Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

FOLYTATÁS.

– Nem – felelem leverten. – Azt hiszem, sikerült elijesztenem. – Jaj, ne! Ugye, nem beszéltél neki a bábfóbiádról? – sóhajt fel hangosan. – Szívem, nem szabadna mindenkire így rázúdítanod az őrültségeidet. De komolyan. Ezeket tartogasd későbbre, amikor már benne vagy a kapcsolatban, és a srác nem tud olyan könnyen megpattanni. Ezen muszáj elnevetnem magam. – Kösz a tanácsot! – Lelépünk, vagy maradnál még? Körülnézek a szobában. Az egyik sarokban két lány farmerben és melltartóban csókolózik, miközben az egyik Omega Phi-tag az egészet felveszi az iPhone-jával. Elfojtok egy hangos sóhajt. Tíz dolcsit rá, hogy a videó az egyik ingyenes pornóoldalon fog kikötni, és ezek a szegény lányok csak akkor jönnek majd rá, ha egyikük éppen egy szenátorhoz készül hozzámenni, és a sajtó előássa a múltja mocskos momentumait. – Tőlem mehetünk – felelem. – Ja, felőlem is. – Mióta hagysz te ott egy bulit éjfél előtt? – nézek rá felvont szemöldökkel. – Nincs sok értelme maradni. Valaki már lecsapott rá – húzza el a száját. Meg sem kérdezem, kiről beszél, a félév kezdete óta minden alkalommal ugyanaz a nóta. A Pasi. Dean Heyward-Di Laurentis. Ra mona azóta csorgatja a nyálát a jóképű harmadéves srác után, mióta egyszer összefutott vele a kampusz kávézójában. Megveszik érte. A srác szinte minden hazai meccsére elcipelt, csak hogy lássa. Beismerem, hogy szívdöglesztő fickó, és emellett fantasztikus hokijátékos, csakhogy Ramona legnagyobb bánatára a pletykák szerint nem randizik

elsősökkel. Még egy kósza numera erejéig sem, ami pedig már bőven elég lenne Ramonának, akinek még életében nem volt egy hétnél hosszabb kapcsolata. Ebbe a buliba is csak azért akart eljönni, mert hallotta, hogy Dean is itt lesz. De a srác láthatóan komolyan veszi a gólyatilalmat. Hiába veti rá magát Ramona minden adandó alkalommal, ő mindig valaki mást választ. – Még beugrom a mosdóba. Kint találkozunk, rendben? – kérdezem. – Jó, de csipkedd magad! Szóltam Jaspernek, hogy lépünk, és már a kocsiban vár. Ahogy Ramona elindul a kijárat felé, megbántódva nézek utána. Minek kérdezi meg, akarok-e hazamenni, ha már döntött helyettem is? De aztán próbálom lenyugtatni magam. Ramona mindig is ilyen volt, és ez eddig sohasem zavart. Ha annak idején nem vette volna a kezébe az irányítást, és nem kényszerít, hogy kilépjek a komfortzónámból, talán az egész gimit a suliújság szerkesztőségében töltöm életvezetési tanácsokat írogatva, miközben a saját életem elszalad mellettem. Mégis… néha jólesne, ha őszintén kérdezné meg a véleményem, mielőtt kész helyzet elé állít. A lenti vécé előtt hosszú sor kígyózik, ezért inkább átvágok a tömegen, és felmegyek az emeletre, ahol nemrég Matt-tel beszélgettem. Éppen belépnék a mosdóba, amikor kicsapódik az ajtó, és egy csinos szőke csaj libben ki rajta. Egy pillanatra megtorpan, amikor észrevesz, majd önelégült mosollyal megigazítja a szoknyája alját. Az öltözete finoman szólva illetlen, simán kilátszik alóla a rózsaszín bugyija. Elpirulok, és zavartan elfordítom róla a tekintetem. Csak akkor nyúlok a kilincs felé, amikor már a lépcsőnél jár, de megint nem jutok be. Az ajtó újra kinyílik, és ezúttal valaki más lép ki rajta. A világ

legszebb kék szempárjával találom szemben magam. Amikor felismerem a srácot, az arcom még vörösebb árnyalatra vált. John Logan. Bizony! John Logan, a hokicsapat sztárvédője. Ezt nemcsak onnan tudom, hogy Ramona hónapok óta árnyékként követi a barátját, Deant, hanem onnan is, hogy John szexi, finom vonású arca ott virított a múlt heti iskolaújság címlapján. Miután a csapat megnyerte a bajnokságot, a lap minden játékossal interjút készített, és nem fogok hazudni, Logané volt az egyetlen, ami egy kicsit is érdekelt. Mert a srác brutálisan jóképű. Ahogy a szöszi előtte, ő is meglepetten hőköl hátra, amikor meglát, de aztán ő is hamar magához tér, és szélesen rám vigyorog. Aztán felhúzza a sliccét. Uramisten! Ezt nem hiszem el. A tekintetem önkéntelenül is az ágyékára vándorol, de ezzel nem sikerül zavarba hoznom. Csak felhúzza a szemöldökét, vállat von és elsétál. Hoppá! Hát jó. Normális esetben kiakadnék ettől a látványtól. A nyilvánvaló vécé szexbe bele sem akarok gondolni, a sliccfelhúzós jelenet már önmagában is bérelt helyet biztosít a seggfej kategóriába. Csakhogy ezúttal a gondolat, hogy Logan a mosdóban szexelt egy lánnyal, váratlan reakciót vált ki belőlem: féltékenységet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én is ilyesmire vágyom, de… Na jó, ez nem igaz. Tökre vágyom rá. Legalábbis John Logannel mindenképpen. Ha elképzelem, ahogy a keze és a szája mindenhol hozzám ér, forró hullámok futnak végig a testemen. Én miért nem tudok fiúkkal összejönni a mosdóban? Basszus, ez az egyetem! Most kéne szórakoznom, hülyeségeket csinálnom és

„megtalálnom önmagam”, ehelyett csak vesztegetem az időmet. Én mindig Ramonán keresztül éltem ki magam. Néztem, ahogy a vad barátnőm kockáztat és beleveti magát az újdonságokba, miközben én, a jókislány óvatosan tipegek előre az életemben, követve a szabályokat, amiket apu már pelenkás koromban belém nevelt. Most viszont belefáradtam a nagy óvatosságba. Nem akarok többé a jó kislány lenni. A szemeszternek mindjárt vége. Két vizsgám és egy pszichológia esszém van hátra, de ki mondta, hogy emellett nem fér bele egy kis izgalom is az időmbe? Már csak pár hét van az első egyetemi évemből, azokat maximálisan kiélvezem.  

2. Logan

Elhatároztam, hogy visszaveszek a bulizásból. És nem csak azért, mert tegnap este annyira eláztam, hogy járni sem tudtam, és Tucker nek a vállán kellett felcipelnie a szobámba. Bár tény, hogy ennek komoly szerepe volt a döntésemben. Most péntek este van, és nemcsak hogy hárítottam az egyik csapattársam bulimeghívását, de még mindig ugyanazt az egy pohár whiskyt szopogatom, amit több mint egy órája töltöttem ki magamnak. Plusz, még egy slukkot sem szívtam a spangliból, amit Dean félpercenként az arcom elé tol. Ma nálunk lógunk, és a kora áprilisi cidrivel dacolva az apró hátsó udvaron bandázunk. Szívok egyet a cigimből, miközben Dean, Tucker és a csapattársunk, Mike Hollis körbeadogatják a spanglit. Csak fél füllel hallgatom Dean hihetetlenül mocskos beszámolóját a tegnap éjjeli szexkalandjáról, mert közben a gondolataim a saját estém körül forognak. Egy brutál dögös kis diákszövetséges csaj bevonszolt az egyik emeleti mosdóba, és egymásnak estünk. Lehet,

hogy részeg voltam, de arra tisztán emlékszem, hogy addig ujjaztam, amíg a kezemre élvezett, és még jobban emlékszem arra az észbontó szopásra, amiben részesített. Tuck előtt viszont jobb, ha hallgatok erről. Úgy tűnik, az a kotnyeles kis pöcs mostanában listát vezet a hódításaimról. – Várj csak! Vissza az egész! Mit csináltál? – ránt vissza Hollis meglepett kiáltása a valóságba. – Küldtem neki egy képet a farkamról – feleli Dean hanyagul. – Ez most komoly? – mered rá Hollis. – Te tényleg lefényképezted neki a lompost? Mi ez, valami übergáz szex-szuvenír? – Neeem. Inkább meghívás a következő menetre – vigyorog Dean. – Miből gondolod, hogy ettől újra le akar majd feküdni veled? – kétkedik Hollis. – Mi van, ha simán csak seggfejnek tart? – Az kizárt, haver. A csajok bírják a jól sikerült farokfotókat. Nekem elhiheted. Hollis összepréseli az ajkát, mint aki a nevetést próbálja visszatartani. – Mhm. Ha te mondod… Leverem a hamut a cigiről, és szívok még egy slukkot. – Csak úgy kíváncsiságból, mitől lesz egy farokfotó „jól sikerült”? A megvilágítástól? A megfelelő póztól? Szarkasztikus beszólásnak szántam, de Dean halálkomolyan válaszol. – A titok, hogy a golyók ne látszódjanak rajta. Tucker torkán megakad a korty sör, amit éppen szlopál. – Nem viccelek – folytatja Dean. – A here baromira nem fotogén. A csajok nem akarják látni. Hollisból kitör a röhögés, amitől kis fehér füstfelhők pöffennek ki a szájából, és szertefoszlanak az éjjeli levegőben.

– Látom, marhasokat agyaltál ezen, ember. Totál gáz. Én is elnevetem magam. – Ezzel foglalkozol, amikor magadra zárod a szobád ajtaját? Farok fotókat készítesz? – Jaj, ne már! Mintha csak én csinálnék ilyesmit. – Csak te csinálsz – vágjuk rá kórusban Hollisszal. – Francokat. Hazug disznók vagytok. Dean ekkor jön rá, hogy Tucker gyanúsan csöndben van, amiből rögtön levonja a megfelelő következtetést. – Aha! Tudtam! – kiált fel diadalmasan. Felvont szemöldökkel nézek Tuckra, aki vélhetően elvörösödik, de az arcát borító vastag szőrréteg miatt ezt nehéz megállapítani. – Komolyan, haver? Tényleg? Tuck elereszt egy mafla vigyort. – Emlékszel a csajra, akivel tavaly jártam? Sheenára? Küldött néhány képet a dudáiról, és ragaszkodott hozzá, hogy viszonozzam a szívességet. Deannek leesik az álla. – Ciciért kukit? Haver, téged átvertek. Ez a kettő baromira nem egyenértékű. – Miért, mi egyenértékű a cicivel? – érdeklődik Hollis. – A golyók – jelenti ki Dean, majd nagyot szív a spangliból, és füstkarikákat ereget. Most már mindenki röhög. – De hát épp az előbb mondtad, hogy a csajok nem akarnak golyókat nézegetni – mutat rá Hollis. – Nem is. De minden idióta tudja, hogy farokfotóért teljes alakos pucér kép jár cserébe. A józan ész ezt diktálja – forgatja a szemét.  

A hátunk mögött valaki megköszörüli a torkát. Jó hangosan. Hátranézek, és meglátom Hannah-t. A mellkasom úgy összeszorul, hogy a bordáim belesajdulnak. Cicanaci van rajta, felül pedig Garrett egyik meze. Sötét haja kibontva a vállára omlik. Csodaszép. És igen, csapnivaló barát vagyok, mert elképzelem őt a saját mezemben, amin az én számom áll. Ennyit az elfogadásról és a továbblépésről. – Öhm… na jó – szólal meg óvatosan. – Csak hogy biztosan jól értettem-e: ti most arról beszélgettek, hogyan küldözgettek fényképeket a szerszámotokról lányoknak? Ahogy végignéz a társaságon, látszik rajta, hogy jól mulat. Dean felhorkant. – Naná, hogy arról beszélünk. És ne játsszd itt nekem a szentet, Wellsy! Azt akarod bemesélni nekem, hogy Graham egyszer sem küldött neked képet a lomposról? – Ezt válaszra sem méltatom – sóhajt fel, és alkarjával az ajtófélfának támaszkodik. – Garrett-tel pizzát rendelünk. Beszálltok? Ja, és mozizunk a nappaliban. Ma ő választ, úgyhogy tutira valami rettenet akciófilm lesz. Ha van kedvetek, nyugodtan csatlakozhattok. Tuck és Dean azonnal kapnak az ötleten, de Hollis sajnálkozva megrázza a fejét. – Talán legközelebb. Hétfőn lesz még egy vizsgám, úgyhogy húzok haza magolni. Ez lesz a hétvégi program. – Kár. Hát, sok sikert! – mosolyog rá Hannah, majd hátralép egyet. – Srácok, ha bele akartok szólni a pizzafeltétekbe, jobb lesz, ha bejöttök, mielőtt az összeset telerakatom zöldségekkel. Egyébként mi a frász van, Logan? – néz rám összeszűkült szemmel. – Mintha azt mondtad volna, hogy csak a bulikon cigizel. Azt akarod, hogy megdádázzalak?

– Próbáld csak meg, Wellsy! – felelem könnyed hangon. Amint eltűnik a nappaliban, a jókedvem rögtön alábbhagy. A közelében úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. A gondolat, hogy a nappaliban ülve együtt mozizzak és pizzázzak vele és Garrett-tel, miközben szerelmesen ölelkeznek… százszor rosszabb, mint egy gyomros. Inkább olyan, mintha egy egész hokicsapat kenne fel a palánkra. – Tudjátok, mit? Azt hiszem, mégiscsak benézek arra a Dannyféle izére. Elviszel a koleszhoz? – fordulok Hollishoz. – Nem akarok vezetni, mert nincs kizárva, hogy piálás lesz a vége. Dean elnyomja a spangli csikkjét a grillsütőn álló hamutartóban. – Nem lesz ott pia, haver. A koleszfelügyelőjük rosszabb, mint egy kiképzőtiszt. Járőrözik a folyosókon, és ellenőrzi a szobákat. Vele nem lehet szórakozni. Nem érdekel. Csak annyit tudok, hogy itthon nem maradhatok. Képtelen vagyok együtt lógni Hannah-val és Garrett-tel, amíg meg nem tanulom kezelni ezt az agyament rajongást. – Akkor nem iszom, de mindenképpen kell egy kis levegőváltozás. Egész nap itthon tespedtem. – Levegőváltozás, mi? – néz rám jelentőségteljesen Tucker. – Igen – felelem hűvösen. – Talán valami bajod van vele? Erre már nem válaszol. Összeszorított foggal elköszönök a társaságtól, és követem Hollist a kocsijához. Tizenöt perccel később ott állok a Fairview-ház második emeleti folyosóján, ahol olyan síri csend honol, hogy a hangulatom még néhány fokot zuhan.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 359
Tegnapi: 35
Heti: 394
Havi: 2 370
Össz.: 738 904

Látogatottság növelés
Oldal: ELLE KENNEDY: OFF- Campus 2/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »