Mindenféle titokzatos árnyak
repkedtek egyik sarokból a másikba. Marci becsukta a szemét,
de így még rosszabb volt, mert érezte, hogy az árnyak
ott vannak, egészen a közelében.
– Anya! – kiabált panaszosan. – Szomjas vagyok!
Pár perc múlva anya meghozta a pohár vizet. Marci
megpróbált olyan lassan inni, amennyire csak bírt, hogy anyut
minél tovább sikerüljön maga mellett tartania. Közben pedig
vágyakozva fi gyelte a kintrol beáramló barátságos, sárga fényt,
ami olyan ügyesen felfalta a szoba fekete sötétjét. Persze
a leglassabban ivott víz is elfogy egyszer, ez ellen nincs mit
tenni! Marci ismét magára maradt, a sötétség pedig újra
beterítette a szobát.
Kiment pisilni, zsebkendot kért, majd ismét vizet, de miután
anya azt mondta, ha még egyszer kijön, nagyon mérges lesz,
Marci mukkanni sem mert többé, csak csendesen szipogott
az ágyon.
Ekkor azonban valami megváltozott. A szobát narancssárga
fény töltötte be, és egy zöld gesztenyefalevél libegett Marci

ágya fölött. A kisfi ú tátott
szájjal nézte, abbahagyta
a szipogást, és egyszeriben
megnyugodott. A levél
lassan leereszkedett az
ágyra, és egy icipici, szeplos
manócska ugrott le róla. Ruhája
kék volt, mint a nyári égbolt, hosszú
sapkája pedig úgy szikrázott, akár az aranyló nap sugara. Amint
a manócska megérkezett, a félelem riadtan menekült ki
a szobából. Marci hangosan felkacagott.
– Ki vagy? – kérdezte a manótól.
– Kékmanó vagyok. Eljöttem hozzád, hogy
megvigasztaljalak, mert úgy vettem észre, hogy nagyon egyedül
érzed magad. Hallottam, ahogy sóhajtozol.
– Igen. Utálok aludni! Itt maradsz velem?
– Persze! Rosszul érzed magad egyedül, igaz?
– Igen. Nem szeretem, hogy sötét van.
– Könnyebb lenne, ha nyitva lenne az ajtó?
– Igen. Akkor nem lenne ilyen sötét, és még anyát is
hallanám. Akkor tudnám, hogy itt van!

– Jól van, szívesen segítek! Beszélek
anyukáddal, csak várd meg, mi
történik. Utána pedig jövök,
és mesélek neked.
Kékmanó kilibbent a szobából,
és kisvártatva anya jött be helyette.
– Nem alszol még, kicsim? Mi
baj van?
– Nem szeretem a sötétet.
– Nyitva hagyom az ajtót,
ha szeretnéd. És tudod, hogy mit találtam
ki? Az ágyad mellé teszünk egy icike-picike lámpát, amit akkor
kapcsolhatsz fel, amikor csak akarsz. Most pedig kimegyek
a konyhába, elmosogatok, hallani fogod, ahogy csörömpölök
az edényekkel. Mikor végeztem, bejövök megint hozzád,
és megpuszillak. Akkor is, ha ébren vagy, és akkor is,
ha már elaludtál. Jó lesz így?
Marci mosolyogva bólogatott, és nagyon hálás volt
Kékmanónak a segítségért. A manócska pedig betartotta
az ígéretét, visszajött és mesélni kezdett:

MESE ÁLOMMANÓRÓL
Álommanó apró emberke, akinek fehér szakálla egészen
a hasa közepéig ér. Szivárványszínu ruhában, hegyes sapkában
jár, és óriási zsákot cipel a hátán. S hogy ez a zsák milyen
színu?
A szivárvány összes színében pompázik az is.
Tudod ugye, hogy milyen színu a szivárvány?
Vörös, narancssárga, citromsárga, zöld, világoskék, sötétkék
és ibolyaszínu.
Nos, éppen így néz ki Álommanó öltözéke.
És mit tart a zsákjában? Talán csokoládét?
Nem, nem csokoládét!
Akkor sok fi nom spenótot?
Ugye nem?!
Játékot, esetleg kavicsokat?
Egyiket sem.
Szebbnél szebb álmokat tart a zsákban. Gondosan, egyenként
becsomagolva, aranyzsinórral átkötve. Kezében aranyló pálca,
így indul munkába minden este.

Ahogy a Napocska jó éjszakát kiált a világnak, Álommanó is
szedelozködni kezd. Megfésülködik, megigazítja a sapkáját, hátára
veszi a zsákját, kezébe a pálcáját, és hipp-hopp, leereszkedik a Földre.
Itt aztán láthatatlanul ki-be száll a házak ablakán, és minden
kisgyereket megkeres, hogy békés, szép álmot hintsen a szemükre.
Hogyan teszi ezt?
Megáll az ágy mellett. Kiválaszt egy álmot, amelyrol úgy
gondolja, leginkább illik a gyermekhez. Óvatosan veszi elo,
óvatosan kicsomagolja, nehogy kiszóródjon. Mikor ez is megvan,
belemártja pálcáját a fi nom porba, és megérinti vele a csukott
szemeket. És ekkor a gyerekek álmodni kezdenek.
Van, aki színes, táncoló virágokat lát álmában. A rózsa táncra
kéri a tulipánt, a hóvirág keringozik az ibolyával. Mások erdoben
járnak, vidáman kergetoznek a nyuszikkal és ozikékkel.

Megint mások repülnek a szikrázó, fényes csillagok között, sot
olyan gyermek is akad, aki a vadállatokkal barátkozik össze.
Amint Álommanó végez az álomosztással, a megmaradt
álmokból apró, színes kis álomporgolyókat gyúr össze, melyeket
aztán szétszór a levegoben. Ebbol lehet bátran csipegetni
napközben is! Fel lehet használni a játékhoz, a mesehallgatáshoz
vagy akár a délutáni pihenéshez is.
Mire pedig mindent így elrendez, már eltunoben van
az éjszaka, és helyére a hajnal érkezik. Ekkor aztán Álommanó
is elindul, hogy kipihenje magát. Ráhasal egy éppen arra tartó
szellore, és meg sem áll, míg egy szép, fehér, bodros, pihe-puha
bárányfelhot nem talál. Ezen kényelmesen elvackolódik, feje alá
gyur egy apró felhocskét, egy másikkal jól betakarózik, s egykettore
mély álomba merül.
És tudod, mirol álmodik?
Én bizony nem tudom. De valami nagyon szép lehet, mert
mindig mosolyog álmában.
Mire Kékmanó befejezte a mesét, Marcinak már csukva volt
a szeme, és valahol Álomország kapujánál járt már, amikor
arcán érezte anya jó éjszakát pusziját.

Ovis mese

Az óvoda csuda egy hely,
gyereklárma, játékok,
nem is lenne vele bajom…
Csak anya is lenne ott!
Marci már régóta óvodás nagyfi ú volt, és ha nem is volt
mindig könnyu korán kelni reggel és hamar elindulni, többnyire
vidáman sietett a gyerekek közé.
Ám nem volt ez mindig így! Amikor kiscsoportos lett,
és eloször maradt ott anya nélkül, nagyon egyedül érezte magát.
Idegen volt az óvoda hatalmas épülete, idegen szaga volt
a kacskaringós folyosónak, és idegen volt az a jellegzetes óvodai
zsongás is, amit azóta persze megismert és megszokott. Bizony
eltartott egy ideig, amíg elfogadta, hogy ez már mindig így lesz.
Reggel fel kell kelni, el kell menni az oviba, és ott kell maradni
addig, míg anya vagy apa, esetleg nagyika érte megy délután.
Eleinte izgatottan leste, vajon nem felejtik-e ott, de szerencsére..

Ha továbbra is olvasnád, a könyvesboltban rátalálhatsz.
Jó olvasást!

Oldal: K LÁSZLÓ SZILVIA-MARCI ÉS A GALIBÁK 1/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat