FOLYTATÁS.

Rohadt csalódott lettem, mikor rájöttem, hogy a
tehetséges csoportba kerülök, mert az egy csomó
plusz munkát jelent.
Mikor az előző év végén felmértek, mindent elkövettem,
hogy a könnyített csoportba kerüljek az
idén.
Mama keményen rámászott az igazgatóra, úgyhogy
lefogadom, ő lépett közbe és intézte el,
hogy újra a tehetséges csoportba kerüljek.
Mama mindig azt mondja, hogy okos kölyök vagyok,
de egyszerűen nem „fordítok elég figyelmet
a tanulásra”.

Viszont egy dolgot megtanultam Rodricktól:
csökkentsd a veled szembeni elvárásokat a minimumra,
így aztán azzal is meglepsz másokat, ha
gyakorlatilag nem csinálsz semmit.

Valójában egy kicsit örülök, hogy nem sikerült a
könnyített csoportba kerülnöm.
Láttam pár embert a „Husi mondja hű” csoportból,
akik fejjel lefelé tartották a könyvet, és
szerintem nem viccből.

Szombat
Hát, végre vége az első hétnek az iskolában, úgyhogy
ma tovább alszom.
A legtöbb srác korán kel szombaton, hogy
rajzfilmet nézzen, vagy valamit, de én nem. Az
egyetlen oka, hogy kibújok az ágyból hétvégén,
egyszerűen az, hogy nem bírom tovább elviselni a
szájszagomat.

Sajnos apa 6:00-kor kel, tekintet nélkül arra,
hogy milyen nap van, és egyáltalán nem érdekli,
hogy normális ember módjára próbálom élvezni a
szombatot.
Ma nincs semmi dolgom, úgyhogy elindulok
Rowley-hoz.
Rowley gyakorlatilag a legjobb barátom, de ezen
rövidesen változtatni akarok.
Év eleje óta kerülöm Rowleyt, mert olyasmit művelt,
amitől tényleg elszállt az agyam.

Amikor a nap végén kiszedtük a holminkat a
szekrényből, Rowley odajött hozzám, és megkérdezte:
Legalább egymilliószor mondtam Rowley-nak,
hogy most már felsősök vagyunk, és ebben az
életkorban az ember azt mondja, hogy „jössz
lógni?”, nem pedig azt, hogy „jössz játszani?”. De
mindegy, hányszor rágom a szájába, legközelebbre
úgyis elfelejti.
Megpróbálok ügyelni a hírnevemre, mióta felsős
vagyok. De Rowley egyáltalán nem tesz jót az
imázsomnak.

Rowleyval pár éve ismerkedtem meg, mikor a
szomszédunkba költözött.
A mamája vett neki egy könyvet „Hogyan szerezzünk
barátokat új helyen” címmel, és átjött hozzánk,
hogy kipróbálja ezeket a hülye trükköket.
Azt hiszem, megsajnáltam Rowley-t, és úgy döntöttem,
hogy a szárnyaim alá veszem.
Szuper volt vele lenni, főként, mert minden poénomat
elsüthettem rajta.

Hétfő
Tudod, miért tesztelek minden kitolást Rowley-n?
Nos, van egy öcsém, Manny, és SOHA egyetlen
trükkömet se veszi be.
Anyáék úgy óvják Mannyt, mintha valami kisherceg
lenne. Sose kerül bajba, még akkor sem, ha
megérdemelné.
Tegnap Manny önarcképet rajzolt a szobám ajtajára.
Azt hittem, hogy most tényleg befűtenek
neki, de mint mindig, most is tévedtem.

De legjobban az böki a csőröm, ahogy engem
szólít. Kiskorában nem tudta kimondani, hogy
„bratyóm”, ezért elkezdett „Bubinak” nevezni. És
MÉG MINDIG így hív, bár megpróbáltam elérni
a szüleinknél, hogy állítsák le.
Szerencsére egyetlen haverom sem tud még róla,
de hidd el, volt pár meleg helyzet.

Mannynak én segítek reggelente készülődni.
Amint elkészítem a zabpelyhét, bevonul vele a
nappaliba, és letelepszik a műanyag bilijére.
És mikor itt az ideje, hogy óvodába menjen, feláll,
és a maradékot egyenesen beleönti a retyóba.
Anya mindig azzal gyilkol, hogy nem fejezem be
a reggelimet. De ha neki kellene minden reggel
kikaparnia a zabpelyhet egy műanyag bili aljáról,
neki sem lenne túl sok étvágya.

Kedd
Nem tudom, említettem-e már, de SZUPER jó
vagyok a videójátékokban. Lefogadom, bárkit
laposra vernék a korosztályomból.
Sajnos apa nem igazán díjazza ez irányú képességeimet.
Folyton azzal nyaggat, hogy menjek ki
és „mozogjak”.
Szóval ma este vacsora után, mikor elkezdett kifelé
terelgetni, megpróbáltam elmagyarázni neki,
hogy a videójátékokkal az ember sportolhat,
például focizhat, és még ki sem melegszik.
De szokás nem értette a logikámat.

Apa általában egész okos figura, de mikor a józan
paraszti eszét kéne használnia, néha meglepi az
embert.
Biztos vagyok benne, hogy legszívesebben
szétszerelné a játékomat, ha rá tudna jönni,
hogyan kell csinálni. De szerencsére a gyártók
szülőbiztossá tették.

Valahányszor apa kirúg a házból, hogy valami sportos
tevékenységet űzzek, egyszerűen elmegyek
Rowleyék-hoz, és ott folytatom a videójátékot.
De sajnos ott csak autóversenyzést meg hasonlókat
lehet játszani.
Mert valahányszor én hozok valamit, a papája
megnézi valami szülői weboldalon. És ha bármiféle
harc vagy erőszak szerepel benne, nem engedi,
hogy játsszunk vele.
Rohadt uncsi Forma 1-es autóversenyt játszani
Rowley-val, mert ő – velem ellentétben – nem komoly
játékos. Ahhoz, hogy legyőzzem, csak an�-
nyit kell tennem, hogy valami röhejes nevet adok
a kocsimnak a játék elején.

És mikor megelőzöm Rowley-t, ő egyszerűen
szétesik.
Miután ma is lemostam Rowley-t a pályáról, hazaindultam.
Párszor átszaladtam a szomszéd locsolója
alatt, hogy úgy nézzek ki, mint aki megizzadt.
Apa bevette.

De a trükk visszaütött, mert ahogy anya meglátott,
azonnal elzavart zuhanyozni.
Szerda
Azt hiszem, apa egész elégedett lehetett magával,
hogy tegnap kizavart, mert ma sem úsztam
meg.
Tényleg marhára zavaró, hogy Rowley-ékhoz kell
mennem, ha videójátékot akarok játszani. Ott
az a Fregley nevű lökött srác, aki félúton lakik
a mi házunk és Rowley-éké között, és mindig az
előkertjükben lebzsel. Úgyhogy rohadt nehéz
megúszni.

Fregley az én csoportommal jár tesire, és valami
kitalált nyelven beszél. Mikor vécére akar menni,
azt mondja:
Mi, többiek, mostanra már egész jól kiismertük
Fregley-t, de a tanárok, azt hiszem, még nem
igazán kapiskálják, mi az ábra.
Ma azt hiszem, magamtól is elmegyek Rowleyékhoz,
mert a bátyám, Rodrick és bandája az alagsorban
próbál.

Rodrick zenekara TÉNYLEG borzalmas. Képtelen
vagyok otthon maradni, ha gyakorolnak.
A banda neve „Telepelus”, csak Rodrick kocsijára
úgy írták ki „Telepölu”.
Az ember azt hinné, hogy azért írták így,
hogy szuperebb legyen, de lefogadom, ha valaki
elárulná Rodricknak, hogyan kell írnia a
„Telepelust”, meglepődne.
Apának nem tetszett, hogy Rodrick zenekart
alapít, de anya odavolt érte.
Ő vette Rodricknak az első dobszerkót is.

Azt hiszem, anya lelki szemei előtt az lebegett,
hogy valamennyien megtanulunk valamilyen hangszeren
játszani, és amolyan családi zenekarként
működünk, amilyet a tévében látott.
Apa tényleg rühelli a heavy metált, de Rodrick és
bandája éppen ezt nyomja. Szerintem anyát nem
igazán érdekli, mit játszik vagy hallgat Rodrick,
mert számára minden zene egyforma. Ma reggel
is, mikor Rodrick az egyik CD-jét hallgatta a nappaliban,
bejött anya és nekiállt táncolni.

Ettől Rodrick tényleg bepörgött, úgyhogy lerongyolt
a boltba, és tizenöt perccel később egy
fülhallgatóval jött vissza. Ez egész jól megoldotta
a problémát.
Csütörtök
Rodrick tegnap kapott egy új heavy metal CD-t,
és volt rajta valami „Szülői figyelmeztetés” feliratú
matrica.
Még sose sikerült ilyen szülői figyelmeztetéssel
ellátott CD-t hallgatnom, mert anyáék soha nem
engedték, hogy ilyet vegyek. Végül rájöttem:
csak úgy hallgathatom meg Rodrick CD-jét, ha
kicsempészem a házból.
Ma reggel, miután Rodrick elment, felhívtam
Rowleyt, hogy hozza el a CD lejátszóját az iskolába.

Aztán bementem Rodrick szobájába, és leemeltem
a CD-t a tartóról.
Nem szabad saját zenelejátszót vinni a suliba,
úgyhogy meg kellett várnunk az ebédet, mikor
kiengednek bennünket. Amint lehetett, visszalopóztunk
az iskolába, és betettük Rodrick CD-jét.
De Rowley elfelejtett elemet tenni a lejátszójába,
úgyhogy teljesen használhatatlan volt.
Szerencsére kitaláltam egy jó játékot: felteszed
a fejedre a fülhallgatót, és anélkül, hogy a kezeddel
segítenél, igyekszel lerázni.

Az a győztes, akinél hamarabb lepotyog.
Én tartottam a csúcsot hét és fél másodperccel,
de azt hiszem, egy kis „tölteléket” is sikerült
felráznom magamból.
Épp a játék közepén jött arra Mrs. Craig, és
természetesen lebuktunk. Elvette a lejátszót, és
kezdődött a leszúrás.

De azt hiszem, tévedésben volt a működésünk
tárgyát illetően. Arról kezdett beszélni, hogy
mennyire „káros” a rock and roll, és hogy eleszi
az agyunkat.
Már éppen meg akartam neki mondani, hogy
még elem sincs a lejátszóban, de látszott, hogy
nem hagyja félbeszakítani magát. Úgyhogy
vártam, míg befejezi, és azt mondtam: – Igen,
tanárnő.
De mikor Mrs. Craig már éppen elengedett volna
minket, Rowley elkezdett bömbölni, hogy nem
akarja, hogy a rock and roll elegye az agyát.
Őszintén, képtelen vagyok kiigazodni a fickón.

Péntek
Nos, mostantól a saját kezembe veszem a dolgot.
A múlt éjjel, miután mindenki lefeküdt, leosontam
meghallgatni Rodrick CD-jét a sztereó lejátszón
a nappaliban.
Föltettem az új fülhallgatót, és tényleg baromi
hangosra tekertem. Aztán lenyomtam a lejátszó
gombot.
Először is hadd jegyezzem meg, kifejezetten
megértem, miért ragasztották a „Szülői figyelmeztetés”
feliratú matricát a CD-re.
De csak úgy harminc másodpercet hallgattam az
első számból, mikor félbeszakítottak.

Kiderült, hogy nem dugtam be a fülhallgatót a
sztereólejátszóba. Úgyhogy a zene valójában a
HANGSZÓRÓKON keresztül jött, nem a fejhallgatón.
Apa felhajtott a szobámba, becsukta maga után
az ajtót, és vészjóslóan kijelentette:

Ha továbbra is szívesen olvasnád Ropi első naplóját, a könyvesboltban megtalálod, és azon bevásárlóközpontban, ahol a kiadó űzletet nyitott.

Oldal: JEFF KINNEY-EGY ROPI NAPLÓJA 1/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat