Szeptember

Hétfő
Úgy tűnik, anya állati büszke magára, hogy tavaly
rávett a naplóírásra, mert most vett egy újat.
Ugye mindenki emlékszik, mikor jeleztem, hogy ha
valaki elkap ezzel a „naplóval”, esetleg helytelen
következtetésekre jut? Hát pontosan ez történt.
Most, hogy Rodrick tudja, hogy folytatom az
emlékiratírást, jobb, ha nem felejtem el lakat
alatt tartani a följegyzéseimet. Rodrick pár hete
megszerezte a RÉGI emlékirataimat, és ez kész
katasztrófa. De nem AZZAL a történettel kezdem.
Mert a Rodrickkal kapcsolatos zűrök nélkül
is elég szottyadt volt a nyár.


A családunk nem megy sehova, nem csinál semmi
szórakoztatót, ami apa hibája. Újra beíratott az
úszócsapatba, és gondoskodott róla, hogy egyetlen
edzést se hagyjak ki az idén.
Apának van az a lövése, hogy nagy úszóvá kell válnom,
vagy valami, ezért írat be minden nyáron a
csapatba.
Pár éve, az első edzésen a lelkemre madzagolta,

ha az indító elsüti a startpisztolyt, ugorjak a vízbe,
és kezdjek el úszni.
Azt viszont ELFELEJTETTE közölni, hogy a
startpisztoly csak VAKTÖLTÉNNYEL van töltve.
Úgyhogy sokkal jobban izgultam amiatt, hogy
hova csapódik be a golyó, mint azon, hogy mielőbb
a medence túlsó partjára érjek.

Persze még akkor is én maradtam a csapat leghervadtabb
úszója, miután apa elmagyarázta,
mire való a startpisztoly.
Viszont a nyár végi díjkiosztón elnyertem a „Legtöbbet
fejlődött” kitüntető címet. Ugyanis tíz
perc különbség volt az első és az utolsó időeredményem
között.
Szóval szerintem apa még mindig azt várja, hogy
végre kibontakoztassam a bennem szunnyadó képességeket.
Az úszócsapat edzéseire járni sok szempontból
még a felső tagozatnál is lelombozóbb.
Először is, fél nyolcra meg kellett jelennünk az
uszodában, és mindig JÉGHIDEG volt a víz.

Másodszor, két pályára zsúfoltak össze bennünket,
így állandóan volt valaki mögöttem, aki meg
akart kerülni.
Azért használhattunk csak két pályát, mert az
úszóedzéssel egy időben tartották a vízibalettórákat
is.
Én ugyan igyekeztem meggyőzni apát, hogy inkább
vízibalettre írasson be az úszás helyett, de
nem adta be a derekát.

Ezen a nyáron engedte meg az edző először, hogy
a fiúk sportnadrágot viseljenek a szűk úszónadrág
helyett. De anya szerint Rodrick kinőtt fürdőnadrágja
„tökéletesen megfelel” nekem.
Az edzés után Rodrick vett föl az együttesének
teherautójával. Anya valamiért azt hiszi, ha én
meg Rodrick mindennap „hasznosan” töltünk el
egy kis időt hazafelé jövet, nem fogunk annyit
veszekedni. De ettől csak sokkal rosszabb lett
az egész.
Rodrick mindig késett fél órát. És nem hagyta,

hogy előre üljek. Azt mondta, hogy a klór tönkreteszi
az ülést, pedig ez a nyomorult csotrogány
megvan vagy tizenöt éves.
Rodrick furgonjában hátul nincs ülés, úgyhogy a
zenekar felszerelése mellett kellett meghúznom
magam. És valahányszor a kocsi megállt, azon
imádkoztam, nehogy beverjem a fejem Rodrick
valamelyik dobjába.

Így aztán mindennap gyalog mentem haza ahelyett,
hogy Rodrick vitt volna. Úgy döntöttem,
hogy még mindig jobb három kilométert talpalni,
mint agykárosodást szenvedni a kisteherautó hátuljában.
A nyár felénél végképp tele lett a hócipőm az
úszócsapattal. De rájöttem, hogyan úszhatom
meg az edzéseket.
Úszom pár csapást, aztán megkérdezem az
edzőt, hogy kimehetek-e a klotyóra, majd elrejtőzöm
az öltözőben az edzés végéig.
Csak az a baj ezzel, hogy öt fok van a fiúöltözőben.
OTT még jobban fáztam, mint a medencében.

Be kellett magam bugyolálni vécépapírba, hogy ne
hűljek ki.
Így töltöttem a nyári szünet jó részét. És ezért
várom már, hogy holnap mehessek iskolába.

Kedd
Mikor ma megérkeztem az iskolába, mindenki
furán viselkedett velem, és először nem tudtam,
MI van.

Aztán eszembe jutott, hogy még tavalyról enyém
a sajtos tapi. Az iskolaév utolsó hetében kaptam
a sajtos tapit, és nyáron TELJESEN elfeledkeztem
róla.
Az a gáz a sajtos tapival, hogy addig van rajtad,
míg át nem adod valaki másnak. De senki nem
merészkedett tíz méternél közelebb hozzám.
Tudtam, hogy egész évben nem fogom levakarni
magamról.
Szerencsére egy Jeremy Pindle nevű gyerek jött
az osztályba, úgyhogy megoldódott a probléma.
Az első óra az algebra alapjai, és a tanár Alex
Aruda mellé ültetett. Ő a legokosabb az egész
osztályban.

Alexről SZUPER könnyű másolni, mert mindig korán
fejezi be a dolgozatot, és leteszi maga mellé
a feladatlapot. Szóval, ha elkapnak az emberrablók,
jó tudni, hogy Alex majd kifizeti értem a
váltságdíjat.
Azokat a kölyköket szólítják fel legsűrűbben
a tanárok, akiknek az ábécé első pár betűjével
kezdődik a családnevük, és ezért szoktak ők a
legokosabbak lenni.
Van, aki szerint ez nem igaz, de ha el akarsz jönni
az iskolánkba, megmutathatom.
Csak EGYETLEN gyerek szegte meg a családnévszabályt:
Peter Uteger. Peter volt a legokosabb
gyerek egészen ötödikig.

Aztán egy csomóan elkezdtük azzal cikizni, hogy
hangzik a nevének két kezdőbetűje, ha hangosan
kiejtjük.
Akkoriban Peter egyáltalán nem jelentkezett, és
hármas lett.
Én egy kicsit rosszul éreztem magam az egész
P.U. miatt, és azért, ami Peterrel történt. De
nehéz kihagyni a ziccert, ha megfelelő alkalom
adódik.

Egyébként a történelmet kivéve egész jó helyen
ülök az órákon. Valami azt súgja, hogy a tanárom,
Mr. Huff pár éve Rodrickot is tanította.
Szerda
Anyu kitalálta, hogy Rodrickkal segítenünk kell a
házimunkában, úgyhogy most a mi nyakunkba szakadt
esténként a mosogatás.
Anyu úgy döntött, hogy addig nem nézhetünk
tévét és nem játszhatunk számítógépes játékokat,
amíg nincs elmosogatva. DE az az igazság,
hogy Rodrick a LEGPOCSÉKABB mosogatótárs a
világon.

Ahogy véget ér a vacsora, fölmegy a fürdőszobába,
és ott lebzsel egy órán keresztül. És mire
lejön, én már kész vagyok.
De ha emiatt szólok apának meg anyának, Rodrick
mindig ugyanazt a béna kifogást rángatja elő:
Azt hiszem, apa és anya túlságosan aggódik, hogy
öcsém, Manny belekeveredik a kettőnk közti villongásokba.

Tegnap Manny rajzolt egy képet az oviban. Apa
és anya tényleg kiakadt, mikor megtalálták a hátizsákjában.
Ők azt hitték, hogy a kép RÓLUK szól, úgyhogy
nagyon bűbájosan viselkednek Manny előtt.
Én tudom, kiket ábrázol VALÓJÁBAN a kép: engem
és Rodrickot.

Nemrég iszonyatosan összevesztünk a távkapcsolón,
és Manny végignézte az egész cirkuszt.
De EZ nem tartozik sem apára, sem anyára.
Csütörtök
A másik ok, amitől szottyadt volt a nyár, hogy
a legjobb barátom, Rowley majdnem egész idő
alatt nyaralt. Azt hiszem, Dél-Amerikába ment
vagy hova, de, hogy őszinte legyek, nem vagyok
biztos a dologban.
Nem tudom, hogy rossz fényt vet-e rám vagy sem,
de nem igazán tud érdekelni mások nyaralása.

 

Oldal: JEFF KINNEY-EGY ROPI NAPLÓJA 2/ RÉSZLET 1
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat