Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

Nem is olyan régen Simon Lewisnak még meggyőződése
volt, hogy a testnevelő tanárok egytől egyig démonok, akik
valamelyik pokoli dimenzióból szöktek meg, és a koordinálatlan
mozgású diákok gyötrelmeiből táplálkoznak.
Nem is sejtette, hogy majdnem telibe talált.
Az Árnyvadász Akadémián persze nem tartottak testnevelésórákat,
vagyis nem igazán. Az edző, Delaney Scarsbury egyáltalán
nem démon volt, hanem árnyvadász, de feltehetőleg ideális
szombat esti kikapcsolódásnak tartotta, ha egy pokolbéli szörnyeteg
fejét haraphatja le – Simon ezeket az apróságokat részletkérdéseknek
tekintette.
– Lewis! – kiáltotta Scarsbury. Megállt a hason fekvő Simon
fölött, aki minden akaraterejét összeszedve igyekezett még egy
fekvőtámaszt kipréselni magából. – Mire vársz? Gravírozott meghívóra?
Scarsbury combjai felértek két fatörzzsel, és a bicepsze mérete sem
volt kevésbé lehangoló. Ez legalább valóban komoly különbségnek
arnyvadasz2.jpg
bizonyult az árnyvadász és Simon mondén tesitanárai között, akik
közül a legtöbben valószínűleg egy zacskó csipszet sem tudtak
volna kinyomni. Továbbá egyetlen mondén tesitanár sem kötötte
be kalózok módjára a fél szemét vagy hordott magánál vésett
rúnákkal teli, angyalok által megáldott kardot.
Ami azonban a lényeget illeti, Scarsbury éppen ugyanolyan
volt.
– Figyeljétek Lewist! – kiáltotta oda az osztály többi tagjának,
miközben Simon reszketegen kinyomta magát, minden erejével
arra koncentrálva, nehogy hasra vágódjon a porban. Aztán
megint. – A mi hősünknek még a végén sikerül legyőznie a gonosz
spagettikarjait!
Még jó, hogy csak egyetlen ember nevetett. Simon a kuncogásáról
egyből felismerte Jon Cartwrightot, aki egy előkelő árnyva
dászcsalád legidősebb fia volt (és ezzel előszeretettel dicsekedett
is).
Jon szentül hitt benne, hogy nagy embernek született, és láthatólag
bosszantotta, hogy Simon, a balfék mondén előbb ért
célba. Még akkor is, ha csak alig valamire emlékezett az egészből.
Persze Jon volt az, aki először kezdte el „a mi hősünk”-nek nevezni
Simont. És mint minden gonosz tesitanár, Scarsbury is készséggel
követte a népszerű izomagy példáját.
Az Árnyvadász Akadémiának két futópályája volt. Az egyiket
árnyvadász diákok részére tartották fenn, akik ebben a világban
nőttek fel, és a vérük a démonok elleni harcra predesztinálta
őket, a másikat pedig tehetségtelen, a megfelelő géneket teljes


mértékben nélkülöző mondénok számára, akik zihálva igyekeztek
tartani a tempót.
A két társaság a napja java részét külön töltötte. A mondénok
a harcművészetek alapjait tanulták, és részletekbe menően megismerkedtek
a nephilimek törvényeivel, az árnyvadászok ellenben
a magasabb szintű ismeretekre koncentráltak: dobócsillagokkal
zsonglőrködtek, a cthulhu nyelvet tanulták, és a visszataszító felsőbbrendűség
meg ki tudja még, mi más rúnáit rajzolták magukra.
(Simon továbbra is abban reménykedett, hogy az árnyvadász
használati utasításban valahol rátalál a vulkáni halálfogás titkára.
Végül is az oktatóik folyton ugyanazt ismételgették: minden történet
igaz.)
Reggelente azért mindenki együtt kezdett. A legtapasztaltabb
és a legtapasztalatlanabb diákok napkeltekor közösen töltöttek
el egy gyötrelmes órát erősítéssel. De legalább a fekvőtámaszokat
együtt csináljuk, gondolta Simon, miközben makacs bicepsze megtagadta
az engedelmességet.
Amikor otthon bejelentette, hogy katonai akadémiára készül,
mert keményebb akar lenni, az anyja furcsán nézett rá. (Anynyira
azért nem furcsán, mintha Simon azt jelentette volna be,
hogy egy démonvadász-iskolába jelentkezik, ahol végül inni fog
a Végzet Kelyhéből, felemelkedik az árnyvadászok közé, és talán
még a Pokol egy környékbeli dimenziójában elvesztett emlékeit
is visszakaphatja. De majdnem.) A pillantás azt sugallta: Az én
fiam, Simon Lewis egy olyan helyre készül, ahol száz fekvőtámaszt
kell lenyomni reggeli előtt?

A fiú ezt részben onnan tudta, hogy jól tudott olvasni az anyja
arcából, de onnan is, hogy amikor a nő végül megint szóhoz
jutott, azt mondta:
– Az én fiam, Simon Lewis egy olyan helyre készül, ahol száz
fekvőtámaszt kell lenyomni reggeli előtt?
Aztán ugratni próbálván Simont, megkérdezte, hogy valami
ördögi lény szállta-e meg, mire a fiú erőltetetten felnevetett, és
kivételesen igyekezett nem törődni az emlékfoszlányokkal az előző
életéből; a valódi életéből. Abból, amelyikben vámpírrá lett,
az anyja szörnyetegnek nevezte, és kizárta a házból. Simon néha
úgy érezte, bármit megtenne, hogy visszaszerezze az elvesztett
emlékeit, de időről időre felmerült benne, hogy talán jobban jár,
ha bizonyos dolgok végleg feledésbe merülnek.
Scarsbury többet követelt, mint bármelyik kiképző őrmester,
és minden reggel kétszáz fekvőtámaszt csináltatott… Viszont legalább
annyit megengedett, hogy előbb reggelizzenek.
A fekvőtámaszok után jöttek a körök. A körök után jöttek a
sprintek. És a sprintek után…
– Csak utánad, hős! – vigyorgott Jon, és előreengedte Simont
a mászófalon. – Ha adunk neked egy kis előnyt, talán nem kell
annyit várnunk, hogy utolérj bennünket.
Simon túl fáradt volt hozzá, hogy visszavágjon. Ahhoz pedig
végképp túl fáradt volt, hogy felkapaszkodjon a falra az egymástól
lehetetlenül távol elhelyezett fogódzók után tapogatva. Egy-két
méternyit felmászott, de aztán megállt, hogy pihentesse hevesen
tiltakozó izmait.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 393
Tegnapi: 35
Heti: 428
Havi: 2 404
Össz.: 738 938

Látogatottság növelés
Oldal: TÖRTÉNETEK AZ ÁRNYVADÁSZ AKADÉMIÁRÓL 2/ RÉSZLET 1
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »