FOLYTATÁS.

De te biztosan megbirkózol vele, Amy – mondta. – Ha valakinek, neked biztos menni fog.
* Másnap délután háromkor Amy várta, hogy Scott megérkezzen Spartannel. Lou és Nagyapa épp bevásárolt, Ty pedig szabadnapos volt, úgyhogy Matt átjött látogatóba. A fiú végigrúgott egy követ a feljárón. – Scott nemsokára ideér – pillantott az órájára. – Azt mondta, valamivel három előtt itt lesz. – Tudom – bólintott Amy. Hevesebben vert a szíve a gondolatra, hogy hamarosan viszontlátja Spartant. Örült neki, hogy Matt vele volt. Bár a fiú nem volt anynyira odáig a lovakért, és nem is értette teljesen, miként érzi magát Amy, könnyebb volt, hogy mellette áll. – Beszéltél Sorayával mostanában? – kérdezte Matt. – Múlt héten kaptam tőle levelet – felelte Amy. Soraya Martin a legjobb barátnője volt. Épp egy lovas táborban nyaralt, és Amy nehezen viselte, hogy nem beszélhet vele gyakrabban. – Azt írta, jól érzi magát. – Mikor jön haza? – Három hét múlva – válaszolta Amy. – Már alig várom! Idegesen az órájára pillantott. Merre jár Scott? Miért késik? Már ide kellett volna érnie. Odasétált az istálló végében álldogáló hatalmas, szürke lóhoz, és megsimogatta, mire a ló lelkesen nekinyomta az orrát a kezének. Amy halványan elmosolyodott. Nem számít, milyen rosszul érezte magát, Pegazus mindig megértette őt. Az apja lova volt – az egyik

legjobb ugróló az egész világon. Csakhogy tizenkét évvel ezelőtt baleset történt Londonban: az apja többé nem lovagolhatott, Pegazus pedig fizikailag és lelkileg is megszenvedte az esetet. Amy megcsókolta Pegazus puha orrát. Az anyukája Pegazust ápolgatva tanulta meg az alternatív terápiák minden csínját-bínját, és ez ösztönözte arra, hogy megalapítsa Heartlandet – a lovak menedékét –, miután tönkrement a Tim Fleminggel kötött házassága. Matt Amyhez lépett. – Már húsz perce itt kellene lennie – aggodalmaskodott az órájára pillantva. – Remélem, nem történt semmi baj. Amy ellépett Pegazustól, és megütötte a fülét a bekötőúton végigguruló autó zúgása. – Biztos ő az – mondta gyorsan. Pár másodperccel később be is fordult Scott viharvert terepjárója a sarkon, mögötte egy himbálózó lószállító utánfutóval. Ahogy közelebb ért, a fémnek csattanó paták zaját hallották. Amy és Matt idegesen egymásra pillantott. A terepjáró megállt mellettük. Scott leállította a motort, és kiugrott. – Nem semmi út volt! – szólalt meg. Nyúzott arccal az utánfutó felé biccentett. – Egyszer azt hittem, Spartan ki fog törni hátul. Végig rugdosta a trélert. Egy pillanatra elhallgattak, majd hirtelen éles nyerítés harsant, tele dühvel, haraggal. Amy ugrott egyet, amikor Spartan patája nekivágódott a közvetlenül mellette álló tréler falának. – Hű! – lepődött meg Matt. – Nagyon dühösnek tűnik. – Az is. – Scott Amyre pillantott. – Jobb, ha kihozzuk. Bemegyek, és megfogom, amíg ti ketten leeresztitek hátul a rámpát.

Scott az oldalsó ajtón bement a trélerbe. Ismét patadobogást hallottak, és a lószállító megremegett. Amy torkában dobogó szívvel kerülte meg az utánfutót, hogy leeressze a rámpát. Spartan néhány pillanaton belül kijön. Úgy emlékezett rá, ahogyan aznap este az anyukájával befogták – gyönyörű, békés jószágként. Hihetetlenül barátságos volt egy csődörhöz képest, főleg úgy, hogy bezárták egy sötét istállóba. De már nem volt csődör. Scott kiherélte, amikor úgy tűnt, felépül és Heartlandre szállíthatja, hogy meggyógyítsák, és új otthont keressenek neki. – Gyerünk! – szólt ki az állatorvos. Amy és Matt leengedte a rámpát, és még épp időben ugrottak félre, ugyanis Spartan hangos nyerítéssel előreugrott. – Nyugalom! Nyugi! – kiáltotta Scott. A ló előreugrott, és végigdübörgött a rámpán. Megtorpant, és alaposan megnézte magának a legelőket és a kerítéseket. Pej szőre izzadságtól csillogott, szemében tűz égett. Amy dermedten állt. Alig ismerte meg Spartant. Az első alkalommal látott bizalom és nyitottság teljesen eltűnt a pillantásából, a helyére düh és félelem költözött. A hátát és az oldalát csúnya hegek borították. Amyt elöntötte a bűntudat. Hirtelen kétségbeesett vágyat érzett arra, hogy sarkon forduljon és elszaladjon – méghozzá jó messzire. Spartan hirtelen megérezte Amy illatát, és oldalra kapta a fejét. Dühös nyerítéssel, nyitott szájjal, a fülét leszorítva nekiugrott. Amy hátrahőkölt. Scottnak csak nagy nehezen sikerült féken tartania a lovat. – Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan. – Semmi bajom – lehelte Amy.

– Jobb, ha bevisszük a bokszába – mondta Scott. – Majd én kinyitom az ajtót – ajánlotta fel Matt. Óvatosan elment Spartan mellett, és átsietett az udvaron. Scott utá na vezette a lovat. Spartan a fejét rázva ügetett mellette. Nem akarta levenni Amyről a szemét, de Scott hangja és a kötőfék továbbhaladásra ösztökélte. Scott bevitte a bokszba, és bezárta mögötte az ajtót. – Sajnálom, ami odakint történt – szabadkozott Amynek. – Nem tudom, mi ütött belé. Nem volt könnyű dolgunk vele, de még senkinek sem ugrott így neki. – Biztos csak azért történt, mert eddig be volt zárva a trélerbe – igyekezett logikus magyarázatot találni Amy. – Eszébe juttatta a balesetet. Odalépett az ajtóhoz, és belesett. Észrevette, hogy Spartan megmerevedik, amikor meglátta őt, és a következő pillanatban mindenféle előjel nélkül az ajtónak ugrott. Csupán pár centire csattant a foga Amy karjától. – Hé! – üvöltött rá Scott a lóra. Spartan visszahúzódott a boksz hátuljába. – Mi ütött belé? – kérdezte Matt Amytől. Amy gyorsan Scott felé fordult. – Utál engem, igaz? Tudja, hogy miattam történt a baleset. – Nem utál – felelte Scott gyorsan. – A lovak nem haragtartó állatok. Ezt te is tudod. De összekötött téged a balesettel. Valószínűleg azért támad, mert fél, hogy ha közel enged magához, megint valami hasonló történik majd vele. – Akkor mit csináljon Amy, Scott? – kérdezte Matt aggodalmasan a bátyjától.

– El kell érnie, hogy ismét megbízzon benne – válaszolta Scott. Amy szemébe nézve folytatta: – Hosszas, nehézkes feladat lesz, de már máskor is sikerült. Amy legszívesebben kiabálni kezdett volna: Persze, de akkor anya még élt, és a ló nem félt tőlem! Scott nyilván leolvashatta az arcáról a kétségeit. – Menni fog, Amy. Talán te vagy az egyetlen, akinek sikerülhet. Ha Spartan elfogad téged, és ismét megbízik benned, akkor másokat is közel enged majd magához. Amy nyelt egyet. Mindennap foglalkoznia kell majd Spartan nel, belenézni a dühtől csillogó szempárba, elviselni a megvetését. Nem volt benne biztos, hogy készen áll erre. Scott tanulmányozni kezdte őt. – Figyelj, ha nagyon nem szeretnéd, akkor ne emészd magad emiatt – szólalt meg. – Megpróbálok keresni neki egy másik helyet. Bár Scott nem mutatta a csalódottságát, Amy tudta, hogy nem lenne egyszerű feladat találni valakit, aki segítene Spartanon. Nyelt egy nagyot. – Nem, majd én megoldom – felelte. Scott elmosolyodott. – Szuper! – szorította meg Amy vállát. – És egy pillanatig se aggódj! Tudom, hogy menni fog. Amy Spartan ajtajára pillantott, és azt kívánta, bár ő is ennyire biztos lenne ebben.

Második fejezet Magára hagyták Spartant, hogy lenyugodjon, és Scott megkérdezte, ránézhet-e Cukorfalatra. – Persze – bólintott Amy. Cukorfalat az a shetlandi póni volt, amit Amy gyógyított meg. Miközben átsétáltak az udvaron, elhaladtak a karámnál, és Amy megállt, hogy megpaskoljon egy fakó pónit, ami épp kikukucskált a kerítés felett. – Szia! – köszöntötte Amy. Naptáncos válaszképpen prüszkölt egyet, és szeretettel Amy mellkasához nyomta a fejét. – Jól néz ki – jegyezte meg Scott. – Igen – bólintott Amy. Adott egy-két mentacukrot Naptáncosnak. A póni túl kiszámíthatatlan és rakoncátlan volt ahhoz, hogy máshova kerüljön, úgyhogy Heartland kevés állandó lakosa közé tartozott. Bár mindenki mással csúnyán viselkedett, Amyért odáig volt, és ha épp úgy alakult, el-eljártak a helyi díjugrató bajnokságokra.

– Szóval hogy van mostanában Cukorfalat? – érdeklődött Scott, miközben továbbsétáltak, és beléptek az udvar végében álló tizenkét állásos istállóba. – Egyre jobban – felelte Amy. – Már rendesen eszik. Cukorfalat három hétre élelem nélkül és egyedül maradt az istállójában, amikor a tulajdonosa, az idős Mrs. Bell meghalt. Heartlandre érve már teljesen belebetegedett a gyászba, nem volt hajlandó enni, és nagyon rosszul lett, gócos tüdőgyulladást kapott. Olyan borzasztó állapotba került, hogy egészen egy héttel ezelőttig attól féltek, elveszítik – ám ekkor csodával határos módon enni kezdett, és azóta egyre javult az állapota. Cukorfalat a szénahálója mellett állt. Üdvözlésképp halkan felnyihogott, és odasétált a jövevényekhez. – Nagyon jól fest – állapította meg Scott, és megsimogatta a shetlandi póni dús, lenszínű sörényét. – Milyen szereket használtatok? Amy végigvette a Cukorfalat kezeléséhez használt gyógynövényeket és az aromaterápiás olajakat. – Higított narancsvirágolajat a masszázshoz, az etetéshez pedig fokhagymát, görögszénamagot és csalánt – sorolta. – Úgy tűnik, bevált. – Az nem kifejezés! – lelkendezett Scott elismerően. Ellenőrizte Cukorfalat légzését és szívverését. – Gyorsan javul az állapota. – Hát, igazából Lou gondoskodik róla – vallotta be Amy. – Lou? – visszhangozta Scott. Amyt is meglepte a dolog. Az apjuk balesete és a szüleik azt követő válása óta Lou hallani sem akart a lovakról. Még akkor is nagy ívben kerülte őket, amikor az anyukájuk halála után Heartlandre utazott. A kis shetlandi póninak azonban sikerült megenyhítenie Lou szívét, akit annyira megérintett Cukorfalat tragédiája, hogy azóta ő gondozta.

– Minden szabadidejét vele tölti – jegyezte meg Amy. – Meddig marad Lou? – kérdezte Matt. – Hát, azt mondta a munkahelyén, hogy őszig biztos nem megy vissza – válaszolta Amy. Hálásan megpaskolta Cukorfalatot. Ha ő nem lett volna, Lou már réges-régen visszatért volna a manhattani menő állásához. – És mi lesz, ha visszamegy? – fűzte tovább a szót Scott. Amy vállat vont. Nem akart ezen gondolkozni. Télen, amikor neki már iskolába kell járnia, valahogy előteremtik a pénzt, hogy felfogadjanak még egy lovászt – ha nem megy, kénytelenek lesznek megválni néhány lótól. – Talán meggondolja magát – mondta végül optimistán. – Szerinted van rá esély? – lepődött meg Scott. – Azt hittem, nagyon odáig van a városi életért. – Ez igaz – ismerte el Amy. Lou tényleg odáig volt a munkájáért… A munkájáért, a lakásáért meg a pasijáért, Carlért. – De úgy látom, jól érzi magát itt. Nem is tudom… Talán itt marad. Ekkor autózúgást hallottak a ház irányából. – Biztos hazaértek Nagyapával – jegyezte meg Amy. Átvágtak az udvaron. Jack Bartlett kombija a ház előtt állt, és Louval épp kiszálltak az autóból. – Sziasztok! – kiáltotta Amy. – Sziasztok! – üdvözölte őket Nagyapa. – Ezek szerint Spartan már itt van, igaz? – Igen. Az utolsó bokszban – válaszolta Amy. Nagyapa és Lou kíváncsian odasétált. Amy a hátsó ajtónál álló, üdítőt szürcsölő Mattre pillantott, majd utánuk sietett. – Ne menjetek túl közel! – figyelmeztette őket. Nagyapa megtorpant.

– Miért ne? – Tanulmányozni kezdte Amy arcát, és a szemében aggodalom csillant. – Nem veszélyes, ugye? – Nem, nem, dehogyis! – vágta rá Amy. – Csak egy kicsit felzaklatta az utazás. – Szép jószág – jegyezte meg Nagyapa az ajtó felett bepillantva. – Ahogy látom, egy Morgan*. Scott Amyhez fordult. – Most már mennem kell. Csörögj rám, ha felmerül bármi kérdés, ha nem, pár nap múlva beugrok. – Elmosolyodott. – Ó, és sok szerencsét! – Matthez fordulva így folytatta: – Elvigyelek? – Aha, köszi – bólintott Matt. Elköszöntek, aztán elindultak Scott terepjárójához. A motor köhögve beindult, majd a kocsi és a lószállító tréler egy jó adag füst kíséretében elzötykölődött.
* Aznap éjjel Amy sokáig olvasott az ágyban. Nem akart elaludni, félt, hogy megint rémálom kísérti majd. Nagy nehezen ébren maradt, és egyre csak olvasott, de ahogy teltek az órák, egyre jobban elmosódott a szöveg, a szeme pedig le-lecsukódott. Sötétben volt. De hol? Négy fából készült fal vette körül. Egy istállóféleség lehetett. Esőcseppek kopogtak a bádogtetőn, és odakint üvöltött a szél. Bár fogalma sem volt, hogy került a sötét, zárt helyre, leküzdhetetlen vágyat érzett a menekülésre. Aggodalmasan az ajtó felé indult. Hirtelen mennydörgés törte meg a csendet, majd az ajtó lassan, nyekeregve kinyílt. – Anya! – állt el Amy lélegzete.

Ha tetszett a részlet, a következő részt megtalálod a könyvesboltban valamikor a nyár folyamán.

Szabadulás (Heartland 3.)

Lauren Brooke     

Oldalszám: 136
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Breaking Free
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789634573159
Várható megjelenés: 2018 nyár
Termékkód: 7951

Oldal: LAUREN BROOKE: HEARTLAND 2 - RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat