Szeptember
Kedd
Először is hadd szögezzek le valamit: Ez EMLÉKIRAT,
nem napló. Tudom, hogy ez áll a borítón.
Pedig mikor anyu elment ezt az izét megvenni,
KIFEJEZETTEN kértem, hogy olyat hozzon,
amelyiken nincs „napló” felirat.
Remek. Már csak az kell, hogy valami barom elkapjon
ezzel a könyvvel, és rossz következtetésekre
jusson.
A másik, amit tisztázni akarok már az elején: ez
a MAMA ötlete volt, nem az enyém.
De ha azt hiszi, hogy leírom az „érzéseimet” vagy
valami, akkor megbuggyant. Szóval senki ne várja
tőlem, hogy „Kedves Naplóm” így, meg „Kedves
Naplóm” úgy.
Csak azért mentem bele ebbe az egészbe, mert
rájöttem, hogy ha majd gazdag és híres leszek,
jobb dolgom is lesz, mint egész álló nap az emberek
ostoba kérdéseire felelgetni. Akkor majd jól
jön ez a kis könyv.
Mint mondtam, egyszer majd gazdag és híres
leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban
egy csapat idióta társaságában.
katt
Az igazság kedvéért hadd mondjam el, hogy szerintem
a felső tagozat a világ leghülyébb találmánya.
Végy néhány kölyköt (mint én), akik még
nem lendültek növésbe, és keverd össze azokkal
a gorillákkal, akiknek már naponta kétszer kell
borotválkozniuk.
És csodálkoznak, hogy az erőszak olyan nagy
probléma az iskolában.
Ha rajtam múlna, az osztályba sorolás a magasságon
és nem az életkoron múlna. De szerintem ez
azt jelentené, hogy az olyan srácok, mint Chirag
Gupta, még mindig az első osztályban lennének.
10
Ma kezdődött az iskola, és épp arra várunk, hogy
a tanár haladjon már, és fejezze be az ültetést.
Azt találtam ki, hogy elütöm az időt, és írok
ebbe a könyvbe.
Egyébként hadd adjak pár jó tanácsot! Az első
napon alaposan gondold meg, hogy hova ülsz!
Mert előfordulhat, hogy bemész az osztályba,
levágod a cuccod valami ócska padra, és már csak
azt hallod, hogy a tanár így szól:
Szóval idén Chris Hosey ül előttem és Lionel
James mögöttem.
Jason Brill később jött, és majdnem mellém ült,
de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült
megakadályoznom.
A következő félévben egy csomó dögös csaj közé
kéne ülnöm, mikor belépek az osztályba. De azt
hiszem, ez csak azt bizonyítaná, hogy nem tanultam
semmit az előző évből.
Öregem, fogalmam sincs, mi ütött manapság a
lányokba. Az alsó tagozatban sokkal egyszerűbb
volt minden. Ha te voltál a leggyorsabb futó, az
öledbe hullt az összes lány.
És ötödikben Ronnie McCoy futott a leggyorsabban.
Manapság sokkal komplikáltabb az ügy. Most
az számít, milyen ruhát viselsz, milyen gazdag
vagy, jó feneked van vagy valami. És a Ronnie
McCoyhoz hasonló srácok csak a fejüket vakarják,
és nem értik, most mi a rák van.
Az évfolyamon Bryce Anderson a legmenőbb
csávó. Az a gáz, hogy én MINDIG jó voltam a
csajoknál, és az olyan fószerek, mint Bryce csak
az utolsó pár évben rúgtak labdába.
Emlékszem, Bryce miket művelt alsóban.
De persze most már semmit sem kapok azért,
hogy olyan hosszú ideig a pártjukat fogtam.
Ahogy mondtam, Bryce a legmenőbb fej az évfolyamon,
úgyhogy mi, többiek a maradék helyekért
tülekedünk.
Legoptimistább számításaim szerint én most valahol
az 52. vagy 53. legnépszerűbb lehetek. De
szerencsére mindjárt egy hellyel előbbre lépek,
mert Charlie Davies fogszabályzót kap a jövő
héten.
Megpróbáltam elmagyarázni a barátomnak,
Rowley-nak ezt a népszerűség dolgot (aki feltehetően
a 150. hely körül áll), de azt hiszem, az
egyik fülén be, a másikon ki.
Szerda
Ma tesi órán, mikor kiértünk, első dolgom volt
lelépni a kosárpálya felé, és megnézni, hogy ott
van-e még a Sajt. Tutira ott volt.
Az a darab Sajt a múlt tavasz óta díszíti az
aszfaltot. Azt hiszem, valakinek a szendvicséből
eshetett ki vagy valami. Pár nap múlva a Sajt
kezdett megolvadni és bűzleni. Senki nem kosarazott
a sajtos pályán, pedig ott van az egyetlen
hálós gyűrű.
Aztán egyszer egy srác, Darren Walsh megérintette
az ujjával a Sajtot, és ezzel elindította a
„sajtos tapizós” nevű játékot. Alapvetően olyan,
mint a fogócska. Ha kaptál egy sajtos tapit, addig
ragadsz tőle, míg valaki másnak tovább nem adod.
Csak úgy védekezhetsz sajtos tapi ellen, ha keresztbe
teszed az ujjaidat.
De nem túl könnyű arra figyelni, hogy a nap minden
pillanatában keresztbe legyen az ujjad. Végül
összeragasztottam az enyémeket, hogy folyton
keresztben legyenek. Egyest kaptam ugyan az
írásomra, de megérte.
Egy Abe Hall nevű srác hozzáért a Sajthoz áprilisban,
és az év további részében senki sem ment
a közelébe. Nyáron Abe Kaliforniába költözött,
és elvitte magával a sajtos tapit.
Csak remélni tudom, hogy nem kezdi el megint
valaki a sajtos tapizóst, mert semmi szükség az
efféle stresszre az életemben.
Csütörtök
Komolyan megvisel, hogy hozzá kell szoknom a
tényhez: vége a nyárnak, és minden nap fel kell
kelnem, hogy iskolába menjek.
A nyaram – hála a bátyámnak, Rodricknek – nem
indult valami fényesen.
Épp csak megkezdődött a szünet, amikor Rodrick
egyszer fölkeltett az éjszaka közepén. Kijelentette,
hogy végigaludtam az egész nyarat, de
szerencsére a tanév első napjára felébredtem.
Most biztos azt gondolod, hogy milyen ostoba
vagyok, hogy ezt beveszem, de Rodrick az iskolai
egyenruhájában feszített, és előreállította az
ébresztőórámat, mintha már reggel volna. Ráadásul
behúzta a függönyömet is, hogy ne lássam,
hogy kint még sötét van.
Így miután felkeltett, felöltöztem és lementem,
hogy reggelit készítsek magamnak, mint minden
rendes iskolanapon.
De azt hiszem, jó kis zajt csaphattam, mert
a következő percben már apa is lent volt, és
ordított velem, hogy miért eszem Cheeriost
hajnali háromkor.
Eltartott egy percig, mire kisütöttem, mi a fene
történt.
Mikor rájöttem, megmondtam apának, hogy
Rodrick átvágott, VELE kellene ordítani.
Apa le is ment az alagsorba, hogy kirázza
Rodrickot a bundájából, én meg követtem. Alig
vártam, hogy lássam, hogy kapja meg a magáét.
De Rodrick mindig ügyesen kihúzza a fejét a
hurokból. Szerintem apa a mai napig biztosra
veszi, hogy nincs ki minden kerekem.
Péntek
Ma osztották be a csoportokat.
Nem árulják el, hogy a tehetséges csoportba
vagy a könnyítettbe kerültél-e, de könnyű kitalálni,
ha az ember megnézi a kiosztott könyvek
címlapját.