2015 december 7.

A napokban jelent meg a Bessenyei Gábor debütáló regénye, A jövő harcosai, ami a görög mitológia elemeire épít. Az íróval a könyvéről, írásról no és a szóalkotás rejtelmeiről is beszélgettünk.

– Kérlek mesélj nekünk magadról. Mit tudhat rólad az olvasó?

Amit érdemes tudni rólam, hogy régen íróként csak szépirodalomban gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy sokkal jobban érzem magam a fantasy, különösen az urban fantasy világában. A Száz év magány számomra a mindenek felett álló regény, és egy időben annyira rákattantam Hrabalra, hogy több oldalas mondatokat írtam (ez kicsit hiányzik is). Hat éves korom óta olvasok képregényeket (szóval nem a mostani filmek hatására kapott el a szuperhős gépszíj).

Az Aranymosás regénypályázatának köszönhetem, hogy most itt vagyok, és soha nem hagyok ki egyetlen Juventus meccset sem, ha mégis, akkor ott valami komolynak kell történnie, mondjuk a hőseimhez hasonlóan épp a világot mentem meg.

Van egy egy éves fiam, akivel teljesen más nézeteket vallok az alvás hasznosságáról és szükségszerűségéről, ebből következik, hogy mostanában elég keveset alszok. Őt ez nem zavarja.

– És pont ettől szép az élet  Az első regényed, A jövő harcosai a görög mitológia elemeire épül. Honnan jött a mitológia iránti szeretet?

Nem vagyok elvakult mitológia rajongó, de valahogy tényleg mindig felbukkant az életemben. Én például azok közé tartoztam, akik elolvasták az Iliász és az Odüsszeia gimnáziumban kötelező részeit, és még élvezni is tudtam. Érdekes, hogy az első találkozásom magával a mitológiával, még kisgyerekként egy szuperhős képregény lapjain történt. A Marvel filmek dömpingjének köszönhetően ma már sokan ismerik Thort, és a tényt, a Marvel univerzumnak része a germán mitológia, de azt már kevesebben, hogy ugyanez igaz a görögre is. Például egy időben Herkules is Bosszúállók tag volt. És most nem egy Herkules nevű szuperhősre gondolok, hanem konkrétan Zeusz több ezer éves, félisten fiára.

Gyerekkori élményem még, hogy a kereskedelmi csatornák megjelenésekor elindult a Herkules című sorozat, majd azt követte a Xéna. Mai szemmel ezek már biztos cikisnek hatnak, főleg megvalósításban, de gyerekként ki nem hagytam volna egy Herkules epizódot sem. 

Ami pedig legutóbb visszarángatott a görög mitológia világába, az egy playstation exkluzív játéksorozat, a God of War.

Az egyik kedvenc karakterem a könyvedből a Halál egyik istennője, a Kéer. Ő saját kreálmány, ugye?

Nem, a testvéreivel együtt, ők is hiteles mitológiai alakok, igaz a régi szövegekben alig találni róluk egy-két említést. Ez megkönnyítette a dolgom, mert nem kötöttek több ezer éves mítoszok a karakterépítésben. Így is volt épp elég bajom vele.  A Kéer eredeti magyar elnevezése a Kér, a testvéreié pedig a Kérek. Még neki sem kezdtem a történetnek, de azt már tudtam, ha két ilyen gyakori szót tulajdonnévként használok, komoly kavarodást fogok okozni, ezért beillesztettem egy némának szánt „H” betűt az eredeti névbe. Így született meg: a Khér. Aztán kiderült, hogy kh egy külön hangértékű betű a görögöknél, szóval ez nem maradhatott. A szerkesztőmmel, Bartos Zsuzsával nagyon sokáig töprengtünk a megoldáson, míg végül a Könyvmolyképző első boltnyitóján beszélgettünk néhányan, ahol felvettem a problémám, és Kae Westa javasolta, hogy toldjuk meg olyan magánhangzóval, amitől az eredeti hangzása kevéssé változik. Kae talán nem is tudja, hogy milyen sokat segített. 

– Ó, micsoda kulisszatitkok! Apropó, ki volt a te kedvenc karaktered a könyvből. És miért pont ő?

Az eddigi olvasók közül szinte mindenki a Kéert nevezte meg kedvencként, én viszont Adriát bírom a legjobban. Nagyon vagány lány és kellően őrült. Azt hiszem, jól el lettünk volna a gimiben. 

– A Jövő harcosai folytatása mikorra várható? Min dolgozol még ezen a történeten túl?

Nem rég fejeztem be a második részt, de késznek semmiképp nem mondanám. Leginkább a hossza ijeszt meg, ami egyelőre nem tűnik olvasóbarátnak. Az biztos, hogy még sok munka lesz vele, de remélem, jövőre kijöhet. Alapból nem szeretném váratni az olvasókat, szóval a terveim szerint, ha sorozatot írok, akkor éves szinten fog érkezni folytatás.

Az Olimposz legyőzése sorozaton túl épp szünetet tartok. Legalábbis a könyvbemutatóig. Utána viszont annyi ötletem van, hogy azt sem tudom, hová nyúljak. Az biztos, hogy szeretnék kicsit kilépni a sorozat világából, és egy egykötetes történetet írni.

– Van olyan téma, amiről régóta szerettél volna írni, de még nem került sor rá? Ha igen, mi az?

Egyszer írtam egy urban fantasyt, amiben központi témának az öregedést szántam, de ez valahogy folyamatosan elcsúszott, és amikor eljutottam a regény csúcspontjához, meglepődve ismertem fel, hogy ez a (bosszú)történet nem az öregedésről, hanem az iskolai bántalmazásokról szólt. Ez a téma azóta is foglalkoztat. Nem tudom pontosan miért, mert habár tizenkét iskolai évet nehéz atrocitások nélkül átvészelni, nekem ilyen szempontból kevés okom van a panaszra. Talán egyszerűen csak az erővel és a hatalommal való visszaélés bánt, és az igazságtalanság, hogy egyesek a saját maguk örömére és szórakoztatására képesek megfosztani a kortársaikat a boldog, vagy legalábbis normális gyerek- és kamaszkortól.

Szóval az iskolai erőszak és bántalmazás témája valószínűleg még sokáig kísérni fog. Nagyon enyhén még A jövő harcosaiban is felbukkan, de szinte biztos vagyok benne, hogy komolyabban is foglalkozni fogok vele.

Kíváncsian várom, hiszen A jövő harcosaiban is remek volt ez a szál. Íróként hol és hogy szeretsz írni? Csak éjszaka? Zene mellett, vagy anélkül? Hogy képzeljük el Bessenyei Gábort, amikor ír?

Régen, olyan tíz éve, mániám volt, hogy nekem éjszaka kell írnom. Aztán rájöttem, hogy éjszaka fáradt vagyok.  Most napközben kezdem az írást, de ha kell, késő estig csinálom. Zenét ritkán hallgatok előtte, közben pedig soha. Abszolút magányra van szükségem. Ha kizökkentenek az írásból olyan fél percre, utána legalább negyed óráig netezek, mire újra rá tudom venni magam a munkára.

Még gyerekkoromból ered a szokásom, hogy szeretek járkálás közben gondolkodni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy sétálok fel-alá a szobámban, és jönnek az ötletek. Aztán egyszer csak lendületből belevetem magam a székembe és írni kezdek.

– Szabadidődben mivel foglalkozol még szívesen? Van valamilyen hobbid is?

Hat éves koromtól videojátékozom, így ha esténként van egy kis időm, szeretek a playstationömmel játszani. De szívesen dartsozok is. Ez persze nem jelenti azt, hogy kicsit is jó lennék benne, csak szeretek dobálni.

Ha olyan sportokba botlok a tévében, mint a sznúker vagy a darts, képes vagyok órákra ott ragadni. Sőt, gyakran kifejezetten keresem is ezeket. Például, hamarosan kezdődik a darts világbajnokság, ami az ünnepi időszakom egy jelentős részét el fogja vinni.

 

– December 13-án lesz a regényed bemutatója. Várod már? Izgatott vagy? Milyen érzések kavarognak benned?

Egyelőre nem vagyok izgatott, pedig annak kellene lennem, hiszen a nyilvános szereplés szokatlan számomra, és nem is igazán kedvelem. Szerintem még nem érzem át, hogy mibe csöppenek bele, és a bemutató napján egyszerre fog rám borulni nagyon sok minden. Na, az majd érdekes lesz…

– Kinek és miért ajánlanád A jövő harcosai elolvasását?

Mivel egy görög mitológiára épülő urban fantasyról van szó, ami erősen céloz egy bizonyos korosztályt, könnyű válasz lenne, hogy többek között a Percy Jackson sorozat kedvelőinek. És tényleg úgy gondolom, hogy Percy rajongói ezt a regényt is szeretnék, de azt is szeretném hinni, hogy a történet van annyira sodró és lendületes, hogy képes lehet húsz, harminc, vagy akár még idősebb olvasókat is magával ragadni.

– Az interjút készítette: Rácz Tibor

 

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-bessenyei-gabor-7682.html

 

Oldal: Interjú Bessenyei Gáborral.
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat