Interjú: Kozári Dorka és Palásthy Ágnes

Milyen az, ha két meseíró beszélget?  Most kiderül! Kozári Dorka és Palásthy Ágnes többek között a mesekönyvek helyzetéről, megírandó témákról és az állatok szeretetéről is szót ejtettek a közös beszélgetésben.

Ágnes: Dorka, miért éppen macskát választottál főhősül? Miért nem mondjuk kutyáról írtál? Van valami különleges kötődésed a macskákhoz?

D.: Igazából nincs, a családom mindig is inkább kutyás volt. Hogy Marcsi miért lett mégis macska? Ennek a mesének az eredetijét tizenhat éves koromban írtam, Marcsi barátnőmnek, az ő macskájáról. Akkor ez persze még csak két füzetlapnyi, kézzel írott mese volt. Aztán próbálkoztam más történetekkel is, leginkább az asztalfióknak, mégis, amikor találkoztam az első Aranymosás felhívásával, ezt a mesét vettem elő, és írtam tovább mesekönyvvé.

Dorka: Viszont a fotóidból ítélve te is macskás ember vagy, Ágnes. Vagy nem?

Á.: De mennyire! Jelenleg öt befogadott macsek van a háznál. Szerintem a környéken már minden kóbor macska tudja, hogy nálunk próbálkozhat, mert mi mindenkit befogadunk.

Tulajdonképpen akkor kezdődött ez az egész, amikor megkaptam az első cicámat tíz éves koromban. Szívizomgyulladással feküdnöm kellett egy hónapig, és hogy ne unatkozzak, amíg a szüleim dolgoznak, hoztak nekem egy cicát. Ennek már sok éve, de azóta mindig volt legalább egy cica a ház körül. Szeretem a macskákat.

Ágnes: A Marcsi történetekben vannak ugyan ember szereplők, de azért mégis a cica áll a középpontban. Tervezel olyan mesét is, amelyik emberekről szól?

D.: Mesét nem. Marcsi történetét szeretném még folytatni, vannak még ötleteim, hogy milyen kalamajkákba keveredhet ez a mindenre kíváncsi kiscica. Aztán valamikor a jövőben tervben van egy másik mesekönyv is, amelynek egy játékmackó lesz a főszereplője. De ez még csak gondolat, egyelőre a meseíró-terveimet Marcsi köti le.

Viszont dolgozom egy ifjúsági regényen, amiben össz-vissz egyetlen állat szerepel, egy Libera nevű ló.

Dorka: De tulajdonképpen én is megkérdezhetném ezt tőled, mert a te meséidben meg erdei állatok a szereplők.

Á.: Ez érdekes dolog, mert ugyan tényleg erdei állatok szerepelnek a meséimben, valójában ezek úgy viselkednek, mint az emberek, vagyis inkább mint a gyerekek. Például Napóleon, a csíkos kis vadmalac, Nyúl Pali, vagy Róka Berci, és még sorolhatnám, pont olyanok, mint az ember gyerekek.

De ami azt illeti, van olyan történetem is a fiókban, amely meseregény, emberszereplőkkel, bár most jobban belegondolva, persze abban is van macska. Meg róka. És csuka. Szóval, úgy tűnik, nem tudok teljesen elszakadni az állataimtól. És az sem véletlen, hogy ez is meseregény. Azt hiszem, teljesen realista történetet nem is tudnék írni, bár most mintha egyre inkább ez volna a trend a gyerekirodalomban.

Dorka: Emlékszel, a közös dedikálásunkon az egyik anyuka neheztelően meg is jegyezte, lassan már nem lehet olyan mesekönyvet kapni, amely nem valami rázós témáról szól. Te mit gondolsz erről?

Á. : Engem tulajdonképpen megnyugtatott ez a megjegyzés. Azt igazolta, amit én is gondolok, hogy a régimódi, jó kis meséknek nagyon is van létjogosultsága. Hála az égnek nem minden kisgyerek él olyan családban, ahol napi szinten találkozna az erőszakkal, alkoholizmussal, súlyos betegséggel, vagy éppen a halállal. Így, bár természetesen belátom, szükség van az ilyen témájú könyvekre, hogy a kisgyereknek a maga szintjén segítsenek feldogozni egy nehéz helyzetet, ugyanakkor úgy vélem, kellenek az olyan könyvek is, amelyek egyszerűen csak örömet szereznek, és szórakoztatnak. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ennél persze jóval több is van egy jó mesében.

D.: Én is furcsállom, hogy a könyvesboltok polcait ellepték ezek a nem csak hogy furcsa, mesébe nem illő témákról szóló, de sokszor igénytelen mesekönyvek. Tudom, hogy ezeknek a mesekönyveknek valamiféle felvilágosítás volna a céljuk, de sajnos sokszor alpári módon teszik. Emlékszel: régen is lehetett olyan gyerekkönyvet kapni, ami ilyen témákat dolgozott fel (nagyon szerettem például A sehány éves kislány-t, és az Ilyen vagyok kívül-belül címűt), de azokban nyoma sem volt ízléstelenségnek. Többek között ez is a célom a meséimmel, hogy az olvasásuk ugyanazt a hagyományos, valódi meseélményt adja meg a gyereknek és a felolvasó felnőttnek is, ami a saját gyerekkorom meséléseit idézi vissza.

Ágnes: Van olyan téma, amiről nem tudnál írni?

D.: Mesében a testiségről. Számomra ennek semmilyen formája nem való a mesébe. Ez nem prüdéria, egyszerűen azt gondolom, sem a mesék nyelvezete, sem a mesevalóság nem arra rendeltetett, hogy ezt a témát a maga nyers valójában bemutassa. Viszont nagyon tetszik, ahogy a népmesékben meg tudták oldani, hogy „virágnyelven” utaljanak rá.

Á.: Nekem ez a téma a halál. Még az elején, éppen a trendek hatására, megpróbáltam megírni az egyik szereplőm halálát, de képtelen voltam rá. Én először mindig fejben írok, akkor is. Sétáltam a munkahelyem felé, formáltam magamban a jelenetet, és abba kellett hagynom, mert közben sírva fakadtam ott az utcán. Szerencsére senki nem jött éppen arra. De akkor rájöttem, hogy mindenkinek azt kell csinálnia, ami belülről fakad, és ostobaság a trendeket követni. És rájöttem arra is, hogy a halálról nem tudok írni, passz.

Ágnes: Most kezdődik az új év. Te mit tervezel 2016-ban?

D.: Reményeim szerint időben elkészülök a Cicakalandok negyedik kötetével, és még idén meg is jelenhet. Ezen kívül pedig igyekszem befejezni az előbb már említett ifjúsági regény kéziratát. Remélem, ebben az évben több lehetőségem lesz találkozni az olvasóimmal is. Ebben szerencsére partner a Könyvmolyképző Márkabolt vezetője, így talán hamarosan találunk is időpontot egy mesélős-játékos-dedikálós alkalomra.

Dorka: És te?

Á.: Ha minden igaz, idén megjelenik a harmadik válogatás az Erdei tisztás – mesékből, azon dolgozom. Még egy jó ütős címet kell kitalálnom hozzá. Aztán szeretném egy kicsit csiszolgatni azt a bizonyos meseregényt is – ki tudja? Talán abból is lehet valami. A legközelebbi jövőben pedig rajzpályázatot fogok szervezni A tekergő bőregér olvasóinak. Biztosan remek képeket kapok majd. Szóval nem lesz unalmas ez az év sem.

————————-

http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-kozari-dorka-es-palasthy-agnes-7761.html

 

Oldal: Interjú Kozári Dorkával és Palásthy Ágnessel.
Vörös pöttyös könyvek rajongói oldala - Vörös pöttyös? Szeretem - © 2008 - 2024 - vorospottyos-konyvek.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat