Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem

Üdvözöllek a könyvek Világába, kérlek nézz be hozzám, akár válogathatsz kedvedre. Olvasni jó, itt elfelejtheted a gondodat, mert a Könyv Szelleme segit megvigasztalni, csak kérd szívvel. Az Időtlen szerelem Kerstin Gier fantasyjának rajongói oldala.

FOLYTATÁS.

Mi’amá megfordul, és kinyitja a hűtőajtót, szeretné elrejteni a
könnyeit. A francba, annyit aggódik Carlos miatt! Az öcsém másodikos,
és a következő két évben dől majd el, lesz-e belőle ember.
Magamra ráncigálom a fekete bőrdzsekimet, fel akarok szívódni
innen. Nyomok egy csókot mi’amá arcára, így kérek bocsánatot
azért, hogy elrontottam a reggeli jó hangulatot, aztán azon kezdek
filózni, hogyan fogom Carlost és Luist távol tartani attól az úttól,
amin most járok, és hogyan terelhetném őket valami jobb felé. Milyen
kibaszottul ironikus ez az egész!
Az utcán az enyémmel megegyező színű fejkendőt viselő srácok
villantják felém a Latin Vér szokásos üdvözlését: jobb kezük behajlított
gyűrűsujjával kétszer megérintik a bal vállukat. Szinte újjászületek,
miközben én is hasonlóképpen üdvözlöm őket, aztán felpattanok
a motoromra. Tökös bandatag kell? Itt vagyok én! A külvilág
számára olyan frankón tudok vetíteni, hogy néha magamat is
meglepem vele.
– Alex, várj! – kiált utánam egy ismerős lányhang.
Carmen Sanchez, a szomszédom és egyben exbarátnőm szalad
felém.
– Helló, Carmen! – motyogom.
– Elvinnél a suliba?
Rövid, fekete szoknyája alól kivillan tökéletes lába, és szűk blúza
kihangsúlyozza apró, de kemény chichijét. Egykor bármit megtettem
volna érte, de aztán rajtakaptam, hogy ágyba bújt egy másik
sráccal a nyáron. Vagyis autóba bújt vele, ha pontos akarok lenni.
– Ugyan már, Alex! Nem harapok… csak ha akarod.
Carmen a párom a Latin Vérben. Akár együtt járunk, akár nem,
fedeznünk kell egymást. Megköveteli a bandaszellem. – Szállj fel!
– mondom.

Carmen felpattan a motoromra, és direkt úgy helyezkedik el mögöttem,
hogy szorosan átölelhesse a derekamat. Nem váltja ki azt a
hatást, amiben reménykedik. Mit képzel, hogy elfelejtem a múltat?
Kizárt. A múlt tesz azzá, aki vagyok.
Próbálok a jelenre összpontosítani, a végzős évemre a Fairfieldben,
a mostra és az ittre. De ez rohadt nehéz, mert az érettségi után a jövőm
valószínűleg pontosan ugyanolyan elcseszett lesz, mint a múltam.

3. fejezet

Brittany
– Mindig összekócolódik a hajam ebben a kocsiban, Sierra!
Amikor lehúzom a tetőt, úgy néz ki a fejem, mintha egy hurrikán
túlélője lennék – siránkozom a legjobb barátnőmnek, miközben a
Vine Streeten furikázunk a Fairfield gimi felé, vadonatúj, ezüstszínű
kabriómban.
– A külső igenis számít. – Ezt a jelmondatot a szüleim verték belém,
és sikeresen átvette az uralmat az életem felett. Csakis ezért
nem vétóztam meg a BMW-t két héttel ezelőtt, amikor az apám extravagáns
szülinapi ajándékként átnyújtotta a kulcsait.
– Alig félórányira lakunk Windy Citytől – mondja Sierra, és széttárja
karját a menetszélben. – Chicago amúgy is a szeszélyes időjárásáról
híres. Egyébként meg, Brit, úgy festesz, akár egy szőke, görög
istennő felborzolt tincsekkel. Szerintem csak azért vagy ideges,
mert ma újra láthatod Colint.
Pillantásom a műszerfalra ragasztott, szív alakú, engem és Colint
ábrázoló fényképre téved. – Egy nyár alatt sok minden megváltozhat.
– A távolság feltüzeli a vágyat – vág vissza Sierra. – Te vagy a pomponlányok
vezetője, ő pedig a focisták csapatkapitánya. Ha nem
randiznátok, összedőlne a világ.

Colin felhívott néhányszor a szülei nyaralójából, ahol a haverjaival
töltötte a szünetet, de fogalmam sincs róla, hogy állunk most
egymással. Csak tegnap este ért haza.
– Tetszik a farmered – mondja Sierra, és a koptatott, szűk csípőnadrágot
méregeti. – Szerintem el fogom csórni.
– Anya rühelli – felelem neki, és egy piros lámpánál hátrasimítom
a rakoncátlan, szőke fürtöket. – Azt mondja, hogy olyan, mintha
turiban vettem volna.
– Nem hallott még arról, hogy divatba jött a retró?
– Nyilván nem akarja meghallani. Akkor sem figyelt, amikor az
új gondozóról kérdezgettem.
Senki sem értheti, hogy milyen a mi családunkban élni. Szerencsére
itt van nekem Sierra. Lehet, hogy ő sem érti teljesen, de eleget
tud ahhoz, hogy odafigyeljen arra, amit mondok, és ő legalább
biztosan nem fog elárulni. Colint leszámítva az ismerőseim közül
egyedül ő találkozott a nővéremmel.
Sierra kinyitja a CD-tartót. – Mi történt az előző gondozóval?
– Shelley megcibálta a haját.
– Jaj!
Bekanyarodok a suli parkolójába, de nem az úton, hanem a nővéremen
jár az eszem. Csikorgó kerekekkel fékezek le, kis híján az
autó alá gyűrve egy motort a két utasával – egy fiúval és egy lánnyal
együtt. Azt hittem, senki sem áll azon a parkolóhelyen.
– Nézz már a szemed elé, hülye kurva! – Carmen Sanchez ül a
vezető mögött, és felmutatja a középső ujját.
Nyilvánvalóan kihagyta a stresszkezelésről szóló órát az autósiskolában.
– Bocs! – kiáltom oda olyan hangosan, hogy a motor bőgésén keresztül
is meghallják. – Azt hittem, nem parkol itt senki.

Aztán rádöbbenek, kit is sikerült majdnem elütnöm. A motor vezetője
megfordul. Sötét, tüzes szempár mered rám. Vörös és fekete
fejkendő. Szeretnék becsúszni az ülés alá.
– A picsába! Ez Alex Fuentes – sziszegem.
– Jesszus, Brit! – mondja Sierra halkan. – Szeretném megérni az
érettségit. Húzzunk el innen, mielőtt kinyír bennünket!
Alex gonoszul méreget, miközben leállítja a motort. Most verekedni
akar, vagy mi?
Rükvercbe akarom kapcsolni az autót, és idegesen rángatni kezdem
a sebváltót. Jellemző! Az apám vett nekem egy sebváltós kocsit,
de arra már nem vette a fáradságot, hogy meg is tanítson vezetni.
Alex az autó mellé lép. Az ösztöneim azt súgják, hogy hagyjam a
kocsit a fenébe, és meneküljek. Mint amikor piros lámpánál a sínek
közé szorul az ember. Sierrára pillantok, aki kétségbeesetten turkál
a táskájában. Most viccel?
– Képtelen vagyok rükvercbe tenni a kocsit. Segíts már! Mit keresel?
– kérdezem.
– Izé… semmit. Csak próbálom kerülni a szemkontaktust ezekkel
a Latin Vér-tagokkal. Indulj már el! – szűri a szót Sierra összeszorított
fogai közül. – Én csak automatát tudok vezetni.
Végül sikerül hátramenetbe kapcsolnom, a kerekek hangosan csikorognak,
miközben kihátrálok, hogy egy másik parkolóhelyet keressek.
Miután leparkolom az autót a parkoló nyugati részén, amely
jó messze van egy bizonyos bandatagtól, akinek a rossz hírétől a
Fairfield legtökösebb focistái is a nadrágjukba csinálnak, Sierra és
én felcaplatunk a gimi lépcsőjén. Sajnos Alex Fuentes és a cimborái
a bejárat előtt lógnak.

– Csak menj el mellettük! – morogja Sierra. – Akármi is történik,
ne nézz a szemükbe!
Utóbbit elég nehéz kivitelezni, mert Alex Fuentes elém lép, és teljesen
elállja az utamat.
Hogy is van az az imádság, amelyet akkor kell elmondani, mielőtt
az ember meghal?
– Hihetetlenül szarul vezetsz! – mondja Alex enyhe latin-amerikai
akcentussal, és macsó módjára kihúzza magát.
Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest,
mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen
fogja fotózni.
Az északi negyedben lakó srácok nem barátkoznak a déli negyedben
élőkkel. Nem azért, mert úgy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk
náluk, hanem azért, mert mások vagyunk. Ugyanannak a városnak
a két ellentétes pontján nőttünk fel. Mi a Michigan-tó partján élünk
hatalmas házakban, ők meg a sínek mellett. Másképpen nézünk ki,
másképpen beszélünk, viselkedünk és öltözködünk. Nem azt mondom,
hogy az egyik jó, a másik meg rossz, de Fairfieldben már csak
így mennek a dolgok. Ha egészen őszinte akarok lenni, azt is el kell
mondanom, hogy a délen lakó lányok nagy része pontosan úgy kezel,
mint Carmen Sanchez… gyűlölnek azért, aki vagyok.
Vagyis leginkább azért, akinek hisznek.
Alex pillantása lassan lefelé vándorol a testemen, tetőtől talpig végigmér,
majd újra felfelé indul. Nem ez az első alkalom, hogy egy fiú
megbámul, de még soha senki nem tette ilyen feltűnően… és en�-
nyire közelről. Érzem, hogy elpirulok.
– Legközelebb figyelj oda, hova parkolsz! – figyelmeztet nyugodt,
fegyelmezett hangon. Ki akar készíteni. Ebben profi. Nem
fogom hagyni, hogy lealázzon, és megnyerje ezt a kis „majd-én•

megmutatom” meccset. Akkor sem, ha a gyomrom úgy forog, mintha
száz cigánykereket vetettem volna… Megrántom a vállam, és
megvillantok felé egy gúnymosolyt, amivel bárkit képes vagyok
megfutamítani. – Kösz a tippet.
– Ha szükséged lenne egy igazi férfira, aki megtanít vezetni, állok
rendelkezésedre.
A haverjai felől érkező füttykoncerttől felmegy bennem a pumpa.
– Ha igazi férfi lennél, kinyitottad volna előttem az ajtót, ahelyett,
hogy elállod az utamat – mondom, és bár büszke vagyok a remek
csörtére, beleremeg a térdem.
Alex hátralép, kinyitja az ajtót, és meghajol, mint egy komornyik.
Gúnyt űz belőlem, és tudja, hogy tudom. Mindenki tudja. Lopva
Sierrára nézek, aki még mindig kétségbeesetten keresi a nagy semmit
a táskájában. Tőle hiába várok segítséget.
– Nőj fel! – mondom Alexnek.
– És legyek olyan, mint te? Cabróna, hadd áruljak el neked valamit!
– mondja Alex élesen. – Az életednek semmi köze a való világhoz.
Csak látszat, értéktelen villogás. Pont olyan, mint amilyen
te magad vagy.
– Inkább vagyok ilyen, mint hogy hozzád hasonló lúzer legyek –
vágok vissza neki, és remélem, hogy pontosan úgy telibe találják a
szavaim, mint az övéi engem. – Lúzer!
Megragadom Sierra karját, és a bejárat felé vonszolom. Füttykoncert
és beszólások hada kísér be az iskolába.
Kiengedem a visszatartott levegőt, és Sierrához fordulok.
A legjobb barátnőm kigúvadt szemmel mered rám. – A rohadt
életbe, Brit! Rád tört a halálvágy, vagy mi van veled?
– Miért gondolja Alex Fuentes, hogy joga van mindenkit lealázni,
aki az útjába kerül?

– Hát, gondolom, felbátorítja a gatyájába tűzött fegyver, meg a
banda színei – mondja Sierra, és minden szavából csöpög a gúny.
– Á, biztosan nem olyan ostoba, hogy fegyvert hozzon az iskolába
– érvelek. – Én pedig nem vagyok hajlandó meghunyászkodni
előtte, de senki előtt! – Legalábbis az iskolában nem. Az iskola az
egyetlen hely, ahol fenntarthatom a tökéletesség látszatát, és mindenki
be is veszi. Hirtelen eszembe jut, hogy ez az utolsó évünk a
Fairfieldben, és megragadom Sierra vállát. – Végzősök vagyunk! –
mondom olyan lelkesen, mintha egy focimeccsen biztatnám a játékosokat.
– És?
– És… ettől a pillanattól fogva minden tö-ké-le-tes lesz!
Felsikolt a csengő, ami tulajdonképpen nem is csengő, mert a diákönkormányzat
tavaly megszavazta, hogy csengő helyett zene szóljon
az órák között. Most éppen a Summer Lovin’-t játsszák a Pomádéból.
Sierra elindul a folyosón. – Majd megszervezem, hogy a temetésed
úgyszintén tö-ké-le-tes legyen. Virág is lesz, meg minden.
– Ki halt meg? – kérdezi egy hang a hátam mögött.
Megfordulok. Colin az, szőke haját kifehérítette a nyári nap, és
széles vigyor ül az arcán. Bárcsak lenne nálam egy tükör, hogy lássam,
nem kenődött-e el a sminkem! De hát Colin akkor is randizna
velem, ha elkenődött volna, nem? Odarohanok hozzá, és szorosan
átölelem.
Ő is magához szorít, gyengéden szájon csókol, majd felegyenesedik.
– Szóval ki halt meg? – ismétli meg a kérdést.
– Senki – felelem. – Felejtsd el! Rajtam kívül felejts el mindent!
– Az könnyen fog menni, mert nagyon szexi vagy. – Colin újra
megcsókol. – Bocs, hogy nem hívtalak. Totál lefoglalt a kipakolás
meg minden.

Boldogan rámosolygok, mert a hosszú nyár alatt sem változott a
kapcsolatunk. A világ rendje biztonságban van, legalábbis egyelőre.
Colin átkarolja a vállamat, miközben a bejárati ajtó kivágódik.
Alex meg a cimborái úgy törnek be rajta, mintha el akarnák foglalni
az iskolát.
– Ezek minek járnak egyáltalán iskolába? – kérdezi Colin olyan
halkan, hogy csak én hallom. – Úgyis kipotyog minden második
még az év vége előtt.
A pillantásom rövid ideig összefonódik Alex tekintetével, és borzongás
fut végig a hátamon.
– Ma reggel majdnem elütöttem Alex Fuentest a motorján – mondom
Colinnak, mikor Alex hallótávolságon kívülre kerül.
– El kellett volna ütnöd.
– Colin! – sikkantom.
– Milyen izgalmas első nap lett volna! Az iskola amúgy is kurvára
unalmas.
Unalmas? Majdnem balesetet okoztam, egy déli lány bemutatott
nekem, és a kapu előtt egy veszélyes bandatag molesztált. Ha
így folytatódik a végzős évünk, az mindennek ígérkezik, csak unalmasnak
nem.

Ha továbbra is szívesen olvasnád Alex és Brittany történetét, a könyvet a könyvesboltban megtalálod, és azon bevásárlóközpontban, ahol a kiadó űzletet nyitott.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 70
Tegnapi: 450
Heti: 520
Havi: 9 133
Össz.: 382 141

Látogatottság növelés
Oldal: SIMONE ELKELES-TÖKÉLETES KÉMIA/ RÉSZLET 2
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2019 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »