FOLYTATÁS.

Hatalmas kujon,
és még csak nem is szégyelli. Persze, én vessem rá az utolsó követ. Nem vagyok szent, ahogy Logan és Tuck sem az. Mit mondhatnék? A hokisok forróvérű fickók. Ha a jégen vagyunk, akkor általában felszedünk egy-két rajongót. Vagy akár hármat, ahogy azt Tucker tette tavaly szilveszterkor. – Már egy órája SMS-ezek neked, ember – néz rám Logan. Széles válla előregörnyed, ahogy elmarja a whiskysüveget az asztalról. Logan brutális hátvéd, az egyik legjobb, akivel valaha játszottam, és mellesleg ő a valaha volt legjobb barátom. A keresztneve John, de Logannek szólítjuk, mert így könnyebb megkülönböztetni a másik Johntól, Tuckertől. Deanből szerencsére csak egy van, így nem kell a kilométer hosszú vezetéknevét használnunk: Heyward-Di Laurentis. – Most komolyan, hol jártál? – dörmög Logan. – Tanulócsoport volt. – Felkapok egy Bud Lightot, és kinyitom. – Na, mi az a nagy meglepetés? Logan SMS-eiből mindig meg tudom állapítani, mennyire van elázva. Ma este nagyon kiütötte magát, ezért át kellett mennem

 Sherlockba, hogy dekódoljam az üzenetét. A megpets nyilván meglepetést akart jelenteni. A tolzakédp megfejtése már hosszabb időt vett igénybe, de talán annyit tesz, hogy Told haza a képed! Persze Logannél sosem lehet tudni. A kanapén elterülve olyan széles vigyort villant felém, hogy majd szétreped az arca. – Menj fel, és nézd meg magad! – mutat a plafon felé. – Miért? Ki van odafent? – nézek rá gyanakodva. – Ha elárulnám, nem lenne meglepetés – vihog. – Miért van az az érzésem, hogy szívattok? – Basszus, Garrett! Sértő ez a bizalmatlanság – száll be Tucker. – Mondja ezt a bunkó, aki a félév első napján egy élő mosómedvét tett a szobámba. Tucker elvigyorodik. – Ne már! Bandita állati cuki volt. Kedves kis ajándék a visszatérésed örömére. Középső ujjal bemutatok neki. – Ja, aztán alig győztem megszabadulni a kis ajándékodtól. Most már tényleg csúnyán nézek rá, mert eszembe jut az egész hercehurca. Három szakit kellett kihívnom, mire sikerült eltüntetni a dög nyomait. – Az istenért, csak menj fel! – mordul fel Logan. – Hidd el, hálás leszel! Cinkosan összenéznek, amitől egy kicsit lehiggadok. De csak egy kicsit. Ekkora seggfejek mellett sohasem lehet elég óvatos az ember. Kifelé menet lenyúlok még két doboz sört. A hokiszezon alatt csak nagy ritkán iszom, de az edző a negyedévi vizsgák előtt adott egy hét szünetet, és még van két szabadnapom. A mázlista csapattársaimnak meg sem kottyan tizenkét sör egy este, másnap attól még simán

 kimennek a jégre. Én bezzeg már egy kisebb becsiccsentés után hasogató fejfájással ébredek, és úgy korizok, mint egy kezdő. Amikor visszaállunk a heti hat edzésre, az alkoholfogyasztásom erősen megcsappan. A maximum ilyenkor egy sör edzések után, és öt a meccsek után. Semmi kilengés. Addig viszont maradéktalanul kihasználom a szabadságomat. A dobozokkal a kezemben felmegyek az emeletre. A házban az enyém a legnagyobb háló. Ki kellett játszanom a csapatkapitány-kártyát, hogy megszerezzem, de megérte az a rengeteg huzavona a többiekkel. Saját fürdőszobám van. Az ajtóm félig nyitva áll, amitől nyomban visszakapcsolok gyanakvó üzemmódba. Óvatosan megvizsgálom felül a keretet, hogy lássam, nincs-e egy vödör vér a fejem fölött, aztán finoman beljebb lököm az ajtót. Bekukkantok a résen, és felkészülök a kellemetlen meglepetésre. De ami odabent vár, az minden, csak nem kellemetlen. Apám! A csaj az ágyamon úgy néz ki, mintha egy fehérnemű-katalógusból lépett volna elő. Pasi vagyok. Gőzöm sincs, mi az a hacuka, amit visel, de a szemem előtt fehér csipke, rózsaszín masnik és sok-sok csupasz bőr kínálja magát. Boldogabb nem is lehetnék. – Nem sietted el. Kendall rám villantja azt a sokat ígérő, szexi mosolyát, mire a farkam reflexszerűen működésbe lép a sliccem alatt. – Még öt perc, és elkerültük volna egymást. – Akkor éppen időben jöttem. Tekintetemmel végigpásztázom a csábító fehérneműt. – Nahát, bébi, ez mind az enyém? – kérdezem kásás hangon. – Tudod, hogy igen, csődör – villantja rám buján kék szemét.

 Az egész párbeszéd úgy hangzik, mintha egy béna pornó szereplői lennénk, de hányszor van egy pasinak akkora mázlija, hogy a szobájába belépve egy ilyen nő várja az ágyban? Naná, hogy az ember ilyenkor eljátszik bármilyen szerepet, amit csak kívánnak tőle. Ha kell, pizzafutár leszek, aki éppen egy dögös anyukának szállít házhoz. Kendallel a nyáron jöttem össze először. Leginkább azért, mert ugyanazon a környéken töltöttük a szünetet, és kapóra jöttünk egymásnak. Néha találkoztunk egy italra, aztán azon kaptam magam, hogy egy észbontó diákszövetséges csajt húzogatok. De a dolog a suli kezdetére kifulladt, és néhány disznó SMS-től eltekintve azóta nem is hallottunk egymásról. – Gondoltam, talán lenne kedved egy kicsit szórakozni a szezon előtt – futtatja végig manikűrözött ujjait a melltartója közepét díszítő masnin. – Azt bizony jól gondoltad. Az ajkán huncut mosoly táncol, ahogy letérdel elém. A  mellei szinte kibuggyannak abból a csipkés izéből. Begörbített ujjával húzni kezd maga felé. – Gyere ide! – suttogja. Nem kell kétszer kérnie. Mint mondtam… pasi vagyok. – Szerintem, egy kicsit túlöltöztél – jegyzi meg, miközben megragadja az övemet, és kigombolja a nadrágomat. Amint lehúzza a cipzárt, és a farkam szolgálatra készen áll a kezére várva. Hetek óta nem mostam ki a szennyesemet, ezért alsógatya nélkül járok, de a szemében megcsillanó vágy láttán arra következtetek, hogy ő ezt egyáltalán nem bánja. Körém fonja az ujjait. Felnyögök. Ó, igen! Nincs jobb érzés, mint egy nő keze a farkamon.

 Vagy mégis… a csaj nyelve akcióba lendül, és ez ezerszer jobb annál, amit a kezével csinált. Egy órával később Kendall fejét a mellkasomra hatjva hozzám bújik az ágyban. A fehérneműje az én ruháimmal együtt a padlón hever, két üres kotonos csomag és egy üveg síkosító társaságában. Ez utóbbira végül nem is volt szükség. Az összebújástól feszengeni kezdek, de mégsem hajthatom el ilyen gyorsan, ha már ennyi energiát fektetett a csábítási jelenetbe. Ami azt illeti, ez aggaszt egy kicsit. A nők általában nem költenek ilyen méregdrága csipkecsodákra egy egyszerű kufirc miatt. Attól félek, ennél többről lehet szó, és Kendall szavai alátámasztják a balsejtelmemet. – Hiányoztál, bébi. Basszus! Ez az első gondolatom. Miért? Ez a második. Amikor találkozgattunk, Kendall semmi jelét nem mutatta, hogy meg akarna ismerni. Ha éppen nem keféltünk, megállás nélkül magáról beszélt. Esküdni mernék, hogy soha egyetlen személyes kérdést sem tett fel nekem. – Öhm… – próbálok kinyögni valami értelmesnek tűnő mondatot, ami nem tartalmazza a te, is, hiányzol és nekem szavakat. – Sok dolgom volt. Tudod, a vizsgák, meg minden. – Tudom. Ugyanabba a suliba járok, nekem is voltak vizsgáim – emeli fel kissé a hangját. – Én is hiányoztam neked? Ó, hogy az a…! Most erre mit kéne mondanom? Nem fogok hazudni, mert azzal csak félrevezetném. De azt is taplóság lenne az arcába vágni, hogy a legutóbbi dugásunk óta eszembe sem jutott.

 Kendall felül, és sötét tekintettel néz rám. – Ez egy viszonylag egyszerű kérdés volt, Garrett. Hiányoztam, vagy sem? Az ablak felé sandítok. A másodikon vagyunk, de esküszöm, azt fontolgatom, hogy kiugrok rajta. Még az is jobb lenne, mint ez a beszélgetés. A hallgatásom felér ezer szóval. Kendall felkel, és szőke haját ideoda lengetve összeszedi a földről a holmiját. – Istenem, mekkora egy seggfej vagy! Téged egyáltalán nem is érdekellek, igaz, Garrett? Én is felállok, és a nadrágomért nyúlok. – De igen, érdekelsz – védekezem. – Csak… – Csak mi? – rángatja fel dühösen a bugyiját. – Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Én nem akarok komoly kapcsolatot. Ezt már az elején tisztáztam. Kendall arcvonásai ellágyulnak, ahogy az ajkát harapdálja. – Tudom. Én csak… azt hittem… Pontosan tudom, mit hitt. Bemesélte magának, hogy egyszer csak halálosan belészeretek, és az alkalmi légyottjainkból egy csapásra a Szerelmünk lapjai ócska feldolgozása kerekedik ki. Esküszöm, nem is tudom, miért bajlódok egyáltalán a szabályok lefektetésével. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyetlen csaj sem keveredik futó kalandba abban a tudatban, hogy abból nem lesz kapcsolat. Talán azt mondja, sőt, ideig-óráig esetleg még be is meséli magának, hogy bejön neki a kötöttségektől mentes szex, de a szíve mélyén mindegyik abban reménykedik, hogy a dolog idővel komolyabbra fordul. És akkor jövök én, a romantikus dráma ügyeletes gonosza, és sárba tiprom a szerencsétlen lány álmait annak ellenére, hogy egy percig sem áltattam a szándékaimat illetően.

– Nézd, nekem a hoki az életem – magyarázom mogorván. – Heti hat edzés, plusz évi húsz meccs… vagy akár több is, ha bejutunk a legjobbak közé. Egyszerűen nincs időm egy kapcsolatra. Te sokkal többet érdemelsz annál, mint amit én adni tudok. Kendall szomorúan néz rám. – Elegem van a futó kalandokból. A barátnőd akarok lenni. Egy újabb miért készül kiszaladni a számon, de inkább magamban tartom. Ha a testemen kívül bármi is érdekelte volna bennem, akkor talán hinnék neki, de így csak arra tudok gondolni, hogy valamiféle trófeaként tekint rám. Próbálom megőrizni a hidegvéremet, és előrukkolni még egy esetlen bocsánatkéréssel. – Sajnálom. Nekem most tényleg csak ennyi fér bele. Mire felhúzom a farmerem cipzárját, ő is visszabújik a ruháiba. Habár az öltözékét enyhe túlzás lenne ruhának nevezni, tekintve, hogy a fehérnemű fölött mindössze egy ballonkabátot visel. Ez megmagyarázza Logan és Tucker bárgyú vigyorát. Ha egy csaj ballonkabátban jelenik meg az ajtód előtt, pontosan tudod, hogy mi van, illetve mi nincs alatta. – Többet nem találkozhatunk – néz a szemembe. – Ha folytatjuk… ezt… csak még jobban akarlak majd. Ezzel nem tudok vitatkozni, ezért nem is próbálkozom. – Azért jól mulattunk, nem igaz? – kérdezem. Egy pillanatnyi szünet után elmosolyodik. – Igen. Jól mulattunk. Felém hajol, és lábujjhegyre állva megcsókol. Visszacsókolom, de már korántsem olyan hévvel, mint korábban. Csak lazán! Így tisztességes. A kalandnak vége, és nem szeretnék újra hiú reményeket táplálni benne.

 

Oldal: ELLE KENNEDY: OFF- Campus 1/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat