FOLYTATÁS.

Azonkívül az az érzésem, hogy Rowley-ék családja
mindig valami őrült helyre utazik a világban, és
nem is tudom követni, mikor hol jártak.
Már csak azért sem foglalkozom Rowley-ék utazásaival,
mert valahányszor visszajön, mindig
rettentően villog.
Tavaly tíz napra utaztak Ausztráliába, de amikor
megjöttek, úgy viselkedett, mintha a fél életét
ott töltötte volna.
Az is zavaró tényező, hogy valahányszor Rowley
valami új országba utazik, beszerez valami ottani
divatos hóbortot.

Mikor Európából jött haza két évvel ezelőtt, akkor
egy Joshie nevű popzenészért volt oda, aki,
valami nagy durranás lehet odaát. Szóval Rowley
egy halom Joshie-CD-vel, poszterrel meg miegyébbel
tért haza.
Egy pillantást vetettem a képre a CD-n, és közöltem
Rowley-val, hogy azt a Joshie-t hatéves
kislányoknak találták ki, de nem hitt nekem. Azt
mondta, hogy egyszerűen féltékeny vagyok, mert
ő „fedezte fel” Joshie-t.
És amitől aztán tényleg berágtam, hogy ez a pofa
lett Rowley bálványa. Úgyhogy valahányszor valami
kritikai megjegyzést akartam tenni, Rowley
meg sem akarta hallani.

A külföldi országokról jut eszembe, hogy ma,
franciaórán Madame Lefrere mondta, hogy ebben
az évben levelezőtársat fogunk választani.
Mikor Rodrick felsős volt, egy tizenhét éves
holland lánnyal levelezett. Tudom, mert láttam a
leveleket a lomos fiókjában.


Mikor Madame Lefrere kiosztotta a formanyomtatványokat,
úgy töltöttem ki a rubrikákat, hogy
olyan levelezőtársam legyen, mint Rodricknak.
De miután Madame Lefrere elolvasta, azt mondta,
töltsem ki újra, és válasszak mást. Azt mondta,
hogy korombeli fiút kell választanom, ÉS franciának
kell lennie. Így aztán nem valami nagy reményekkel
nézek az egész levelezőtárs-buli elé.
Péntek
Anya úgy döntött, hogy Rodrick ezentúl az iskola
után is vigyen haza, ahogy eddig az edzések után
tette. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy ő nem
sokat tanult az EDDIGI tapasztalatokból. De én
igen. Amikor ma Rodrick felszedett, megkértem,
hogy érzéssel használja a féket.

Rodrick azt mondta, rendben, de azután direkt
átment minden forgalomlassító fekvőrendőrön a
városban.
Mikor kiszálltam a teherautóból, lehülyéztem
Rodrickot, aztán elfajultak a dolgok. Anya látta
az egészet a nappali ablakából.

Beparancsolt minket, le kellett ülnünk a konyhaasztalhoz.
Azt mondta, hogy nekem meg Rodricknak
„civilizált módon” kell rendeznünk a nézeteltéréseinket.
Aztán kijelentette, hogy nekem meg Rodricknak
le kell írnunk, mit tettünk rosszul, ráadásul le is
kell rajzolnunk a dolgot. És én pontosan tudtam,
honnan szedte anya EZT az ötletet.
Anya valamikor óvónő volt, és valahányszor valamelyik
gyerek valami rosszat csinált, lerajzoltatta
vele. Azt hiszem, az az elképzelése, hogy a
kölyök elszégyelli magát azért, amit tett, és nem
teszi legközelebb.

Nos, lehet, hogy anya ötlete remekül működött a
négyéves kölykök esetében, de kitalálhatott volna
valami hatékonyabbat, mert nálam és Rodricknál
valószínűleg nem jön be a dolog.

Az az igazság, hogy Rodrick jószerint azt csinál
velem, amit akar, mert tudja, hogy úgysem tehetek
ellene semmit.
Rodrick az egyetlen, aki tud erről a TÉNYLEG
kínos dologról, ami a nyáron történt velem, és
azóta is a fejem fölött lengeti, hogy ha bármi
rosszat mondok róla, ő az egész világnak kitálalja
a titkomat.
Bárcsak én is tudnék valami szennyes dolgot róla,
hogy kiteregethessem.
Én csak egy kínos dolgot tudok Rodrickról, de
nem hiszem, hogy azzal sokra mennék.
Rodrick másodikos gimis korában éppen megbetegedett
az iskolai fényképezkedés napján. Úgyhogy
anya azt mondta apának, küldje el Rodrick elsős
képét az iskolába, hogy azt tegyék az évkönyvbe.
Ne kérdezzétek, apa hogyan cseszte el, de Rodrick
másodikos általános iskolás képét küldte el.

És akár hiszitek, akár nem, kinyomtatták.
Sajnos Rodrick elég dörzsölt volt, hogy kitépje a
képet az évkönyvéből. Ezért, ha valamit ki akarok
róla deríteni, akkor azt hiszem, mélyebbre kell
ásnom.

Szerda
Mióta anya megbízott engem meg Rodrickot a
mosogatással, apa lemegy a kazánházba vacsora
után, és a polgárháború egyik csatamezejének
miniatürizált változatán dolgozik.

Apa legalább három órát dolgozik ezen az izén.
Szerintem akkor lenne boldog, ha egész hétvégén
a csatateret építhetné, de anyának MÁS
tervei vannak.
Anyu szeret romantikus vígjátékokat kikölcsönözni,
és elvárja, hogy apu vele együtt nézze
őket. De tudom, hogy apa alig várja, hogy véget
érjen a film, és mehessen az alagsorba.
Valahányszor apa nem lehet a kazánházban, gondoskodik
róla, hogy mi, kölykök se férhessünk a
cucchoz.

Apa a csatatér KÖZELÉBE sem enged engem meg
Rodrickot, mert még valamit összekutyulunk.
És ma reggel hallottam, mikor apa mondott valamit
Mannynek, hogy Ő se kavarjon arrafelé.
Szombat
Rowley ma átjött hozzánk. Apa nem szereti, ha
átjön, mert szerinte Rowley „balesetveszélyes”.
Azt hiszem, azért, mert mikor Rowley először és
utoljára itt vacsorázott, leejtette a tányért, és az eltörött.

Ha továbbra is szívesn olvasnád a második részt, a könyvesboltban megtalálod.

 

Oldal: JEFF KINNEY-EGY ROPI NAPLÓJA 2/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat